2024. március 28., csütörtök

Minden pályázat egy emberi történet

A Prosperitati Alapítvány ötéves munkájának hátteréről Juhász Bálint ügyvezető vallott lapunknak

Tíz pályázati kör 54 kiírással, 16 ezer beadványból 14 ezer sikeres pályázat. Csaknem 44 milliárd dinár értékű befektetés Vajdaságban, amelyből 21 milliárd vissza nem térítendő támogatásként érkezett meg a magyar gazdák, vállalkozók és családok számlájára. Ezt jelentette a Prosperitati Alapítvány az elmúlt öt évben a vajdasági magyaroknak.

De vajon mi rejlik a számok mögött? Milyen emberi hozzáállás és szellemi tőke kell ahhoz, hogy egy ilyen szolgálat életre keljen és élni tudjon? Ezt próbáltuk megfejteni, amikor az évforduló kapcsán felkerestük Juhász Bálint ügyvezető igazgatót.

Hogyan emlékszik vissza az immár sikertörténetként emlegetett ötéves munka első lépéseire?

– Az évforduló számomra november közepétől január végéig tart. 2015. november 18-án jelentette be Magyar Levente miniszterhelyettes és Pásztor István elnök úr azt, hogy támogatják a vajdasági magyar közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiájának megvalósítását. Ezt követően két és fél hónap állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy felépítsük azt az intézményrendszert, amely képes átlátható módon, pályázatok útján életre hívni a stratégiát. Biztosítani kellett azt az infrastruktúrát és a megfelelő embereket, amelyek révén megvalósulhatott a pályázatok befogadása, a döntéselőkészítés és a feldolgozás is. Fel kellett állítani azokat az eljárásrendeket és szabályzatokat is, amelyek tiszteletben tartva az európai és a magyar kötelmeket eleget tesznek a szerb jogrendnek is. A stratégia kidolgozása és az intézményrendszer felépítése folyamán rengeteget jelentett a VMSZ támogatása, de bizton számíthattunk a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium szakmai hozzájárulására is. A hatékony együttműködés pedig azt eredményezte, hogy nyugodtan elkezdhettünk dolozni. Január 31-én 18 órakor megjelentek az első kiírások, és vajdasági magyar viszonylatban felrobbant az internet. Több százezer lehívás, oldalmegtekintés jelezte azt, hogy mennyien várták a pályázás lehetőségét.

Az öt év alatt megvalósított beruházási érték gyakorlatilag nehezen elképzelhető a mindennapi élet vonatkozásában. A széles körű program mely aspektusát emelné ki meghatározónak a vajdasági magyarság szempontjából?

– Fantasztikus érzés kimondani, hogy 1100 ház vásárlását támogattuk. Úgy gondolom, hogy ezt így ízlelgetni lehet, és kell is: 1100 ház, 1100 család, 1100 élettörténet... Csaknem egyharmad részben egyedülálló szülőkről van szó kiskorú gyermekekkel. Nagyszámú család Nyugat-Bácskában, Dél-Bánátban találta meg otthonát, de a Tisza mentén, a tömbökben és egész Vajdaság területén is szép számban jutottak házhoz a magyar családok; 1100 olyan életpályáról van szó, amely ragaszkodik a szülőföldjéhez.

Ugyanez elmondható azokról a családokról is, amelyek földet vásároltak az alapítvány segítségével. A decemberben megjelentetett eredmények rámutatnak, hogy az idén a támogatásból megvásárolt földterületek mellett a pályázók számát is sikerült megduplázni. Miért volt más ez az év, mint a többi?

– Az évek során eljutottunk addig a pontig, hogy saját magunk árnyékát túllépve, figyelve a környezetünkre és fejlődve, megtaláltuk azt a pályázati formát a földvásárlásra is, amely működik. Ami kellően ösztönző a pályázóknak, a kalandoroknak pedig kellően elrettentő. Az év végére elmondhattuk, hogy az alapítvány által támogatott 5373 hektárnyi földterületből 2789 hektár az idén került magyar tulajdonba. A legutóbbi kiírás sikere annak is köszönhető, hogy a mezőgazdasági témakörben az idén nem volt olyan színes a paletta, mint tavaly. Az is látszott, hogy a pályázók megismerték, megértették és elfogadták a pályázati feltételeket és a pályázati kiírásokat. Betudható annak is, hogy a vagyon-visszaszármaztatás előrehaladtával egyre több család kapja vissza a földterületeket, és ennek egy részét áruba bocsátják. Kulcsmomentum, hogy van egy ilyen pályázati lehetőség, ami a potenciális vevőknek motivációt és biztonságot nyújt ahhoz, hogy ott teremtsenek értéket, ahol élni szeretnének.

A sikeres pályázók számának megduplázása a kezdő vállalkozásoknál is észlelhető volt az idén. Külön pozitívum az a gondviselés, amellyel útjukra engedik a pályázókat.

– A program harmadik ékkövének tekintem a kezdő vállalkozások támogatását. Több mint 300 új vállalkozás indult el az idén, de összesen ennyit támogattunk az előző körökben is. A képzés elengedhetetlenül az első lépcső, amihez az első pillanatoktól kezdve ragaszkodtunk. A kezdetben nyolcszázezer, majd a most már egymillió dináros támogatás jelentős lendületet ad az új vállalkozásnak: korábban ilyen mértékű támogatáshoz sem állami, sem pedig uniós szinten nem juthattak. A jelentős támogatási összeg felhasználásának feltétele azonban, hogy a pályázók megismerjék a vállalkozói létet. Fontos, hogy a kezdő vállalkozók a szakmai felkészültségük mellett tudják, mit jelent adózni, mit jelent számlát vezetni, könyvelni, és nem utolsósorban mi az előnye annak, hogy a vállalat a fehér gazdaságban mozog. A képzések másrészt viszont arra is rámutattak, hogy kitűnő vajdasági magyar szakembereink vannak, akik tanácsaikkal magasabb szintre tudják emelni a közösség vállalkozószellemét.

Az alapítvány széles körű tevékenységének nyilván kiterjedt és sokoldalú emberi és szellemi háttere van.

– Az óriási projektszám egy komoly intézményrendszert feltételezett. Több mint 40 munkatársat és több mint 100 szakértőt kellett mozgósítani. A számok azonban semmitmondóak lennének, ha a kollégákkal nem szolgálatként tekintünk a munkánkra. Mindannyian úgy állunk hozzá a feladatainkhoz, hogy az a lehetőség, amit öt évvel ezelőtt kiharcolt a VMSZ, és az a támogatás, amit a magyar kormány nyújt, valóban átlátható módon jusson el az emberekhez. Mára már az is elmondható, hogy ahol magyar él Vajdaságban, oda már jutott támogatás. Negyvenötből harminckilenc önkományzat 180 településére jutottunk el. Ehhez viszont az kell, hogy alázatosan dolgozzunk. Magasak az elvárások alapítványon belül, a támogató, de a közösség részéről is: ennek próbálunk megfelelni. Vállaltuk, hogy a döntésekhez argumentumot, a szülőföldön való maradáshoz pedig kapaszkodót kínálunk és nyújtunk minden fiatalnak, gazdálkodónak, házaspárnak, kisebb vagy nagyobb vállalkozónak. A folyamatokban partnereink voltak a pályázók is: együtt bizonyítottuk, hogy életképes a vajdasági magyar közösség.

Mit jelent Ön számára ennek a szolgálatnak az élén állni?

– Egy csodálatos történetnek a részeként, alkotóelemeként élem meg a vállalt tisztséget. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindenféle szakmai és más jellegű támogatást megkapok a munkámhoz, és így meg is lehet felelni az elvárásoknak. Ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy a jelenleg fel tudjuk fogni, mekkora lehetőséget kaptunk mi, vajdasági magyarok ezzel a programmal. Meggyőződésem, hogy ennek a jelentőségét talán egy évtized távlatából visszatekintve fogjuk megérteni… Azt viszont érezzük már most is, hogy óriási dolog történik velünk.

A Prosperitati Alapítványról köztudott, hogy elmegy az emberekhez megismeri gondjaikat, és beszélget velük az igényeikről. Ennek a folyamatnak Ön aktív részese volt az elmúlt években. Mesélne-e egy-egy olyan pillanatról, amelyet a legnehezebbnek, illetve a legboldogabbnak érzett a munkája folyamán?

– Remélni tudom csak, hogy a vajdasági magyar emberek valóban úgy érzik, hogy elmegyünk hozzájuk. Tízezreknek mutattuk be a pályázási lehetőségeket, több ezer emberrel írtunk alá szerződést, minden egyes sikeres pályázót meglátogattunk, és a pályázási lehetőségeink is a jelzett igényeknek megfelelően alakulnak. Elég nehéz kiemelni példákat a tizennégyezerből… Az egyik legörömtelibb projektum számomra az volt, amikor egy mesterember édesapának és kiskorú gyermekének biztosítottunk otthont és műhelyt. Ahelyett, hogy utcára kerültek volna – mert ez sajnos reális veszély volt –, ma már biztosítani tudják a boldogulásukat, az édesapa a népművészet mestere címet is megszerezte, egyedi termékeinek pedig szélesebb körben is csodájára járnak. Csodálatos példa az a házaspár is, amely csokigyártással foglalkozik. Fiatal szerelmesekként álmodtak jövőt maguknak, pályáztak, önerőből is fejlesztettek, majd újrapályáztak. Összeházasodtak és gyermekük született, továbbléptek, a turizmusba is bekapcsolták a tevékenységüket, és mindeközben a közösség minden értelembe vett részévé váltak. Ma már nemzetközi díjakkal is büszkélkednek. Ilyeneket sokat tudnék mesélni… A legnehezebb számomra viszont a mai napig az, amikor valakit el kell utasítani, és a döntés mellett szakmailag ki kell állni. Ez mindig vívódás számomra. Emberarcú alapítvány vagyunk, addig megyünk, ameddig csak lehet. A szabályok keretében harcolni fogunk minden pályázatért. A rendszer integritását azonban meg kell őrizni. Szabályok nélkül ugyanis komolyságát veszítené a rendszer, fellazulna és netalán be is dőlne. Ezt nem engedhetjük meg, így időnként nemet kell mondani. Ez nem jó érzés. A másik nagyon rossz érzés, amikor egy beadvány komolytalan hozzáállást tükröz, vagy netán visszaélést sugall. Mindkét esetben az a legnehezebb, hogy a döntéshozatal folyamán biztosak legyünk magunkban, és ne tévedjünk. Tudjuk ugyanis, hogy ilyenkor is emberi sorsok dőlnek el.

Juhász Bálint elmondta, hogy az alapítvány a jövőben is arra törekszik, hogy minden szakmailag, formailag és a szabályzat értelmében megfelelő pályázat teljesítésre kerüljön. A napokban a kisléptékű fejlesztések sikeres pályázóival írnak alá ezer szerződést, a forrás lehívását követően pedig a kifizetések is megkezdődnek. Új pályázatokat is megjelentettek, mintegy 20 milliónyi euró keretösszegre: a mezőgazdasági feldolgozóipar és szolgáltatóipar közepes és nagyléptékű fejlesztéseire várnak beadványokat. Egyeztetéseket folytatnak a jövő évi pályázatok tárgyát illetően is: várható, hogy az első negyedév végére újra kiírják a ház- és földvásárlásra, illetve a kezdő vállalkozásokra vonatkozó pályázatokat, de a támogató felé jelezték a mikro- és kisvállalkozások, illetve a mezőgazdasági termelők igényeit is. Amíg nemzetileg elkötelezett kormánya lesz Magyarországnak, és erős érdekképviselete a vajdasági magyarságnak, addig folytatódhat az az álom, amit Prosperitatinak hívnak – tette hozzá az ügyvezető.