SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt első leveléből.
„Testvéreim!
Legyetek mindig derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok meg mindent, és a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok. A békesség Istene szenteljen meg titeket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Hűséges az, aki meghívott benneteket, ő majd végbe is viszi.” (1Tessz 5, 16–24)
Krisztusban Kedves Testvéreim!
Elérkeztünk advent 3. vasárnapjához, amikor a koszorúnkon meggyúlt a harmadik, a rózsaszínű gyertya lángja is. Ez a vasárnap az öröm vasárnapja és a mai szentmisében Pál apostolnak a szavai is örömre buzdítanak bennünket: „Legyetek mindig derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok meg mindent, és a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok.” (1 Tessz 5, 16). Ebből a felszólításból kiindulva, elgondolkodhatunk azon, hogy kinek mi az öröm az életében. Mi az, ami igazán boldogságot ad számunkra? Jézus azért jött, hogy örömhírt hozzon a földre, az emberiségnek, és ez az örömhír nem más, mint az, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3, 16). Ez kell, hogy legyen az igazi örömhír minden embernek. De hogyan fedezhetjük fel a megváltás örömét a mindennapokban? Hogyan lehetünk mindig derűsek? Amint tapasztaljuk egyre hosszabbak az éjszakák és egyre hamarabb sötétedik. Egyre komorabbak a napok, és ha hajlamosak vagyunk arra, hogy az időjárással a kedvünk is változzon, akkor most minden bizonnyal a tél felé közeledve egyre komorabbak vagyunk. Mindennapi életünkben is sok bosszúságban lehet részünk. Gyakran támadás, meg nem értés, elutasítás érhet bennünket. Ennek ellenére azt mondja az apostol: „Legyetek mindig derűsek.” A derű szóról eszünkbe juthat a derűs idő, a ragyogó napsütés. Azonban nemcsak az időjárásra, hanem benső világunkra is igaz, hogy a derűs órákat, napokat borús időszakok követik.
Éppen ezért nem úgy kell értelmeznünk az Apostol szavait, hogy igyekezzünk egy bizonyos pozitív érzelmi állapotot állandóan fenntartani, hiszen a keresztény élet értelme mélyebben van, hogysem érzelmekkel át lehetne érezni. Tehát nem az érzelmeinkre kell alapozni az életünket. A keresztény derű nem lelkiállapot, hanem a Lélek működésének a jele és gyümölcse bennünk. Pál apostol a mai szentleckében útmutatót ad arra, hogy hogyan is tudjuk a mindennapi örömöt, ezt keresztény derűt felfedezni és megélni. Először is azt mondja, hogy „Imádkozzatok szüntelenül” . Ne imákat mondjunk csupán. A szüntelen imádság nem egyéb, mint az isteni jelenlét állandó tudatosítása. Isten nem „kívülről” érkezik hozzánk, hanem ott van a lelkünk mélyén az Ő csöndes jelenléte, amit felfedezhetünk magunkban. Válaszolhatunk szelíd hangjára. Továbbá azt is mondja az apostol, hogy „Adjatok hálát mindenért”. Ez is a derű forrása, mert ha csupán hiányainkra vagy bűneinkre gondolunk, és ha csak arra figyelünk, amit mi cselekszünk vagy hanyagolunk el, illetve a rosszra, ami embertársaink részéről ér bennünket, elveszítjük lelkünk egyensúlyát. Arra kell figyelni, amit Isten adott és fog adni. Mindezek után még az apostol még azt is mondja, hogy „Ne oltsátok ki a Lelket”. Tehát legyünk nyitottak minden sugallatra. Mindennap figyeljünk arra, hogy merre akar vezetni bennünket a Szentlélek.
A Szentlélekkel való találkozás valóban derűssé teszi, az emberi lelket. Könnyűvé válik az ember és már nem a problémákra koncentrál, hanem a jóra és az Isten által nyújtott új lehetőségekre. Egyszóval a Szentlélekkel betöltekezve a problémák fölé emelkedhetünk. A nehézségek nem szűnnek meg, de Isten Lelke által lesz erőnk és kitartásunk a jóban, valamint új rálátást nyerünk a régi megoldatlan ügyeinkre. Kérjük hát mindennap bátran a mennyei Atyától a Szentlélekkel való betöltekezés ajándékát. Majd pedig az apostol felhívja a figyelmünket a következőkre: „Vizsgáljatok meg mindent, és a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok.” Ez azt jelenti, hogy használjuk úgy az evangéliumot, mint egy rostát. Vagyis szűrjük ki vele a rossz dolgokat. Bármilyen behatások is érnek bennünket, ne raktározzuk el magunkban a rossz érzéseket és emlékeket. Ez azért fontos, mert az emberi lélek olyan, mint egy szentély, amelyet őriznünk kell, ahol csak a jónak van helye és nem pedig a szennynek. Egyszóval őrizd a szíved a bűntől. Minden időben ragaszkodjunk ahhoz, ami jó, ami krisztusi, és vessük el azt, ami ettől idegen.
Kedves Testvéreim!
Az öröm vasárnapján fogadjuk meg Pál apostol útmutatását, amellyel mindennap felfedezhetjük a keresztény öröm lényegét, és ezt továbbadhatjuk mindazoknak, akik körülöttünk élnek, hogy ezáltal váljon gyümölcsözővé és termékennyé adventi utolsó hetünk.
Ámen.
(A szerző a szabadkai Székesegyház káplánja.)
