Kedves atya!
Igazán szégyellem bevallani, amit érzek. A gyónással kapcsolatos. Hanyagolom már lassan két éve. Nem veszem rá magamat. Nem tudok beszélni arról, ami nyomaszt, amit rosszul cselekedtem. Nem szeretném elmondani senkinek. Úgy érzem, még annak a személynek se, aki a gyóntatófülkében van, miközben azt hallottam valahol, hogy a gyónás a léleknek olyan, mint a testnek a fürdés.
Nem bízok senkiben. Talán még a gyóntatóban se. Ez nagy bűn? Érzem, hogy jó lenne kimondani, hogy ez így nem jó, de amikor a gyónásra gondolok, elfog egy érzés, valami olyan, hogy ezt nem akarom. Sokat gondolkodtam ezen, s éjszaka is néha felébredtem leizzadva, s beugrott, hogy amit érzek, azt talán mégis el kellene mondanom egy lelki atyának. Lépni azonban tudok. Nagy gondban vagyok. Esetleg van tanácsa?
Köszönöm, hogy elmondhattam: egy félszeg olvasója
Tisztelt Olvasó!
Helyesen érzi, hogy jó lenne kimondania azt, ami nyomasztja a lelkét. Ha valami rosszat teszünk, akkor azt nyomasztó teherként hordozzuk magunkban, lelki sebként, ami állandóan sajog. Ha kimondjuk valakinek, akkor ezzel könnyítünk a lelki terhünkön, enyhítünk lelki sebünk sajogásán. A kimondással csökkentjük a belső feszültséget, amit a szégyenkezés, a lelkiismeret-furdalás okoz. De nem elég csak „kiengedni a szelepet”. A terhet le kell vetni magunkról, a lelki sebet be kell gyógyítani, és ezt csak egy jó gyónás adhatja meg.
Nézzük előbb, mi könnyítheti a nyomasztó érzések terhét.
Ezt a terhet egy pszichológussal, egy lelkésszel való beszélgetés könnyítheti.
A pszichológus meg tudja nekünk mondani, milyen pszichikai mechanizmusok hatására cselekedtünk rosszul, és így megértjük, hogyan működnek bennünk ezek a kényszerítő erők. Ez nem ment fel a felelősség alól, de megmutatja, mire kell vigyáznunk, hogy a jövőben ne hibázzunk újból. Egy ilyen kényszerítő mechanizmus lehet például a beidegződött halogatás rossz hajlama, amivel sok végzetes mulasztást követünk el. Ha a jövőben nem akarunk ilyen módon hibázni, akkor ki kell fejlesztenünk magunkban a tettrekészség jó hajlamát.
A lelkésszel való beszélgetés megmutatja nekünk, milyen isteni törvények hatására cselekedtünk jól vagy rosszul. Fel tudja tárni nekünk, hogy egy konkrét esetben melyik isteni törvény meg nem tartása vezetett ahhoz a rossz cselekedethez, és melyiknek a megtartása vezet el az ellentétes jó cselekedethez. Például, ha az ember Istent mindenható Atyjának vallja, akkor soha nem fél semmitől és senkitől, de ha bizonyos okkult erőket vall mindenhatónak, akkor mindig fél mindentől és mindenkitől.
A beszélgetések azért könnyítenek rajtunk, mert a pszichológus és a lelkész felállítja a diagnózist és megadja a gyógymódot. Megismerjük a rossz cselekedetek kényszerítő mechanizmusait, és megértjük azokat a cselekvési szabályokat, amelyek betartásával elkerülhetjük az újbóli elhibázásokat.
Ez a könnyítés még nem elég. Kell még az is, hogy a terhet levegyék rólunk, a lelki sebet begyógyítsák. Nézzük ezért most, hogy ki vagy mi veszi le rólunk ezt a terhet, ki vagy mi gyógyítja meg a lelki sebet.
Isten az, aki ezt teszi, méghozzá úgy, hogy a megvallott bűnöket megbocsátja. János apostol írja első levelében: „Ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1, 9)
Keresztelő János „a bűnbánat keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára. Akik megvallották bűneiket, azokat megkeresztelte a Jordán folyóban.” (Mk 1, 4–5) Jézus isteni hatalmával megbocsátotta a bűnöket, és ezt a hatalmat bizonyította például a béna ember talpra állításával: „Miután mondom a bénának: ‘Kelj föl, vedd ágyadat és járj!’, lássátok meg, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani.” (Mk 2, 9–10) Feltámadása után apostolaiba lehelte a Szentlelket, és ezzel megadta nekik is a hatalmat a bűnök megbocsátására: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20, 22–23)
Jakab apostol írja levelében, hogy a beteget imával, olajjal való megkenéssel és a bűnök bevallásával lehet meggyógyítani: „Beteg valaki köztetek? Hívassa el az egyház presbitereit, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében! A hitből fakadó imádság megszabadítja a beteget, és az Úr felsegíti őt, ha pedig bűnökben van, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember könyörgése.” (5, 14–16)
A katolikus és az ortodox egyházakban a bűnöket a presbitereknek, azaz papoknak kell megvallani, mert ők Jézustól kapott hatalommal megadhatják a megbocsátást. Ez a megbocsátás a Szentlélek megtisztító, meggyógyító és újjáteremtő működése általuk. Ez az, ami leveszi a terhet, begyógyítja a sebet, és megadja a békét. Ha ez a megvallás, ez a gyónás nem történik meg, akkor a teher, a seb megmarad, ahogyan Jézus mondja: „…akinek a bűneit megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20, 23)
Tisztelt Olvasó!
Igaza van, hogy nem könnyű megvallani a bűneinket, nehéz rá venni magunkat egy gyónásra. Ez épp olyan, mint amikor műtétre kell mennünk. Ahogyan szükséges a műtét egy daganat eltávolítása végett, ugyanúgy szükséges a gyónás a lelki tumor, az elkövetett bűn eltávolítása végett.
Esetleg van-e tanácsom? Van!
Azt tanácsolom, hogy keressen egy jó gyóntatót. Egy olyan lelki atyát, aki úgy tudja fogadni, ahogy az evangéliumi tékozló fiút fogadta az apja. Ez megbocsátott neki és új életre támasztotta. Olvashatjuk az evangéliumban, hogy a fiú „magába szállt, és azt mondta: Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki, Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Majd ezt mondta szolgáinak: ‘Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Vigadjunk, mert ez a fiam meghalt, és föltámadt.” (Lk 15, 17–24)
Tanácsolom, hogy keressen egy olyan gyóntatót, aki azt a bűnbocsánatot és azt a megbékélést tudja adni, amilyent Jézus adott a bűnös asszonynak: „Jézus így szólt az asszonyhoz: »Bocsánatot nyertek bűneid, mert nagyon szeretettél. A hited megmentett téged; menj békével.«” (Lk 7, 47–50)
Egy ilyen jó gyónás elveszi minden terhét, begyógyítja minden sebét, új életre támasztja, és békével tölti el. Kívánom, hogy ez legyen az Ön karácsonyi öröme!
László Atya
Kedves Olvasóink, Pósa László atyának szánt kérdéseiket, gondolataikat a következő e-mail-címre várjuk: lelkesz@magyarszo.rs, illetve hagyományos, postai úton is az alábbi címre: Magyar Szó – Tiszavidék szerkesztősége, 24400 Zenta, Posta utca 14. A borítékra kérjük írják rá: PÓSA ATYA, A LELKÉSZ VÁLASZOL.
Kérnénk, hogy gondjukat pár mondatban, érthetően, a problémát alaposan elmagyarázva fejtsék ki az Atya számára, aki lapunk hasábjain fog erre felelni. Levelük meg fog jelenni a válasszal együtt, azzal, hogy igény szerint ez történhet névtelenül, vagy álnéven. Mindenképp tüntessék fel a felénk intézett soraikban, hogy milyen aláírás vagy monogram megjelenését engedélyezik.
