„Most, hogy erősen közeledik a karácsony, a régi szokásnak hódolva az újságíró nyakába veszi a várost, hogy kriszkindlibe egy karácsonyi riporttal lepje meg a szerkesztőjét és a kiadóját. A közönséget nem lehet ilyen csekélységgel meglepni, részint, mert az olvasókat a karácsonyi bevásárláskor a kereskedők olyan óriási árakkal lepték meg, hogy részükre már bajos meglepetést találni, másrészt pedig azért mert az 1920-as Karácsonyi riport csak annyiban különbözik az elődjétől, hogy az egyes áraknál némi eltolódás észlelhető.”
E sorokkal kezdődött a Bácskai Hírlap 1920. december 25-ei számában megjelent Karácsonyi riport. Az írás ritka bepillantást enged Szabadka száz évvel ezelőtti adventi időszakába. Az olvasható ki belőle, hogy két évvel a világháború után, a trianoni békediktátum aláírásának évében nem volt túl vidám a karácsonyi készülődés városunkban. Az e monogramú szerző fanyar gúnnyal írt beszámolója drágaságról, gyenge valutáról és pénztelenségről árulkodik.
A riport szerzője először a szabadkai karácsonyfapiacon szerzet tapasztalatait vetette papírra.
„A karácsonyfapiac légköre nincsen harmóniában az ünneppel. Zaj van kiabálás és alkudozás, veszekedés és megsértődés. A szeretet szimbólumát dinárért árulják, inkább húszért, mint tízért és elég gyakran vegyül bele a nagyhét hangulatába egy harsány »ha nem tetszik hagyja itt és menjen a f...« De ne vegyítsünk egy karácsonyi riport vallásos keretébe farsangi kifejezéseket. A karácsonyfák különben elég olcsók, tíz dinárért már lehet kapni egy kisebb fajtájút, aminek az az előnye is megvan, hogy zsebben hazahordható, nem is beszélve arról, hogy egy ilyen miniatűr karácsonyfa feldíszítése lényegesen kevesebb aranyszálat vesz igénybe” – olvasható a Bácskai Hírlapban.
A karácsonyfa mellett arról is tudomást szerezhetünk, hogy milyen választék volt a fa alá valóból és azt mennyiért tudták beszerezni a szabadkai polgárok.
„Karácsonyi babák óriási választékban árulják a petrezselymet a bazárok kirakataiban. Sok a baba kevés a vevő. Vannak egészen olcsó babák is szerényen öltözve, primitív végtagokkal. (10–40 korona). A nagyobb, hajas, alvó, ülő, fekvő, beszélő és egyéb jó asszonyi tulajdonságokkal felruházott babák már drágábbak, a gőgös francia babák pedig egyenesen megfizethetetlenek. Egy szőkehajú Babát én is kiszemeltem magamnak karácsonyra, de nagyon sokat kértek érte.
A lovacskák, elefántok, zebrák és egyéb karácsonyi háziállatok szintén szép számmal tenyésznek a bazárokban és minden kiállításban kaphatóak. A kereskedők szerint a héten nagyon sok vasut játék fogyott el, ami úgy látszik azt jelenti, hogy a gyerekek elakarják tanulni a nagyoktól a vasut (chemen de fair) játékot.”
A karácsonyi ünnepek előtt az úri divat üzletekben is nagy mennyiségű áru volt felhalmozva. Az e fajta cikkek ára ugyancsak sok volt a szabadkaiak pénztárcájának. Kalapok 300–1000, ingek 250– 450, a harisnya 100–300 koronába került, és volt olyan kesztyű, amelyért 2 millió koronát kértek. Pedig a riport tanúsága szerint a kereskedőknek így is alig volt hasznuk az árun. Kevéssel árulták többért, mint amennyiért beszerezték őket.
„Bizony ebből az összegből alig tudnak maguknak karácsonyra egy nyakkendőt venni. Mert azok a nyakkendők, amelyek színesen, selymesen és művész elrendezésben terjeszkednek el a kirakatban sokkal többe kerülnek mintsem egy szerény anyagi viszonyok között élő divatkereskedő megvásárolhassa magának” – tette hozzá a riport szerzője.
Végül a karácsonyi riport nem lett volna teljes, ha nem esik szó az édességüzletekről.
„A kirakatok előtt állandóan nagyszámú gyereksereg tolong s áhítattal nézi a csemegéket. Az idei karácsonyfa cukrai nagyon drágák. A semleges Gála-féle csokoládét, amit Svájcból küldött ide a Jézuska, ahol csomagonként 15 centimbe kerül itt 20 koronáért árusítják. És ezek után úgy bővítjük ki a karácsonyi imát, hogy add meg a mi mindennapi dessertünket, javítsd meg a mi valutánkat és ne vígy minket karácsony előtt a cukorkaüzletbe sőt inkább szabadíts meg a karácsonyi riporttól, most és mindörökké. Ámen.”
