2021. december 1., szerda

MagyarZó Pistike messéi

Az egyik este a héten azon tűnődtem, vajon a Mikulás kitalálja-e, mit szeretnék tőle a legszívesebben kapni. Maguknak elárulom: legjobban egy menő szánkónak örülnék meg, gyakran ábrándozom arról, hogyan hasítok rajta lefelé egy meredek lejtőn. No jó, tudom, ahhoz hó is kellene, az időjósok meg csak esőt emlegetnek, meg hát egy szán nemigen fér bele a bakancsomba, de álmodozni tán még zabad. Majd szánt lehet, hogy hoz a Jézuska vagy a Télapó. Sokaktól eltérően ugyanis nekem uopste nincs gondom ezen jótevők identitásának megkülönböztetésével, a Mikulás pakolja meg a télicipőmet cuccal, a Jézuska hozza a karácsonyfát és a fa alá valót, a Télapó pedig a fater meg a muter munkahelyére szállítja a finomságokat. Én csak attól tartok, nehogy a kampósbotos teletömje a lábbelimet védőmaszkokkal, mert amamának köszönhetően azokból van már itthon több fiókkal. De ha mégis ilyen járványtudatos és elővigyázatos lenne a Mikulás, abban reménykedem, hogy legalább valami zuperhősökkel illusztrált maszkokat hoz, például az egyiken a Hulk, a másikon a Vasember, a harmadikon Amerika Kapitány, a negyediken a Pókember, az ötödiken pedig a Fekete Özvegy lesz. Ha ezen hősök valamelyikét meglátja a koronavírus, biztos magától megsemmisül!

Merengésemből atata zökkentett ki.

– Min töprengsz annyira, Tepisti?! – kérdé tőlem az öreg. – A számtanpéldán agyalsz, vagy már inkább a lányokon töröd a fejed?

– Hadd zegényt, Tegyula – mordula rá a faterra a muter –, ki tudja, min eszi magát, ez az áldatlan járványhelyzet a gyerekeket is éppúgy megviseli, mint a felnőtteket. Lehet, el kellene vinni egy gyerekpszichológushoz, mi van, ha depressziós?

– Ugyan, Tematild, te mindig mindent túldramatizálsz – legyinte a fater –, biztos valami haszontalanságon meditál. Így van, Tepisti? – fordula felém.

– Az jár a fejemben, hogy ha a Mikulás valami nagy ajándékot hoz, fel tud-e majd mászni az ereszcsatornán a zemeleti szobámba – vallám be.

– Na, ugye, zépen megmondtam! – mondá önelégülten atata.

– Hallod te ezt, Tegyula?! – csillana fel az öreglány szeme. – Még a gyerek is látja, hogy rossz a csatorna, és ideje lenne megjavítani!

– Arra bezzeg várni kell, Tematild – sóhajta a fater –, merthogy tudtommal a legtöbb honi bádogos felcsapott gastarbeiternek. Állítólag azon a flancos Nyugaton is irtó rossz állapotban vannak az ereszcsatornák.

– Nahát – álmélkoda amama –, ki gondolná?! De ha már a Mikulásnál tartunk, te mit szeretnél kapni tőle?

– Nos, lássuk csak – vakará az állát az öreg –, egy falevélszívó masinával, egy kis disznótorossal, meg némi házipálinkával meg lennék elégedve.

– Jaj, Tegyula, csak nehogy te is elhitesd magaddal, hogy rendszeres pálinkafogyasztással megelőzhető egyik-másik nyavalya – zsörtölőde a muter.

Amiről az éppen betoppanó Zacseknek azonnal egy vicc jutott az eszébe.

Pistike

– Hol van a pálinka? – kérdi dühösen a feleség.

– Sebet fertőtlenítettem vele – feleli a férj.

– Egy literrel?!

– Igen.

– Milyen sebet?

– Lelki sebet.

– No de azt árulja el, kedves zomzéd, kihasználta-e a fekete pénteki leárazásokat? – kérdé atata.

– Én ugyan ki nem mozdultam otthonról – válaszola a Zacsek –, de ahogy láttam a tévében, sokakat jobban vonzottak az akciók bizonyos termékekre, mint amennyire a koronavírus-fertőzés veszélye visszatartotta volna őket.

– Meglesz ennek a böjtje – dünnyöge az öreglány –, tömegesen shoppingoltak, aztán meg majd tömegesen lebetegszenek.

– A zilletékesek is látnak némi összefüggést a két dolog közt, mert a hétvégétől ismét bezigorítanak – mondá a Zacsek –, szombaton és vasárnap nem lesz nyitva kávézó, fodrász, konditerem…

– Ezek nélkül valahogy majd csak kibírjuk – legyinte a fater –, de visszatérve a nagy akciókra, az egyik munkatársam vett egy totál-fatál leárazottnak reklámozott tévét fekete pénteken, és a napokban megnézte, vajon most mennyibe kerül. Képzeljétek: akció nélkül húsz százalékkal olcsóbb!

– A naivitást vastagon meg kell fizetni – jegyzé meg a Zacsek.

– Sajnos nem csak azt – sóhajta amama. – Azt rebesgetik, hogy újévtől megdrágul a tévéilleték.

– Nekem az a sanda gyanúm – töprenge az öreg –, hogy a járványnak a gazdaságra gyakorolt negatív következményei miatt kevesebb pénz csordogál a költségvetésbe, mint amennyi kellene, s ezért a zilletékesek a rendszer fenntartása érdekében különféle pótmegoldásokhoz folyamodnak.

– Ahelyett, hogy behajtanák a nagytartozók adósságait, mindig újabb meg újabb terhet varrnak a kisemberek nyakába – méltatlankoda a Zacsek.

– Mifelénk nagyon kesztyűs kézzel bánnak a nagyokkal – állapítá meg a muter. – Úgy kellene viszonyulni hozzájuk, ahogyan a zolaszok teszik. Az ottani monopóliumellenes bizottság a napokban mintegy tízmillió eurós büntetést szabott ki az Apple vállalatra félrevezető reklámai és kötelezettségei teljesítésének elmulasztása miatt. Az Apple hirdetéseiben az állt, hogy okostelefonjaik négy méter mélységig és harminc percig meríthetők vízbe, ám a vizsgálat kimutatta, hogy ez a valóságban nem így van, emellett pedig azért is megbüntették a céget, mert nem ismerte el a vásárlóinak a vízzel vagy más folyadékkal okozott károkat, holott erre garanciát vállalt.

– Javasolni kellene a zilletékeseknek, hogy nálunk is indítsanak eljárást a félrevezető állításokat tartalmazó reklámok megrendelői ellen – spekulála atata. – Ha a fájdalomcsillapítótól fél órán belül nem áll ki a fejfájás: gyártó, fizess! Ha a térdkrém használat után nem tudok nyolc órán keresztül fájdalommentesen ugrabugrálni: gyártó, fizess! Ha egy csepp mosogatószerrel nem sikerül fényesre mosni több száz zsíros tányért: gyártó, fizess!

– Attól tartok, hogy nálunk a fogyasztóvédelem még gyerekcipőben jár – töré le a fater lelkesedését a Zacsek.

– Többek között – kommentála velősen az öreglány. – No de beszéljünk egy kicsit másról, azt olvastam, hogy kínai tudósok zerint a koronavírus uopste nem náluk keletkezett, csak ők identifikálták. Úgy vélik, máshonnan került Vuhanba, és az egyik gyanúsított ország között van Zerbia is.

– A végén még kiderül, hogy valóban a Rozi ángyó volt a nulladik eset – kuncoga atata –, és igaza volt akkor, amikor azt állította, hogy ő már két éve túlesett a koronán.

– Lehet benne valami – gondola bele amama –, a kutatások alátámasztották, hogy minden ötödik koronavírusosnál három hónappal a gyógyulás után mentális gondok jelentkeznek: álmatlanság, depresszió, hallucinációk stb.

– Ángyónak semmi ilyen baja nincs – mondá az öreg –, csupán pihent az agya, és túlságosan rákapott az összeesküvés-elméletekre. Szerinte is a világot háttérhatalmak irányítják, a koronavírust laboratóriumban fejlesztették ki, csakis azért, hogy a védőoltás által belénk ültessenek egy mikrocsipet, amelynek révén aztán folyamatosan követhetnek bennünket…

– Ijesztően hangzik – rázkóda meg a muter –, miért van az embereknek egyáltalán szükségük ilyen zörnyű összeesküvés-elméletekre?

– Mert eme teóriák megnyugtatják őket, hogy nincsenek kitéve a véletlenek kegyetlenségének – felele a Zacsek.

– Azt árulja el, zomzéd, a kedves zomzédasszony hogyan viseli ezt az áldatlan helyzetet? – kérdé az öreglány.

– Otthonról dolgozik, és a zösszes zabadidejét konyhaművészetének fejlesztésére fordítja. Olyan csuda dolgokat kotyvaszt, hogy sokszor sajnálom, miért nincs hozzájuk étlap, hogy legalább elolvassam, mit eszek – meséle a Zacsek. – Közben pedig azon kesereg, hogy sose volt még ilyen áldatlan helyzetben: a tudatos táplálkozásnak köszönhetően megszabadult néhány felesleges kilótól, és végre van mit felhúznia, ám nincs hová mennie benne!

– Borzasztó időket élünk, zomzéd – így a fater –, kint a koronavírus tombol, bent meg az asszony.

 

Pistike, Mikulásra váró reklámszaki