2021. április 19., hétfő

A kutyafáját!

Többször is nekem szegeződik a kérdés: anya, miért vagy mérges? Pedig – érzésem szerint – nem is vagyok éppen dühös. Legalábbis nem érzékelem. Meglepődöm ezekben a helyzetekben és igyekszem helyre tenni az arcom, kiigazítani a vonásaimat. Mit rontottam el éppen, miért tűnök zsémbesnek már megint? Ne legyek már bosszús, vagy legalábbis ne tűnjek annak, hiszen semmi okom sincs arra, hogy mérgelődjek.

A gyerek szemében mérgesnek tűnök, amikor szétdobált zoknikat pakolok össze, ha kifut a tej, amikor eltörik egy pohár, vagy ha sietve készülődünk az óvodába, sőt amikor sok kérdés közül, csak egyre sikerül választ adni éppen. De akkor is, amikor a rajzfilmet nézve nyugodt lelkiismerettel olvasni próbálok. Sőt olyankor is, amikor sikertelenül ellensúlyozok – igaz, némi nyugtalansággal az arcomon – az elvégzendő munka és a kirakósjáték egyidőben zajló kihívásai között.

Higgadtságra törekszem ezekben a helyzetekben, mégis hiba csúszik valahol a gépezetbe.

(Illusztráció – Pixabay.com)

A gyerekek aprócska. láthatatlan, számunkra érzékelhetetlen szenzoraikkal minden parányi jelet felfognak. Semmit sem hagynak figyelmen kívül, még akkor sem, ha látszólag nem figyelnek ránk. Nagyon is érzékelik, ha anya ideges – hiába rejti el a sokféle anyagból szőtt palást mögé. Számukra minden egyértelmű. Mindannak ellenére, hogy nem tudják még pontosan meghatározni, mi lehet a probléma forrása, teljes mértékben érzékelik azt. Az aprócska csápok ugyanis sohasem alszanak.

Senki sem szeretne dühös anyuka lenni. A legtöbben minden történés, sírás, késés, hisztizés, törés és szakadás ellenére arra törekszünk, hogy vicces, jókedvű anyuka szerepébe bújjunk, legalább néhány percre – de nem könnyű a hétköznapi kihívások mellett, az időhiánnyal együtt jól eljátszani a szerepet. Mindig mindent el kell végezni. Még akkor is, ha éppen nem tűnik abban a pillanatban a legfontosabbnak. Ilyen késztetések törnek rá a legtöbb anyukára. Nem lehet mindig lazán kezelni a történéseket sem. Persze, néha késhetünk is egy-két helyről, és várhat a mosogatnivaló is lelkiismeret-furdalás nélkül. Sőt a türelem fegyverét is bevethetjük, már akinek van ilyen. De ezt sem jó túlzásba vinni. Néha olyan türelmesek vagyunk, hogy előbb vagy utóbb kijövünk a béketűrésből, és úgy viselkedünk mintha a türelmet nyomaiban sem ismernénk.

Szerencsére, a gyerekek és a felnőttek világa meglehetősen különböző. Így sokat tanulhatunk tőlük. A játékból és az önfeledt örömből, ami úgy tűnik, csak gyerekkorban érzékelhető. Egészen másként süt a nap, ha nem leszegett fejjel teszünk-veszünk a konyhában, másként hat a mérgelődés, ha viccesen csináljuk. Igen, ez is kivitelezhető. A gyerekeknek ez nagyon tetszik. A mérges anyuka, aki még viccelni is tud. És még a harag is gyorsabban elillan.