2021. december 5., vasárnap
A TISZA MENTE TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI

Palics Természeti Park

Hatalmas récecsapatok vonulnak és telelnek át
Hatalmas récecsapatok vonulnak és telelnek át

A közismert dankasirály hatalmas lármás kolóniákat alkot
A közismert dankasirály hatalmas lármás kolóniákat alkot

A szigetek kaszálásával nyílik lehetőség a sirályok költésére
A szigetek kaszálásával nyílik lehetőség a sirályok költésére

Kemény teleken a vízimadarak lihogót, jégmentes vízfelületet tartanak fenn
Kemény teleken a vízimadarak lihogót, jégmentes vízfelületet tartanak fenn

Tonnaszám halásszák ki a tóból az idegenhonos ezüstkárászt
Tonnaszám halásszák ki a tóból az idegenhonos ezüstkárászt

A Palics Természeti Park (területe 712 ha, amelyhez 1698 ha védőzóna tartozik) magába foglalja a sekély, síksági Palicsi-tavat és Palicsnak egy részét, amely természeti (Palicsi-tó, Nagy Park) és kulturális (Palicsi fürdő több épülete a XIX. század második feléből) értékeket is képvisel.
Szabadkától néhány kilométerre délkeletre található a Szabadkai–Horgosi-homokvidék és a bácskai löszhátság határán kialakult Palicsi-tó. Az 5,5 km hosszú tó mélysége 2-4 méter között van, és négy szektorra van felosztva. A Palicsi-tó (560 ha) Szabadka pöcegödre volt, az 1970-es évek közepére annyira eliszaposodott és megromlott a víz minősége, hogy kipusztult belőle halállomány. A tó 1976-os szanálást követően (megépült a víztisztító) a mederből kikotort, a tó közepére szigetek formájában összetúrt iszapszigeteken nagy madárkolóniák alakultak ki. A tavat négy mederegységre, szektorra osztották fel.

EGYEDÜLÁLLÓ MADÁRVILÁG

A természetes vegetáció (nedves rétek, szikesek) töredékei csak a Tapsa-csatorna zónájában és néhol a tó partja mentén őrződtek meg. A Palicsi-tó napjainkra az évtizedek alatt végbement változások, emberi tevékenységek nyomán egy eutróf jellegű, átalakult életközösség. A terület kezelője a Palics–Ludas Közvállalat mindent elkövet azért, hogy összehangolják a tó tisztított szennyvizet befogadó funkcióját a jelentős idegenforgalmi szerepével.
A természeti park antropogén eredetű, valamint megváltoztatott természetes eredetű élőhelyeinek mozaikja számos veszélyeztetett faj utolsó menedékei. A Palicsi-tó a vándormadarak észak-déli vonulási útjában található. A kutatók eddig több mint 200 madárfaj jelenlétét dokumentálták, köztük 176 fokozottan védett faj található. A legértékesebb élőhelyek a második szektor madárszigetei. A szigeteken egyedül itt fészkel Szerbiában a szerecsensirály.
Az egyik iszapszigeten 1986 tavaszán nagy felfedezést sikerült tenni, a dankasirályok gyűrűzése közben Hulló István biológus barátommal tucatnyi fészkelő szerecsensirály-párt találtunk, amely az akkori Jugoszláviában új költő fajnak számított (legközelebb a szegedi Fehértavon költ). A szerecsensirály költőállománya évről évre ingadozó értéket mutat, a legtömegesebben, több mint 400 párban az idén tavasszal költöttek a lekaszált, gyomtalanított szigeteken. Amíg viszonylag csupaszak voltak az iszapszigetek, a több ezer dankasirály mellett fészkelt küszvágócsér is, a sirálytelep peremén, a gyékényes víz szélében pedig telepesen költ a feketenyakú vöcsök.
A második szektorban kialakított iszapszigeteket kezdetben csak lágyszárú növények borították, de néhány év után már megjelentek a bokrok, főleg a bodza és a fás növények, elsősorban a nyárfa és a kőris. Ezeken a fákon és bokrokon idővel azután gémtelepek alakultak ki (kis kócsag, üstökösgém, bakcsó), majd az ezredfordulót követően a szigeteken, a terebélyes nyárfákon megjelentek a kormoránok, más néven kárókatonák. A nagy kárókatona telepe már február végén benépesül és mintegy 300 pár rak fészket a madarak maró hatású ürülékétől kiszáradt vagy kiszáradó félben lévő nyárfákon. A bodzabokros aljnövényzetben, az alacsonyabb fákon és bokrokon költenek a kis kárókatonák, üstökösgémek, kis kócsagok és bakcsók.
A récefélék közül a szigetek körül kialakult növénytársulásokban (gyékényes, nádas) és sziketeket benövő gyomtársulások rejtekében költ számos récefaj. Itt sikerült megtalálni először a kontyos récét, újabban pedig az üstökös réce költése is bizonyossá vált. Legtömegesebben a tőkésréce és a barátréce költ. A vöcskök közül a feketenyakú vöcsök, mellette gyakori még a kisvöcsök és a búbos vöcsök is. Nagy számban fészkel a szárcsa is. A nádasok rejtekében él a guvat, a vízityúk, a vízicsibe és a bölömbika.
Az emlősök közül említésre érdemes a fokozottan védett vidra és több denevérfaj.

VÉDELMI INTÉZKEDÉSEK

A város szennyvizét biológiai úton tisztítják, ami nem elégséges és a XX. század első évtizedeiben ismét baj van a tó vízminőséggel. A bajt tetézi a Palics település tóba ömlő tisztítatlan szennyvize, amelynek elvezetése a tisztítóba, a település csatornázása a végéhez közeledik. Az Adorján és Palics között a múlt század nyolcvanas éveiben ásott Tisza-Palics csatornán három vízlépcsőn keresztül felpumpált friss vízzel időről időre friss Tisza vizet pumpálnak a Palicsi-tóba, de ez a víz túl drága ahhoz, és nem hozta meg a várt eredményt, a víz minőségének a javulásában. A Palicsi-tóban túlszaporodtak az ezüstkárászok, ezek tömeges lehalászásával és ragadozó halak, őshonos halfajták telepítésével próbálnak javítani a halállomány minőségén.
A vízminőség javítására tett erőfeszítések lassan meghozzák az eredményt. A tó körül a megművelhető területek egészen a víz széléig nyúltak, amely miatt a szerves anyag bemosódása a tóba nagy terhelést jelentett a vízre. A földtulajdonosoktól mintegy 30 méteres sávban a tó körül kisajátították a földeket, amely lehetővé teszi egy tampon zóna kialakítását. Ami nagy jelentőségű, ha tudjuk, hogy már két méter széles gyepsáv már 70 százalékban képes lassítani a talaj és a szerves anyag bemosódását az élő vízbe.