Pestről érkezett a szomorú hír, hogy 48 éves korában elhunyt Aradi Péter. Megdöbbentett a hír, mindig megdöbbent, amikor fiatalon, élete teljében távozik közülünk valaki. Péter – rövid ideig ugyan –, de a Magyar Szó csapatához tartozott. Nem éppen a lap legszebb korszakában, de Mihók Rudolf igazgató helyetteseként tette a dolgát. Két dolog tetszett nála, közvetlensége és megértése. Egy pillanatban sem éreztette azt, hogy ő egy főnök, akinek kemény kézzel kell végrehajtani az igazgató utasításait, mindenkivel jóban volt, barátkozott, velem is. Senkinek sem ártott, pedig a körülményekhez képest tehette volna. Szülővárosából, Budapestről érkezett Újvidékre 2001-ben, a Magyar Szóba, pedig számomra ismeretlen körülmények között 2002-ben került. Alig egy évig volt helyettese az igazgatónak, majd ugyanúgy, ahogy érkezett, eltűnt. Később hallottam, hogy még egy ideig Újvidéken élt és dolgozott, és 2008-ban tért vissza szülővárosába. Volt feleségétől tudom, hogy teológiát tanult, meg azt is, hogy gimnáziumi évei végén csatlakozott az ellenzékben levő Fideszhez, majd hamarosan parlamenti képviselő lett, abban az időben a legfiatalabb. Mielőtt még Újvidékre érkezett, különböző alapítványoknál a roma kisebbség helyzetének javításán dolgozott. Újvidéken megalapította és társtulajdonosa volt a Heror&Aradi marketingügynökségnek. Miután visszament Pestre, folytatta a romákkal megkezdett munkáját a Segítő Kezek Alapítványon keresztül. Szíve mondott fel az idén, november 23-án. Öt gyermeket hagyott maga után.
