Egymásnak adják az emberek a kilincset a Magyarkanizsán három hónapja kinyitott halsütödében. A piachoz nagyon közeli Amur üzletben bőséges nyers és sült halételekkel várják a betérőket, akik az ünnepek közeledtével a tulajdonosok reményei szerint még többen lesznek. Tandari Edit és Györke Antun nemrégiben még a nagy múltú Foci Cuki tulajdonosaiként cukorkákat gyártottak és árultak. A név ismerősen csenghet mindenkinek, aki vásárban, búcsúban járt, ugyanis gyönyörű kínálat, kígyózó cukorhalmok és édeskés illatfelhő jellemezte a standjukat. Közben a búcsúk, vásárok, nagy ünnepségek sorra elmaradtak, ők pedig, mivel már korábban is sütöttek halat, jobbnak látták, ha teljesen átállnak erre a profilra. A magyarkanizsai piac tövében volt is egy kiadó hely, ahol korábban halasbódé működött, egy ideje pedig üresen tátongott, oda költöztek be ők. Először csak elvitelre sütöttek halat, mára már halászlé, halfasírt, haltöpörtyű, sült hal és fagyasztott termékek is megtalálhatóak náluk. Igény pedig van rá, hisz a jóra mindig van. Péntek délelőtt akkora volt náluk a forgalom, hogy ottjártunkkor a halat sütő Antunnak kellett kiszolgálnia a vevőket, míg mi Edittel beszélgettünk.
– A párom fedezte fel ezt az üzleti rést. Mindeddig cukorkával foglalkoztunk, majd a vírushelyzet szinte teljesen ledöngölt minket, elmaradtak a nagy események, ahol árulni tudtunk volna, így váltanunk kellett. Mivel a községben nincs másik halsütöde, jónak bizonyult az ötlet – meséli Edit, aki bár hangsúlyozza, Tisza menti település lévén az éttermek egyik specialitása a halászlé, de olyan, aki helyben sült, friss halat kínál elvitelre, nincs a környéken, ezért gondolták, hogy úttörők lehetnek ezen a területen. A hozzájuk sorra betérő emberek is ezt bizonyítják, akik szinte egymásnak adják a kilincset, és egy ilyen kisvárosban, ha valami nem jó, annak gyorsan híre megy, mint ahogy annak is, ha valami nagyon jó.
– Minden ízlésnek nem lehet megfelelni, de igyekszünk, hogy olyan árut kínáljunk, ami a többség tetszését elnyeri, és egyelőre úgy tűnik, jó úton haladunk, mert folyamatosan bővül a vásárlói kör. Reméljük, elnyertük a vevők bizalmát, és a továbbiakban is rászolgálunk – mondja Edit, aki a vásárlók java részét már visszatérő ismerősként üdvözli. Ízléses csomagolásba kerülnek a halszeletek az asztalról, ami olyan benyomást kelt, mintha egy nagy, családi ebédlőasztalról kerülnének le a finom, még szinte sistergő falatok.
– Mi a vásárokban sütöttünk annak idején halat, itt pedig kizárólag a hallal foglalkozunk. Kezdetben egy pici helyiséggel indultunk, most pedig két kis helyiséget kellett kibérelnünk. Reméljük, hogy az ünnepek idején még inkább megnő a kereslet. Sokan érdeklődnek a nyers hal iránt is, a legkeresettebb a ponty. Az emberek hétköznap is betérhetnek, akár egy darab sültért is, amit dekára mérünk – meséli Edit. – Főleg tiszai halat kínálunk: busát, dévért, amurt, csukát, harcsát. A pontyot ilyenkor már nem igazán tudjuk a Tiszáról beszerezni, azt halastóról vásároljuk ilyenkor. A harcsát nagyon szeretik a vásárlók, ami bár drága, de nincs szálkája, annak is tulajdonítható a népszerűsége. A halfasírtunk is nagyon kedvelt, tiszta halhúsból készül, és a haltöpörtyűt is nagyon szeretik. A környékbeli halászokkal működünk együtt, és egyelőre nincs is gondunk a beszerzéssel – magyarázza Edit. A bódéban folyamatosan sülnek a kövér halszeletek, és olyan tempóban fogynak is, de természetesen afelől is érdeklődöm, milyen receptúra szerint készülnek ezek az étkek, hogy ilyen kelendőek.
– Kikísérleteztük az ízvilágot, van egy sajátos receptünk, szeretjük a hagyományos ízeket, hagyományos fűszereket. Volt, aki megjegyezte, hogy só nélkül szeretné a halat, de ez kivitelezhetetlen, hisz jó halat nem szabad só nélkül készíteni, emellett zsírban sülnek ki a szeletek, ez is ad egy hagyományos és jó ízt a nálunk vásárolható ételeknek.
A magyarkanizsai Amur boltban pályázatoknak köszönhetően hideg és meleg vitrin is lesz hamarosan, a karácsonyi ünnepi asztalra pedig kínálják a házias termékeiket, amiket elő lehet rendelni a martonosi származású pártól, így bizton és joggal mondható, a Tisza mellől kerül a hal a Tisza menti otthonokba!
