A Magyar Szó napilap pénteki mellékleteként jelenik meg a Teátrum. Az Újvidéki Színház tematikus folyóiratát 2007-ben László Sándor, az Újvidéki Színház akkori igazgatója és Góli Kornélia akkori művészeti vezető indított el a színházművészet népszerűsítése céljából. Azóta szerkesztette a lapot Gyarmati Kata és Mezei Kinga is, 2013 őszétől pedig Lénárd Róbert, az Újvidéki Színház művészeti vezetője és Berák Ilona közönségszervező végzi ezt a feladatot.
A Teátrum által szórakozhat, művelődhet a vajdasági színházkedvelő olvasóközönség. Mit olvashatunk a decemberi számban? – kérdeztük Lénárd Róberttől.
– Ahogy mindig, a Teátrum ismét megpróbál teljes körű, kicsit mélyebbre ható pillantást vetni a vajdasági színházi életre. Dino Mustafićtyal, A paravánok rendezőjével sok témát érintő mélyinterjút közlünk, a darabról pedig Svetislav Jovanov írt izgalmas, szélesebb kontextusba helyező művelt elemzést. A Parasztoperát Aleksandra Glovacki, a Belgrádi Rádió kritikusa méltatja írásában. A Rinocéroszokról Dragoljub Selaković jegyez egy nagyszerű elemzést. A kritikák, amelyek e számba kerültek, sajnos vagy szerb fordítások, vagy magyarországi lapokból származnak (a Kosztolányi Dogville-kritikája a Dunszt portálon jelent meg), ami kínosan mutat rá a vajdasági magyar kritika fájó hiányára. Körmöci Petronella, a Szabadkai Népszínház társulatvezetője a Tesztoszteron című előadás készülésének vírussal kikövezett, kacskaringós útjáról közöl szellemes beszámolót. A De mi lett a nővel? című zentai előadásról Pesti Tamara közöl írást. A Gyermekszínház új bemutatója, a Gergő szobája is tollhegyre került.
Milyen koncepció alapján állította össze a kiadványnak ezt a számát e furcsa, rendkívüli körülmények közepette?
– Az évad, hála Istennek, minden színházban megvalósult eddig: az Újvidéki Színház bepótolta a Parasztoperát, befejezte a Rinocéroszokat és kihozta A paravánok című megaprodukciót. Zentán bemutatták a De mi lett a nővel? c. előadást, a szabadkaiak sem tétlenkedtek, színpadra állították Branislav Nušić Gyászoló családját, a Kosztolányi Dezső Színházban kijött a Szedjetek szét!, a nagyszerű Dogville és a Desiré nyitóelőadásaként A nézés költészete. Kevesebb nézővel, korábbi időpontokban, de a színház mégiscsak él, így volt miről írni, nem volt szükség a szerkesztéspolitika különösebb átszabására.
Mi ennek a számnak a különlegessége?
– A különlegessége pont a megjelenésében van. Abban, ahogy jelzi, hogy a járvány ellenére is működnek a színházak, hogy alkotunk, hogy egy vírus és a jogi-kormányrendeleti-orvosi velejárók sem tudták megállítani a kreatív folyamatokat. Valahol a felszín alatt erről szól a Teátrum e havi, karácsonyi száma – fogalmazott Lénárd Róbert.
