2021. július 31., szombat

Nagy, nagyobb, még nagyobb?

Birodalmak felemelkedéséről, majd fajsúlyvesztéséről szól civilizációnk általunk is ismert története. A folyamat most is tart, összességében nincsen ebben semmi különleges vagy meglepő. Bizonyos fejlemények azonban meglepetésszerűen hatnak, főleg ha csak felszínesen vizsgálódunk. A mindenkori birodalom nem létezhet, soha nem is létezhetett gazdasági alap nélkül. Valójában az anyagi és emberi erőforrások birtoklása volt és maradt is a tét. A most zajló globális hatalmi átrendeződésben a lehető legmélyebben és legpontosabban meg kellene érteni, hogy mi történik, ha a folyamat nyertesei szeretnénk lenni.

A szabadkereskedelem diadalának nevezte Li Ko-csiang kínai miniszterelnök, amikor a közelmúltban az ASEAN-tagállamok és partnereik aláírták a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (Regional Comprehensive Economic Partnership, RCEP) nevű ázsiai szabadkereskedelmi megállapodást egy vietnami rendezésű, virtuális csúcstalálkozó záróakkordjaként. A még 2012-ben kezdeményezett szabadkereskedelmi megállapodásban a szövetség tíz tagországa – Vietnam, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Laosz, Kambodzsa, Mianmar, Malajzia, Szingapúr, Indonézia és Brunei –, valamint öt partnerük – Kína, Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland – vesz részt. Különösen érdekes és meglepő ez utóbbi három ország részvétele, melyek az utóbbi évtizedekben az úgynevezett angolszász birodalom „csatlósainak” számítottak. A megállapodás a világ népességének megközelítőleg a harmadára, 2,2 milliárd emberre, és a globális bruttó hazai termék (GDP) csaknem 30 százalékára terjed ki. A GDP tekintetében ezzel a világ legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodása.

A megállapodás alapján a partnerek csökkentik, majd fokozatosan kivezetik a vámokat az árukereskedelemben. Emellett javítják a szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó szabályokat, a piaci hozzáférést biztosítva ezzel a tagországok szolgáltatásokat nyújtó vállalatai számára. Mindemellett csökkenteni fogják a nem vámtarifa jellegű kereskedelmi akadályokat is. Kína és Japán pedig már egy bilaterális megállapodást is aláírt a vámok csökkentéséről. A lépés történelmi mérföldkőnek tekinthető a két ország kapcsolataiban.

IDŐZÍTETT BOMBA

Az sem lehet pusztán a véletlen műve, hogy éppen az amerikai elnökválasztás utánra időzítették a megállapodást a délkelet-ázsiai gazdasági hatalmak. Partnerséget (RCEP) szabadkereskedelmi egyezményről. Kína úgynevezett puha gyarmatosításának egy lépéseként is tekinthetünk a folyamatra, de az idő fogja megmutatni, hogyan működik a gyakorlatban. Az Egyesült Államok legközelebbi szövetségesei, mint Japán, Dél-Korea vagy éppen Ausztrália is ott van a csoportosulásban, és ez is sokat sejtet, de nem biztos, hogy rosszat jelent még az USA szempontjából sem.

A világsajtóban sok megközelítésből elemzik a tényt. A legtöbb helyen azt állapítják meg, hogy az Egyesült Államok egy jó nagy pofont kapott azzal, hogy szövetségesei megállapodtak az ősellenségnek számító kommunista Kínával. Az időzítés arra is utalhat, hogy a Csendes-óceán térségében nem hisznek Joe Bidenben. Kínát sem okvetlenül szeretik, de üzleti szempontból úgy ítélik meg, hogy jobban járhatnak. Valójában üzenete is van a megállapodás tényének. Azt üzenik, hogy az USA-nak a közeljövőben többet kell tennie. Elsősorban olyan lépéseket várnak el, ami ezeknek az országoknak is az előnyére válhat.

Az USA mindeközben egyfajta kereskedelmi háborút folytat Kína ellen, a térségben található szövetségesei viszont most Pekinghez közelednek. Ez azt jelezheti, hogy Kína áll győzelemre a globális világhatalmi játszmában. Hosszú távon azonban nem biztos, hogy minden úgy alakul, ahogyan most az kinéz. Már működik ugyanakkor az Eurázsiai Szabadkereskedelmi Egyezmény, amelynek Kína, Oroszország és a Szovjetunió volt tagállamai közül több kisebb nagyobb ország a tagja. Kína gyakorlatilag már átvette gazdaságilag a vezető szerepet a térségben.

INDIA KIVÁR

Érdekes még megemlíteni, hogy az eredeti kezdeményezésben India is helyet kapott, de Újdelhi végül kivonta magát az egyeztetésekből. Valószínűleg úgy vélik az ottani döntéshozók, hogy nem elégé versenyképesek még egy ilyen megállapodáshoz. A tagországok viszont változatlanul bővíteni kívánják az Indiával folytatott kereskedelmet. Újdelhiben arra hivatkoztak, hogy vámcsökkentés miatt az olcsó kínai termékek elárasztanák a piacukat. India kereskedelmi deficitje így is elképesztő méretű Kínával szemben: évente több mint 100 milliárd dollár negatívumot mutat. Egy szabadkereskedelmi megállapodás pedig – kezdetben legalábbis biztosan – tovább növelné ezt a deficitet. A jövőben azonban valószínűleg India további közeledése, majd csatlakozása fog megvalósulni. Még Kína elé is kerülhet India. A két hatalmas ázsiai ország viszonya sokban meghatározza majd az egész emberiség jövőjét. India mindig is versengett Kínával. Minden bizonnyal sokáig az egyik leggazdagabb állama volt a világnak, még abban az időben, amikor nem készültek GDP-statisztikák. A brit birodalmi törekvések nyomán szépen ki is fosztották őket, majd a függetlenség szegénységet hozott, de most feljövőben van India, és a jövő egyik nagy meglepetését válthatja ki.