2021. december 5., vasárnap
A TISZA MENTE TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI

Óbega–Császár-tó

 Az ásólúd gácsér szárnyra kapott
Az ásólúd gácsér szárnyra kapott

Kiskócsagpár a gémtelepen
Kiskócsagpár a gémtelepen

A nagy kárókatonának nem örülnek a halgazdaságban
A nagy kárókatonának nem örülnek a halgazdaságban

Bakcsópár a telep közelében
Bakcsópár a telep közelében

Szürke gém áll lesben, mögötte tőkésréce gácsérok úsznak el
Szürke gém áll lesben, mögötte tőkésréce gácsérok úsznak el

A fehér tündérrózsa valódi tündérszép virág
A fehér tündérrózsa valódi tündérszép virág

A sulyom jellegzetes levélformája a víz felszínén
A sulyom jellegzetes levélformája a víz felszínén

Rengeteg vízi rovar, köztük sok szitakötő él a Császár-tavon
Rengeteg vízi rovar, köztük sok szitakötő él a Császár-tavon

Az Óbega–Császár-tó Speciális Természetvédelmi Rezervátum 1994-ben létesült Közép-Bánátban a Tisza és a Bega folyó között, Nagybecskeretől tíz kilométerre délre. A délnyugati-északkeleti tájolású, S-betűre emlékeztető rezervátum elsősorban a vízimadarakról vált ismertté. Jellegzetes mocsári élőhely, de foltokban fellelhetők a sztyeppék és a szikesek is, amelyek együtt természeti értékekben gazdag területet képeznek. A rezervátum területének legbecsesebb része a Botosi-rét, a Császár-tó, a Farkazsdi-rét, a Tiganjica, a Ravenica- és a Perlezi-mocsár. A rezervátumot északról és nyugatról Európa egyik legnagyobb halastórendszere, az Écska Halgazdaság határolja.
A nemzetközi hírű természetvédelmi oltalom alatt álló terület a természetbarátok és a szakemberek körében is népszerű. A tavaszi és a nyári hónapokban számos látnivaló, virágok, rovarok, madarak és emlősök sokasága nagyszámú látogatót vonz a rezervátumba, ahol szakvezető és turistahajó várja őket. Nagybecskerek, Újvidék és Belgrád közelsége szintén hozzájárul a látogatottsághoz. Az iskolák rendszeresen szerveznek kirándulásokat, tanulmányi utakat a Császár-tóra. Az Óbegán tavasztól késő őszig közlekedik a turistahajó, a természetjárók megpihenhetnek a Sibila szállóban.

BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG

Az első természetvédelmi intézkedéseket még 1955-ben hozták meg. Császár-tó néven már 1965-ben felvették az IUCN (International Union for Conservation of Nautre) által nyilvántartott nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek névjegyzékébe. 1986-ban létrehozták az Óbega Regionális Parkot a Császár-tó természetvédelmi rezervátummal. 1989 óta a Császár-tó IBA-terület, azaz nemzetközi jelentőségű madárélőhely. 1996-óta a Császár-tó a ramsari egyezmény keretében, a világ legjelentősebb vizes élőhelyei közé is besorolták.
Az Óbega–Császár-tó Speciális Rezervátum 1676 hektáron terül el. A védelmi intézkedések, a természetvédelmi előírások betarthatósága és betartatása érdekében a rezervátum területén csak korlátozott gazdasági tevékenység folytatható. A természetvédelem hatékonyabbá tétele érdekében 7500 ha nagyságú többszörös védőzónát alakítottak ki a rezervátum körül. A védőzóna felöleli a halastavakat, a szikeseket és a legelőket is. A rezervátum kezelője az Écska Halgazdaság.
A változatos élőhely-típusoknak, növénytársulásoknak köszönhetően (erdő, sztyeppe, szikes legelő, mocsár) gazdag a terület élővilága. Az év minden szakában nagyon sok növény- és állatfaj figyelhető meg. A növényvilágot mintegy félezer növényfaj alkotja és néhány reliktum növény. Rendkívül szép látványt nyújtanak a fehér és a sárga tündérrózsa vízen hullámzó szőnyegei, valamint a sulyom és az aggófű.
Az állatvilág tagjai közül leglátványosabb a madarak színes forgataga. Az emlősök 40 fajjal képviseltetik magukat, közülük is kiemelkedik jelentőségével az Európa-szerte veszélyeztetett a vidra, a ritka vadmacska és a visszaszoruló ürge. Különösen érdekes a vizes élőhelyek halfaunája, amelyben 24 halfaj jelenlétét sikerült bizonyítani. A térség ismert még gazdag kétéltű-, hüllő- és rovarfaunájáról is.

MADÁRPARADICSOM

A kevésbé háborgatott vizes élőhelyei, az állandó és az időszakos vízborítású mocsaras területek, árterek, galériaerdők, nedves rétek és szikesedő legelők rendkívül kedvező életfeltételeket biztosítanak számos madárfajnak. A rezervátum szűkebb területén és a szomszédos halastavakon a kutatók több mint 250 madárfaj jelenlétét bizonyították, közülük mintegy 140 faj rendszeresen vagy időszakosan fészkel. Több mint száz faj rendszeres vagy ritka őszi-tavaszi átvonuló, téli vendég, esetleg kóborló.
A Tisza közelsége és az óriási halastavak nagy vonzerőt jelentenek a vándormadarak számára. Az észak-déli madárvonulási útvonalak mentén elsősorban a vízimadarak számára nagy jelentőségű pihenő- és telelőterület a Császár-tó és környéke. Ősszel óriási csapatokban jelennek meg a vadlibák és a vadrécék. A ritka vonulók közül ki kell emelni a kis liliket, a kercerécét, az üstökös récét, a kis bukót, a bütykös ásóludat, a lócsért. Egyes években, a téli hónapokban akár harmincezer vízimadár is tartózkodhat egy időben a rezervátum területén.
A több száz hektáros nádrengetegben számos énekes- és vízimadár fészkel. Régtől ismert a Császár-tó a gémekről. A magas nyárfákon és az alacsonyabb fűzfákon a szürke gémek együtt költenek a nagy kárókatonákkal. A múlt század hetvenes éveiben négy gémfajból több mint ezer pár költött a Császár-tavon. Legtöbb volt a bakcsó, az üstökös gém, a szürke gém és a kis kócsag. A rezervátum gémtelepein a felsorolt gémek közül már nem költ a megritkult üstökös gém. A XX. század utolsó évtizedeiben jelentősen megerősödött a nagy kócsag állománya, a Botosi-réten több tucat pár költ a hófehér nemes kócsagokból. A vörös gém is telepesen fészkel az egyes nádszigetek rejtekében, míg a törpe gém magányosan költ. A bölömbika jellegzetesen elnyújtott bőgését gyakorta hallani. A ragadozó madarak közül rendszeresen fészkelő a barna rétihéja, a háborítatlan erdőségekben költ a rétisas, a ritka barna kánya és a kabasólyom. A Császár-tó legértékesebb, legritkább madarai közé tartozik a vörösnyakú és a szalakóta.