2021. október 27., szerda
JEGYZET

Vétók fogságában

Észak-Macedónia számára az euroatlanti integráció felé vezető út hosszú évtizedes megpróbáltatásokat jelentett. Görögország ugyanis évekig vétókkal akadályozta északi szomszédja NATO- és EU-csatlakozását, mert kifogásolta az ország elnevezését. A görög és a macedón kormány végül névváltoztatásban állapodott meg. Így lett az ország neve Észak-Macedónia. Ezzel a névvel a macedón állam már a NATO-hoz is csatlakozhatott. Zoran Zaev miniszterelnök legnagyobb reménye mégis az volt, hogy a kényszerű névváltoztatás után végre elkezdődhetnek az EU-csatlakozásról szóló tárgyalások, és Észak-Macedónia belátható időn belül az európai közösség teljes jogú tagja lehet. Az ország lakossága ugyanis – ahogy az EU-n kívüli balkáni országokban általában – a csatlakozástól a gazdaság fellendülést és az életszínvonal-emelkedését reméli.

Észak-Macedónia azonban az európai integráció rögös útján Görögország után egy újabb nagy akadályba ütközött. Bulgária ugyanis megvétózta nyugati szomszédjának közeledését az EU-hoz. A vétó addig tart, amíg Észak-Macedónia el nem ismeri a macedónok történelmi és nyelvi kötődéseit Bulgáriához, vagyis a Bojko Boriszov vezette bolgár kormány azt akarja elérni, hogy Szkopje elismerje a macedón nemzet bolgár származását, ezzel együtt pedig, hogy nincs macedón kisebbség Bulgáriában, hiszen gyakorlatilag minden macedón bolgár.

Athén után most Szófia hátráltatja Szkopje EU-integrációját (Forrás: Pixabay.com)
Athén után most Szófia hátráltatja Szkopje EU-integrációját (Forrás: Pixabay.com)

A vita egyik kulcskérdése emellett Goce Delcsev személye. Az 1872 és 1903 között élt Goce Delcsev a Belső Macedón Forradalmi Szervezet (VMRO) vezetője volt. E szervezet legfőbb céljának a török uralom elleni fegyveres ellenállás megszervezése számított. Céljukat tömegharc helyett merényletekkel, egyéni akciókkal és gerillataktikával kívánták elérni. Goce Delcsev legfőbb elképzelése pedig az volt, hogy Macedónia szabadságát belső felkelés kirobbantásával, és ne idegen hatalmak segítségével vívják ki. Delcsev 1903. május 4-én egy macedón faluban, török katonákkal vívott fegyveres összecsapás során, mindösszesen 31 évesen halt hősi halált. 1903. augusztus 2-án a VMRO szervezésében Macedóniában általános felkelés robbant ki a török uralom ellen, amely Kelet-Trákiára is átterjedt. Ez az úgynevezett Ilinden-felkelés vagy Illés-napi felkelés. Bár ekkor Delcsev már halott volt, forradalmi eszméi nagy hatást gyakoroltak a felkelőkre. Goce Delcsevre Észak-Macedóniában a legnagyobb macedón forradalmárként, míg Bulgáriában bolgárként tekintenek. Szófia most azt követeli, hogy a törökök ellen vívott szabadságharc hősét kizárólag bolgár történelmi személyként ismerjék el. Sőt a bolgár kormány egy levelet is írt az unió összes tagállamnak, amelyben az olvasható, hogy a macedón államiság és identitás valójában csak a titói jugoszláv vezetés kreálmánya. Szerintük olyan, hogy macedón nyelv, nem létezik, ezért azt követelik, hogy az észak-macedón oktatásba is kerüljön be, hogy ők egy bolgár eredetű nép. Ezzel szemben Zoran Zaev a bolgár vétó után egy bolgár hírügynökségnek nyilatkozva kiemelte, hogy Észak-Macedóniának és Bulgáriának közösek a történelmi gyökerei, amelyből kialakult a macedón és a bolgár nép, ahogy a macedón és a bolgár nyelv is.

Bulgária vétója nem azért problémás, mert Görögország után további évtizedekre blokkolhatja Észak-Macedónia EU-csatlakozását, hanem azért, mert olyan kérdéseket hoz be a nemzetközi politikai színtérre és a diplomáciába, amelyeknek ott semmi keresnivalójuk. Bár a görögök vétója is felvetett bizonyos aggályokat, azt alapjában véve egy területi vitának lehetett tekinteni. A görögök egyik legfőbb kifogása az volt, hogy Macedónia elnevezése azonos volt országuk északi részének elnevezésével. Ez pedig meglátásuk szerint alapot adhatott volna későbbi területi követeléseknek. E problémának a megnyugtató megoldása és lezárása kézenfekvő – még ha a macedónok számára talán fájó is – volt: a névváltoztatás. Tegyük hozzá, hogy a névváltoztatást Macedóniában egy népszavazás is megelőzte, amelyen a szavazópolgárok 91,5 százaléka az ország névváltoztatására szavazott, igaz, a részvételi arány a népszavazáson nem érte el az 50 százalékos érvényességi küszöböt.

Bulgária azonban olyan kifogásokat emelt Észak-Macedóniával szemben, amelyek nem politikusokkal körbevett nemzetközi tárgyalóasztaloknál kell, hogy eldőljenek. Azt, hogy a macedónok önálló nemzetnek a tagjai vagy a bolgár nemzet részét képezik, vagy az, hogy beszélhetünk-e önálló macedón nyelvről vagy sem, a történészek, nyelvészek, antropológusok, régészek, néprajzkutatók, vagyis a szakemberek tisztje eldönteni. De nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük: ez ügyben ők sem tudnának a két fél számára megnyugtató választ adni, olyat, amely hatására Bulgária elállna a vétótól, és amelyet egyben a macedón közvélemény döntő többsége is elfogadna, hiszen ezekről a kérdésekről már hosszú évtizedek óta vita folyik szakmai berkekben. Goce Delcsev ügye pedig még ennél is problémásabb. Egy kimagasló történelmi személy nem feltétlenül csak egy nemzet sajátja. Sőt, ha több nemzet tartja hősének, az csak annak a személynek a dicséretére válik. Emellett, ha az észak-macedón kormány elfogadná Bulgária feltételeit, a macedón nemzet alapvető identitásáról mondana le, amelyet valószínű, hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége nagy felháborodással fogadna.

Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy miért érdekes Szerbia két szomszédjának e különös vitája. A térségben az európai csatlakozásra nemcsak Észak-Macedónia várakozik, hanem Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Albánia és persze Szerbia is. Szlovénia, Horvátország, Románia, Görögország és a már sokat emlegetett Bulgária pedig már az EU tagja. Ezen országok között a múlt eseményeire vonatkozólag számos éles törésvonal húzódik, amelyekről a közéletben ma is késhegyre menő viták zajlanak. Elég, ha csak a kilencvenes évek délszláv háborúira vagy a II. világháború során történtekre gondolunk. Bulgária most egy veszélyes precedenst teremtett, és más, az EU-ban bent lévő balkáni ország is vétót emelhet egy csatlakozni kívánó országgal szemben valamely vélt vagy valós történelmi sérelméért. Nem kizárt, hogy a közeljövőben akár Szerbia is hasonló helyzetben találhatja magát, mint Észak-Macedónia. A vita mindenesetre nem tesz jót az EU bővítési politikájának, és a többi nyugat-balkáni ország csatlakozási tárgyalására is kihatással lehet.