Az idei tanév már a kezdetétől pedagógiai és lélektani szempontból igencsak rendkívülinek indult, és ellentmondásokkal teli. A járványhelyzet és a vele járó védekezési intézkedések teljes mértékben felborítják az iskolák eddigi nevelési és oktatási elveit, amelyeken a hagyományos oktatási rendszer és az emberi kommunikáció alapul. Az osztály- és iskolai közösségek működése felborul, hisz egy-egy osztály csoportokra bomlik, így személyesen nagyon ritkán találkoznak a diákok, a közvetlen kapcsolat teljesen háttérbe szorul. Az iskola, az osztály élete átköltözik a virtuális világba. Pedig ahhoz, hogy hatékony tanítás és tanulás jöjjön létre, hogy a gyermekeink kibontakozhassanak, szükség van a közvetlen emberi kapcsolatokra mind a tanárok és a diákok között, mind a tanulói közösség, a diákok körében.
A jelenlegi helyzetben szinte lehetetlen megteremteni a biztonságos és támogató iskolai légkört, amelyben az osztály- és iskolai közösség tagjai képesek arra, hogy szabályozzák a még a virtuális kapcsolatoknál is felmerülő konfliktusokat, és hogy a közösség tagjai bízzanak egymásban. A kutatások bizonyították, hogy a diákok számára fontosabb a tanulás személyi környezete, a tanuló-pedagógus és tanuló-tanuló kapcsolat, mint a tanulás tárgyi környezete, feltételei (számítógéppel való felszereltség, oktatási eszközökkel való ellátottság). A tanulók igénylik az emberi kapcsolatot és a segítséget, hogy meghallgassák és partnerként kezeljék őket, hogy személyes problémáikkal felkereshessék a pedagógusokat, akikhez bizalommal fordulhatnak. A pozitív iskolai légkör jótékony hatással van a diákok magatartására, teljesítményére, mert a teljesítményt, a személyes kapcsolatokat, a hangulatukat befolyásolja a környezetük. Szükségük van a teljes osztályukra, az iskolai közösségre, mert az elfogadó közösségnek megtartó ereje van. Ott tapasztalhatja meg a valahova tartozás érzését, a másik megértését és elfogadását, és megtanulja az alkalmazkodást. Mindez, sajnos, a virtuális tanteremben nem valósítható meg. Az oktatásban kiemelt fontosságú az elfogadás, mert csak pozitív érzelmi légkörben lehet tanítani, nevelni. Elfogadó légkört kell teremteni, mert ez jelenti a táptalajt. A családi, a tanítói, az osztályközösségi elfogadás teszi lehetővé gyermekeink számára, hogy valóra válthassák a bennük rejlő lehetőségeket. Ahhoz, hogy jó tanulási környezet alakuljon ki az osztályközösségben, erőszakmentes légkörre is szükség van, amelyet nagyon nehéz megvalósítani, mert úgy tűnik, erőszakos világban élünk. Egy húszfős osztályban átlagosan három gyereknek kell naponta szembenéznie valamilyen bántalmazással.
Az iskolai erőszak sokféle arcú és sokszor nehezen megragadható jelenség. A téma nemzetközi szakértőjének, Olweusnak a definíciója szerint „a diákot zaklatás vagy elnyomás éri akkor, ha ismétlődően és hosszú időn keresztül negatív cselekedetnek teszi ki egy vagy több más diák”. A negatív cselekedet jelenthet többek között verbális agressziót (csúfolás, kiabálás), testi agressziót (verekedés, lökdösődés) vagy szociális bántalmazást (kiközösítés), sőt az elektronikus erőszak is mind gyakoribb. Különösen az elektronikus zaklatás (cyberbullying), amely rosszindulatú hírek, képek terjesztését, felhasználók adatlapjának feltörését, adatainak, fényképeinek meghamisítását jelenti. Azért is veszélyes jelenség, mert közvetett típusú erőszakról van szó: nincs közvetlen kapcsolat az áldozat és a zaklató között, sőt gyakran az sem egyértelmű, hogy ki is valójában a zaklató. Az ilyen légkör állandó stresszforrás az erőszak elszenvedője számára, a konfliktus pedig rontja az osztály légkörét is.
A tanároknak varázserővel kell rendelkezniük ahhoz, hogy összetartsák a tanítványaikat, hogy a rövidített órák, szétdarabolt tagozatok, osztályközösségek számára biztosítsák a tanulási feltételeket, közben a kommunikációs és együttműködési, konfliktusmegoldási kompetenciákat is megfelelően fejlesszék, és mindezek közben neveljenek, közösséget fejlesszenek.
