Szerény hajlékomban egyetlen frissen vásárolt bútordarab található – igaz, az vadonatúj –, egy franciaágy; de erre a „tranzakcióra” is csupán azért volt szükség, mert környékünkön nem akad már mester, aki a cirka hatvanéves dívány elszabadult rugóit megrendszabályozta volna. Szinte az összes többi a nagyszüleimtől örökölt darab, az „újabbik” ruhásszekrényem ajtajának belsején teszem azt még kiolvasható egy grafittal beleírt dátum: 1943. március 10. Ez bő tíz évvel megelőzi édesanyám világra jöttének napját, és az ő apja is csupán tizenhat éves legényke volt még akkoriban… A másik szekrényen, az ebédlőasztalon, a konyhagarnitúrán jól látszik, hogy legalább évtizedekkel régebbiek – én pedig imádom a patinájukat, a masszivitásukat, az illatukat… Röviden: szépek és megbízhatóak.
Gondolom, senkinek sem kell elmagyaráznom, miért kockázatos az utóbbi időben új konfekcióbútort vásárolni. Ugyanazért, amiért általában a régi háztartási gépeket is jobban megéri szakemberrel megjavíttatni, mint újat venni. Bízom benne, mielőbb ráébredünk mindannyian, hogy a fogyasztói társadalom minden szempontból tarthatatlan állapot!
De vissza a bútorokhoz! Aki van olyan szerencsés, hogy „örököl”, akkor az megnyugodhat, hiszen ezek a múlt századi vagy még régebbi darabok úgyszólván elnyűhetetlenek. De mihez kezdjen az, aki felhúz egy új házat, vagy bútorozatlan lakást vásárol? Találni az üzletekben most is szemre kellemetes bútordarabokat, azon viszont szinte már meg sem lepődünk, ha fél év múlva kireccsen a kanapé kereke, vagy sarokvasastul lepottyan a cipőszekrény ajtaja… Bosszankodunk egy ideig – aztán vagy megpróbáljuk visszatákolni, vagy kidobjuk a következő lomtalanításkor, és rohanunk a következőért.
Szerencsére akad jobb megoldás is! Arról ugyan nincs tudomásom, hogy Zentán működne használtbútor-üzlet – de Szabadkán például létezik ilyen is –, ugyanakkor a találékony vajdasági ember ezt is megoldja a társasági oldalakon. A legnépszerűbbiken például elég csak begépelni, hogy Nameštaj/Bútor vagy Behozatali Bútor/Nameštaj, csatlakozni a csoporthoz, és máris elénk tárul, mi szemnek, szájnak ingere. Az adott csoportokban egyaránt lehet vásárolni és eladni, és ami lényeges, a fentebb említetteken kívül még egy hatalmas előnnyel jár ez a fajta kereskedelem: sokkal pénztárcakímélőbb. Szebbet és tartósabbat olcsóbban? Azt hiszem, nem sokat kell gondolkodnia annak, aki a témában érintett.
A portéka részint behozatali – többnyire német –, részint hazai, de a csoportokban található képek alapján mind nagyon mutatós, a minőségről pedig a vásárló az üzlet lebonyolítása előtt személyesen meggyőződhet. Több eladó házhoz szállítást is vállal. Az oldalakat böngészve láthatjuk, hogy a kínálat és a kereslet nagyjából kiegyenlített, a legnagyobb érdeklődés egyébként a konyhabútorok, az ágyak és a szekrények iránt mutatkozik.
