Olyan ember vagyok, aki igyekszik meglátni a szép pillanatokat az áprilisi szélben, a májusi esőben és a nyári kánikulában is. Legszebb időszakaim azonban az ősz végi és a téli hónapok, telis-tele a maguk ünnepi varázsával, csodáival. A süteményillat, a gyertyafény, az elszáradt levelek csörgedezése és a csikorgó fagy mind-mind boldogsággal tölt el. Szívesen kuckózok be a meleg házba, hallgatom a tűz pattogását. Fontos, hogy mindezt a bensőségességet a gyerekek is átéljék, mert csak ünneplőbe öltöztetett lélekkel tudják szívből átadni magukat majd a karácsony meghittségének.
Bízom benne, hogy a járványhelyzet alatti iskolai munka során – ha nem is sikerül abba a két-három órácskába belesűríteni az ünnepekre való készülődést – lesz energiájuk, hogy részesei legyenek a várakozás csodájának.
Az idén nehezített pályán próbáljuk megvalósítani mindezt, mert tudjuk, hogy az élmény átélésére mindennek ellenére szükségük van a gyerekeknek. Ahogy jelenleg látjuk, az estéink nagy részét otthonunkban fogjuk tölteni, gyerekeink társaságában. A lehetőség tehát adott, hogy a meghitt pillanatokat ne csak szentestén éljük át. A jelenlegi állapotok ugyan nem kedveznek a baráti nyugodt, békés, gyertyafényes teázásoknak, csöndes társasozásoknak, mert mindenki aggódik a szeretteiért, a munkájáért, a egészségéért, az anyagi biztonságáért, de ezekben a pillanatokban mindezt megváltoztatni nem áll módunkban. Lehetőségünk van viszont a legközvetlenebb családtagjainknak egy kis meghittséget biztosítani, meleg ölelést a hideg téli napokban. Csatlakozhatunk, ha erőnkből telik, karácsonyi ajándékozós akciókhoz, rakhatunk tele cipősdobozt meglepetésekkel, egyéb más jótékony szervezet munkájába is bekapcsolódhatunk a gyerekeinkkel együtt. Megszámlálhatatlan módja van annak, hogy egy kis örömöt csempésszünk más, nehezebb körülmények között élők arcára.
Visszatérhetünk néhány emlék erejéig a régmúlthoz is, elővehetünk üres estéinken régi süteményrecepteket, törhetünk diót, pattogathatunk kukoricát. Nézegethetünk a múlt század elején készült fényképeket, dédszülőink, nagyszülőink karácsonyi fotóit. Föleleveníthetjük a régi ünnepi szokásokat, hagyományokat. Ha évek óta nem jutottunk oda, most itt az alkalom a Luca-napi búzaültetésnek is. Használjuk ki az internet adta lehetőségeket, keressünk egyszerűen elkészíthető, látványos díszeket, papírangyalt, arany fóliába csomagolt diót, almába szúrt fenyőágakat az asztalunkra. Mutassuk meg a gyerekeknek, hogy a szolidabb, az egyszerűbb, a hagyományos is lehet szép, nem muszáj minden évben színes fényárban úsznia az egész környéknek, hogy érezzük a karácsony hangulatát. Nagyobb gyerekek részvételével az ajándékozást megreformálhatjuk, kérjünk saját kézzel készített ajándékot, nyújtsunk ebben segítséget. Nem baj, hogy együtt készítettük a gipsz gyertyatartót, amelyet a gyerekünk a fa alá csempészett nekünk. Idén legyen csak egy fajta süti az ünnepre, de azt készítsük együtt. Vagy a bolti mellé egy adag házi szaloncukrot is csomagolhatunk. Nem a konkrét tevékenység, hanem az együtt töltött idő a fontos.
Pedagógusként tapasztalom, hogy a gyerekek egy része ugyan bőséges élelmiszerhez, megfelelő öltözethez és játékhoz jut élete folyamán, a velük töltött értékes időnek azonban híján vannak. Sokszor nem azért, mert a szüleik elhanyagolók lennének, hanem a zűrzavaros mindennapok, a pénzkeresés, a munka és az egyéb kötelezettségek mellett szűkös a keret, amelyet a gyerekeinkkel tölthetünk. Ha minden más szempontból aggasztó is a járványhelyzet, talán az a lehetőség, hogy egy kicsivel több időt szánhatunk egymásra, reményt nyújthat a legnehezebb pillanatokban.
