2024. március 19., kedd

Meddig mehet el a gyarló ember?

A Parasztopera című előadás a Desiré fesztiválon

A Desiré Central Station Festival másik hétfői előadása a Parasztopera volt, amely az Újvidéki Színház és a Szegedi Nemzeti Színház koprodukciójaként jött létre. A produkciót szeptember végén mutatták be az Újvidéki Színházban, és azóta is töretlen sikerrel játsszák. Nem volt ez másként a Desirén sem, hiszen mindig nagy öröm a szabadkai közönség számára, ha a társulat a városba látogat.

A Pintér Béla azonos című műve alapján készült előadásban Dienes Blankát (Julika), Elor Eminát (Tündérke), Figura Teréziát (Baloghné), Huszta Dánielt (Feri), Káli Gergelyt (Cowboy), László Juditot (Etelka), Mészáros Árpádot (állomásfőnök), Pongó Gábort (Balogh Imre) és Szalai Bencét (Roland) láthattuk a színpadon. A zenekar tagjai Benák Gabriella, Bolyos Miklós, Fedor Raškuc és Schwann Ernő voltak, a zenei vezető pedig Klemm Dávid. A produkciót Keresztes Attila rendezte. A díszletet Fodor Viola, a jelmezt Papp Janó tervezte. A fény Varga Somogyi Bálint, a hang pedig Dienes Ákos munkáját dicséri.

Az előadás elején falusi esküvő előkészületeibe csöppenünk, és azzal a tudattal kezdjük el követni az eseményeket, hogy egy vidám, vicces és frappáns történetet fogunk látni. Miután megérkezik a család többi tagja, és az ifjú pár az oltár elé kerül, betoppan a részeges állomásfőnök, aki sötét titkokat tár fel a családok múltjából. Házasságtörés, vérfertőzés, gyermekgyilkosság, kapzsiság, boldogtalan házasságok, érdekből köttetett frigyek, hazugságok, képmutatás, megélhetési bűnözés, disszidálás, vagyis olyan témák, amelyekről nem szívesen beszélünk. Mindeközben azt kérdezzük magunktól, hogy vajon meddig mehet el a gyarló ember. Az egész pikantériája az, hogy egy olyan szereplő lebbenti meg a fátylat a titkok felett, aki maga is küzd a saját démonjaival, vagyis az alkoholfüggőséggel. Egy óriási lavinát indít el, hiszen gyónásra és önvizsgálatra készteti a szereplőket. A színpadon megelevenednek a múlt emlékei, kiderül minden, ami szégyen és szégyellnivaló. A szereplők alatt megnyílik a föld, a levegő megfagy, a zene egyre sötétebbé válik.

Az előadás nemcsak operaként működik, hanem annak stílusparódiájaként is, hiszen a magyar népi kultúra elemei, az erdélyi népdalok a mai nyelvhasználatra jellemző sajátosságokkal, és a rock, valamint a countryzenével vegyítve groteszk módon jelennek meg benne, tükröt tartva a valóságnak.

Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója az előadás előtt tett nyilatkozatában a többi között arról szólt, hogy immár a 47. évadot kezdte meg a teátrum. Az első előadásuk, Örkény István Macskajáték című darabja 1974-ben született.

– Érdemes arra emlékeznünk, hogy rögtön az indulásnál multikulturális színházként határozta meg magát. A második és a harmadik évadban az akkori Jugoszláviában országos sikert ért el. A második évad előadása, a Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása megnyerte Szarajevóban az aranykoszorút, és Fejes György a fesztivál legjobb színésze lett. A következő évben a Play Stringberg ugyancsak győzött szarajevói MESS fesztiválon. Romhányi Ibi és Fejes György is díjazott lett. Ha megnézzük a színház tereit, akkor mi elsősorban városi színház vagyunk. Nyelvi, vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül Újvidék a bázisunk. A vajdasági magyar közösség iránt is kötelezettségeink vannak, és többek között járjuk a magyarlakta falvakat is. A vajdasági nem magyar közönséget is magunkénak tekintjük. Az Újvidéki Színháznak jelenleg négy koprodukciós előadása van, köztük a Parasztopera is. Próbáljuk bemutatni, hogy lehetséges az együttműködés, hiszen a nyelv nem akadály, hanem egy kapocs a más kulturális közegekkel való kapcsolat vonatkozásában – nyilatkozta Venczel Valentin.