2024. április 24., szerda

A gyerek öröme a legnagyobb elismerés

Vallja Butterer Kiss Márta, Szerbia egyik legjobb pedagógusa
Butterer Kiss Márta

Butterer Kiss Márta

Még tavasszal, a pandémia idején küldtem gyerekmunkákat Szlovéniába. A napokban érkezett a hír a három bronz- és az egy ezüstéremről” – újságolta boldogan a számos díjjal kitüntetett Butterer Kiss Márta, az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola képzőművészet-tanárnője. A sokoldalú képzőművészt Szerbia három legjobb pedagógusa közé választotta a vállalkozást serkentő, belgrádi Živojin Mišić Egyesület. A hetedik alkalommal megszervezett versenyen a zsűri azokat a tanítókat és tanárokat is díjazta, akik kitűntek a koronavírus-járvány idején tartott online óráikkal: újítottak a szakmában, motiválták a tanulókat, és nem utolsósorban élvezetessé varázsolták a tanítást és a képességek elsajátítását.

– Hogyan kell megmagyarázni a kisgyereknek, hogy noha hétvége van és szép az idő, a kijárási tilalom miatt ő nem játszat, ugrálhat kint, és a felnőttek sem mehetnek ki? – tette fel a kérdést Márta tanárnő. – Azt hiszem „legjobb tanárnak lenni” éppen azt jelenti, hogy empátiával viszonyulok a gyermekekhez és a szülőkhöz is. Rajztanárként és osztályfőnökként beleképzeltem magam az ő helyzetükbe, megértem, mit éreznek. Belegondoltam abba, milyen szörnyű gyermeknek lenni, amikor folyton ijesztgeti őket az, hogy elkapják a vírust, megbetegszenek. Számomra kihívás volt ebben a helyzetben tenni valamit a diákjaimért. A lelkemben egy hang azt súgta: – Márta, csinálj valamit, foglald le őket érdekes feladatokkal ebben a nem normális helyzetben. Azt hiszem, ez sikerült, és ezért figyeltek fel a munkámra, ezért örülök ennek a díjnak. A legnehezebb szituációban dolgoztunk, én tényleg huszonnégy órát, hiszen ötszáz tanulót láttam el online feladattal és tanáccsal, illetve ennyi gyereknek kellett átnéznem, véleményeznem a munkáját. Éppen akkor kegyetlenül kínozott az isiász, alig bírtam lábra állni. „Hallgass és tűrj, mondogattam magamnak. Jézus is tűrt értünk, életét adta értünk a kereszten. Tűrj, hallgass, mert a lelkek várnak rád.” Ezért fontos volt számomra, hogy amit feladok a gyerekeknek, az pozitív, szép és érdekes legyen. Amikor szükség lett a maszkra, megtanítottam, hogyan csinálják meg gyorsan, hogy ne adjanak ki pénzt érte, és mivel a stilizációval is foglalkoztunk, ezért kidíszítették őket.

Sokan gratuláltak a díjhoz. Az egyik anyukának egy válaszlevélben megírtam: a legnagyobb díj az én életemben nem az oklevél, hanem például ahogyan a lánya fogadta a hírt, hogy a szlovéniai pályázaton díjat kapott, és hogy a díjkiosztásra valószínűleg autóval megyünk el. A diákom örömkönnyekre fakadt, megölelt, és azt mondta, ez a legszebb nap az életében. Ezt átélni igazi elismerés.

A koronavírus miatt nem juthattunk el a szlovéniai nemzetközi szobrászati versenyre és a táborba. A szervezők online tartották meg a rendezvényt. Megkértek, készítsünk a gyerekekkel munkákat a magány, az egyedüllét vagy a tolerancia témakörében. Mivel akkor be volt zárva az iskola, megkérdeztem a három szülőt, elengedik-e gyermekeiket a műtermembe, hogy ott elkészítsük a munkákat, amelyekhez van az agyagom. Örömmel beleegyeztek. Sikerült bejutnunk a döntőbe, és utána elküldtük az alkotás folyamatát bemutató videót. Az egyik tanulónk első díjas lett, ezért bronzból fogják kiönteni a munkáját. A gyerekek, a szülők és én határtalanul boldogok vagyunk.

Minden diákomat versenyekkel is motiválom. Az online platformon megírom az osztálynak, hogy ezek a diákok szorgalmasan dolgoznak, és ennek megvan a jutalma. Online feltöltöm a pályázatokat, és arra biztatom őket, hogy mindenki, akinek kedve van, vegyen részt rajtuk.

Sajnálom, hogy most nem mehetek be az osztályba megdicsérni és további munkára serkenteni a diákokat, de írásban személyre szóló üzeneteket küldök a majdnem ötszáz diákomnak. Szerintem azért vagyok tanár, hogy ezt csináljam. Azért az örömért dolgozom, amelyet a gyerek érez.

Nem rejtjük véka alá, hogy rengeteg előkészületet igényelnek Márta tanárnő igényes képzőművészeti órái. Magyar és szerb nyelvű tagozatokban tanít, online is két nyelven szervezi meg a munkát, amely emiatt duplázódik.

– Külön kell elkészítenem a magyar nyelvű és külön a szerb nyelvű prezentációt. Nagy problémát okoz, hogy egyes témákhoz nem lehet magyar nyelvű anyagokat találni. Mert vannak olyan könyvek, amelyek nem jelentek meg magyarul, és nem is tudjuk őket alkalmazni, mert nincs meg az online kiadvány. Órák hosszat keresgéltem videókat, mire megtaláltam a szerb változatot a horvátoknál, a magyar nyelvű pedig el sem készült. A tévés forgatócsoport lefilmezte, milyen a Google tanterem.

Egy kétperces prezentáció elkészítéséhez egy osztály számára legalább négy órát keresgélek az interneten, hogy letöltsem a megfelelő fotókat, szövegeket, amelyekből összeállíthatom a tananyagot. Néha a körülöttem lévő magyarországi könyvekkel, amelyeket én még régebben beszereztem, és a szerb nyelvű szakkönyvekkel úgy néztem ki, mint egy tudós a szobájában. Privát életet alig éltem.

A pedagógusdíjat adó egyesület feltett a tanárnőnek egy nagyon jó kérdést, amely így hangzott: – A rengeteg diák lelassította vagy motiválta a pandémia idején?

– Rádöbbentem arra, hogy a sokkal több ember sokkal nagyobb felelősséget ró rám. A Jóisten valószínűleg azért adta nekem ezt az energiát, mert tudta, hogy ezzel tudom leküzdeni a helyzetet. És ez motivált engem a gyerekekkel való munkában.

Nyitókép: Butterer Kiss Márta