A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.
– Kedves tanácsadó, az életünket tönkretette a kisfiam tanító nénije. Azóta csupa szenvedés az életünk.
– Igen? Mi történt?
– A gyermekem nagyon érzékeny, otthon szépen bántam vele, nem volt ordítozás a családban, a szép szóból mindenki értett. Olyan tanító nénihez került, akinek semmi érzéke sem volt a gyermekpszichológiához. Azt mondta neki az osztály előtt, hogy buta marad örök életére, semmi sem lesz belőle, csak teher a földön, többet érne, ha nem is létezne. Ekkor sírva fakadt a gyermekem, be is pisilt, a többiek pedig kinevették, a tanító néni pedig tovább szapulta. Ez olyan traumát okozott a gyerekben, hogy a mai napig sem tudta földolgozni. Amikor ezt szóvá tettem a szülőértekezleten, engem is megalázott a többiek előtt, hogy egy anyámasszony katonáját neveltem, aki semmire sem fogja vinni az életben. Hiába tettem panaszt az igazgatónál, hiszen ők házibarátok voltak.
– Miért nem íratta át másik iskolába?
– Megtettem a következő évben, de ez kis település, ott is megtudták az esetet, s gyermekem örökre meg van bélyegezve. Most a közeli középiskolába került, szintén azok a gyerekek járnak oda. Teljesen visszahúzódó lett a fiam, beteges, nincs semmi örömünk az életben. A tanulással csak döcög. Nincs semmi önbizalma, hisz hogyan is legyen, amikor tönkretette a tanító néni. Nem is mertem volna elengedni messzebbre tanulni, de ő sem akart. Nagyon félénk, mi lenne vele nélkülem, itt mégiscsak itt vagyok neki. Sokat sírunk együtt.
– Milyen a gyerek kapcsolata az apjával?
– Semmilyen. Amióta ez megtörtént, valahogy a család is széthullott. Semmi melegség a páromban nincs sem irántam, sem a gyermek iránt. Szerinte eltúlozzuk a dolgokat, rég el kellett volna felejteni ezt, de hát, hogy lehet ilyesmit elfelejteni? A fiam nap mint nap látja az osztálytársait, akik tudnak a dologról, ez örök életére megpecsételte.
– Értem amit mond, ezen már régen kellett volna változtatni.
– Ezen nem lehet változtatni, tönkretett bennünket az a pióca, bárcsak ő is elszenvedné ezt!
– Figyeljen rám, most a hangsúly legyen azon, hogy hogyan segítsen a fiának, és hogyan tegye ön is túl magát ezen az eseményen.
– Ezen nem lehet túltenni magunkat...
– Legyen szíves, álljon meg egy kicsit, hisz a véleményem és a segítségem kell önnek, hagyjon most egy kicsit engem is szóhoz jutni. A szavak ereje igen nagy, mondhatjuk, hogy hatalmas, főleg, ha ismételve vannak. Ezzel egyetértünk. A gondolatnak is ilyen ereje van. Egyetértek önnel, hogy traumát okozott a tanító néni, de önök már tíz éve nem beszéltek vele. Ám önök azóta is ezen rágódnak. Számtalan módszer állt volna a rendelkezésükre, hogy elengedjék ezt a dolgot...
– De hát ezt nem lehet elengedni...
– Megbocsásson, hallgasson végig. Tudom, hogy önök megbocsáthatatlannak tartják ezt az eseményt, esetleg azt hiszik, hogy ezt nem lehet elengedni, ez kihat örök életükre. Ez így is lesz, ha nem tesznek érte, ha maradnak az önsajnálat mezején. Az el nem engedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt az önök kezében! Az elengedéssel nem próbálunk megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból. Ha elengedjük, többé nem gondolkodunk róla, nem törődünk vele, nem beszélünk róla, nem panaszkodunk, hanem lezárjuk. Engedjük, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát; nem védelmezők vagyunk, hanem hagyjuk, hogy szembesüljünk a valósággal, és megpróbálunk olyanná válni, amilyenek lenni szeretnénk.
Nem bánkódunk évekig a múlt miatt, hanem növekszünk, és jelenben élünk. Nem zsörtölődünk, korholunk vagy vitatkozunk, hanem megkeressük a saját hiányosságainkat, és azokon dolgozunk. Nemcsak azoknak a szavaknak van erejük, amelyeket tíz évvel ezelőtt kimondott az illető, hanem azoknak a szavaknak és gondolatoknak is, amelyeket ön és a fia naponta már tíz éve mondogatnak és átéreznek. Önök nem engedik el a sérelmet, saját magukat ítélték szenvedésre. Szavak idézték elő ezeket az érzéseket? Igen. Tehát szavakkal tudjuk az ellenszert is előidézni. Kutyaharapást a szőrével...
– Hogyan érti ezt?
– A mantra egy szó vagy egy-két mondat többszörös ismétlése. Energiája a hang rezgésében koncentrálódik. Amint azt az ájurvédikus kórházakban, jógaiskolákban és pszichológiai intézetekben megfigyelték, bizonyos mantrák rendszeres ismétlése gyógyítja a lelki, a pszichoszomatikus rendellenességeket, sőt a fizikai betegségeket is. Nyugalmat hoznak és elhárítják a stressz negatív hatásait. Növelik az ember önbizalmát, pozitív hozzáállást eredményeznek. A mantrák segítségével megváltoztathatjuk azokat a mezőket, amelyekhez korábban negatív képzettársításokat és tapasztalatokat kapcsoltunk. Tehát a traumát a mantrák segítségével szépen elkezdjük feloldozni. A leghatékonyabb módszerek – a szó negatív programját pozitívra változtatni – a következők: ismételje meg a kiválasztott mantrát tizenkét alkalommal, majd azt a szót egyszer, amely magában foglalja a negatív állapotot, majd ismét a mantrát tizenkét alkalommal, majd a szavat egyszer, és így tovább, legalább 12 napig. Ezután mehet egy másik mantra egy másik szóval, rétegekként kell feloldani ezt a sérelmet. Elkapja a pontos mantrát, mert nem mindegy, hogy mit mond. Jelen időben kell mondani, pozitív szavakkal. Sose mondjuk azt, hogy mit nem akarunk, csak azt, hogy mit akarunk. Mivel önöknél már régen megvan ez a baj, ezt a módszert ki kell egészíteni néhány gyakorlattal, amit még el fogok küldeni. A mantrát egy yantra képet nézve is kell ismételgetni és bizonyos kéztartások mellett is. A rózsatövis rítus és a tőrök kihúzása az aurából meg a hagymavarázslat lesz még az, amit ajánlok, és mindenképpen az érzelmi felszabadulás technika és a beprogramozott kristály.
– Gondolja, hogy ez működni fog? Mert amióta ez a banya tönkretette az életünket...
– Na, itt álljon meg ismét! A szavak erejéről beszélünk, nem? Soha, de soha többet azt ne mondja ki, hogy az életük tönkre van téve, mert minden egyes kimondással ön erősíti és teremti meg újra és újra ezt a dolgot. Hagyja végre maga mögött ezt. Ne gondoljon a hölgyre többet, ne nevezze sehogy se őt többet, mindezt karmikus úton lerendezzük. Ne azzal törődjünk most, hogy ő megbűnhődik-e, összpontosítson most a fia és saját boldogságára és arra, hogy elkezdődjön egy normális élet az önök számára. Amiket felsoroltam, azok kellenek, azok sokat segítenek, emellett még az is fontos, hogy bizonyos környezetváltozás is legyen. Először is az otthonukban legyen egy kis átrendezés, majd energetikai tisztítás, s igen jó lenne, ha olyan iskolába menne a fiú, ahol nincsenek ismerősök. A következő tanévtől menjen el egy másik városba, addigra ezek a dolgok is elkezdenek működni, amelyeket elküldök. Meg lehet változtatni életünket, s szavainkkal, gondolatainkkal mindent megteremthetünk.
