A VMTDK egyszerre ünnep és munka is az egyetemisták és a tanárok számára. A szerbiai egyetemisták mellett az idén is magyarországi, szlovákiai és romániai diákok vettek rész a konferencián. Ebben az évben 9 szekcióban mérethették meg magukat a jelentkezők.
A rövid ünnepi program után dr. Weiszburg Tamás, az Országos Tudományos Diákköri Tanács általános alelnöke és a TDK Határok Nélkül program szakmai vezetője köszöntötte videochaten a résztvevőket. Elmondta, hogy szokatlan számára, hogy az idén nem kellett korán kelnie, hogy Budapestről odaérjen Újvidékre, a VMTDK kezdetére. Véleménye szerint nincs ok a szomorúságra, hiszen a tudomány még mindig összeköti az embereket. Az online tér új lehetőségeket nyit meg a fiatal tudósok előtt, ami jó dolog, de reméli, hogy jövőre már annak örülhetnek a résztvevők, hogy ismét élőben köszönthetik egymást.
A 19. VMTDK-t Oláh Tamás, a múlt év Kristálygömb Díjasa nyitotta meg. Beszédében elmondta, hogy akik az idén is úgy döntöttek, hogy részt vesznek a rendezvényen azt bizonyítják, hogy a tudomány és a művészet még az ilyen végtelenül bizonytalannak és kilátástalannak tűnő helyzetekben is él, s köszöni szépen, halhatatlan. Hangsúlyozta, hogy a tudomány és művészet csak akkor ér valamit, ha szabad, a konferencia résztvevőit pedig további eredményes munkára ösztönözte.
Ezt követően Csányi Erzsébet, a VMTDK főszervezője mondta el gondolatait, hogy a Diákköri konferencia eddig is sokszor vándorolt Újvidék és Szabadka között, ennek azonban fontos szerepe volt a rendezvény arculatában, és a mostani, rendhagyó konferencia is egy újabb lehetőség a megújulásra. Az idei toptéma, az ÉG szorosan kapcsolódik a tavalyihoz, a tavalyi FÖLD témához, és tovább szövi a VMTDK fejlődéstörténetét.
Ezután Hózsa Éva egyetemi tanár a Titokzatossá olvasták Csáth címmel értekezett. Elmondta, hogy Csáth Gézát nagyon izgatta a tudomány helyzete, hiszen abban a korban kezdett igazán fejlődni a tudomány. Az irodalmárok, szépírók sokat foglalkoztak az író munkásságával és műveivel, különböző szövegeket jelentettek meg róla és a munkásságáról, aminek következtében újabbnál újabb mélységekbe merültek. De új perspektívába helyezik Csáth életrajzát a családi naplók is, a levelezései és a kutatók által feltárt újabbnál újabb eredmények. Hózsa Éva továbbá kiemelte Csáth járvánnyal kapcsolatos gondolatait, hiszen annak idején Csáth is elkapta a spanyolnáthát.
A plenáris tanárelőadást a plenáris diákelőadások folytatták. Először Szeles Réka adott elő, aki Bartis Attila a Vége című regényét vizsgálta. Őt követte Pásztor Lívia, ő a koronavírus ábrázolásával foglalkozott a tömegmédiában. Tóth Johanna a Borderline személyiségzavar látens struktúráját tanulmányozta József Attila munkásságának felhasználásával. A sort Lőrincz Diána zárta, aki A β-adrenergikus receptorok génexpressziója a doxorubicinnal előidézett hipertrófikus kardiomiopátiánál címmel tartott előadást. A tudományos szekcióülések délután kezdődtek, amelyeken az egyetemisták izgalmasabbnál izgalmasabb témákat dolgoztak fel. Szó esett többek közt a a vajdasági kisebbség nyelvi jogairól, arról, hogy hogyan lehetne a szennyvizet tisztítani, a tanításban fellelhető problémákról, de a mesterséges intelligencia alkalmazásának hatásáról is.
Az idei Kristálygömb Díjat Pfeifer Attila történész kapta. Kutatási területeihez tartozik a középkori és újkori magyar történelem, a Habsburg Monarchia története, Bács középkori és török kori története, Bácska története a 14. és a 19. század között, valamit a vajdasági németség története a 18–19. században.
A díjazott köszönőbeszédében elmondta, hogy sokat köszönhet a családjának és a mentorainak, különösen Györe Zoltánnak, aki segített neki. Elmondta azt is, hogy nemrégiben szerzett doktori diplomát. A diplomamunkája 7 év kemény kutatómunka eredménye, és reméli, hogy a közeljövőben lehetősége lesz monográfia formájában is megjelentetni.
