2021. január 23., szombat
GYŰRŐDÉSEK

A győztes országok önkényének is határt kell szabni

A wilsoni 14 pont

A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján megjelent történelmi tanulmányok úgyszólván mindegyike rámutatott: az új határok megrajzolásakor a nagyhatalmak részéről semmiféle racionális megfontolás nem érvényesült, Magyarország határainak megállapítása önkényesen történt, abban a nemzeti önrendelkezés elvének leghalványabb nyomai sem fedezhetők fel. Évszázad múltán sem jutottunk többre, minthogy a trianoni béke a bosszúállás békéje volt. Könyvtárnyi az irodalma a cseh, a román, a szerb érdekek és követelések elemzésének, a győztes francia és az angol nagyhatalmi meggondolások részletezésének, de Magyarország megcsonkításának egyetlen észszerű magyarázatát sem lelem. A fejtegetések sűrűjében alkalmanként föl-föl bukkan a wilsoni 14 pont méltatása is, mint egy olyan békeelképzelés lehetősége, amely méltányolta volna a magyar nemzet szuverenitásának sérthetetlenségét, országa területi integritásának megőrzését. Nos, miről is szólt az a bizonyos wilsoni 14 pont?

1919 tavaszán került az olvasók kezébe a Bródy Béla és Magyar Lajos szerkesztette, s az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadásában megjelent Wilson beszédei és üzenetei a háborúról, békéről és a népek szövetségéről című szerény brosúra, amely némi vigaszt próbált hinteni a kétségbeesett magyar lelkekbe. Bródy Béla a könyvecskéhez írt előszóban röviden összefoglalta az Egyesület Államok kezdetben semleges politikájának lényegét, majd az 1917. április 6-án történt hadba lépésének okait és előzményeit, hogy a háborús célok megfogalmazása már elvezessen Woodrow Wilson 1918. január 8-án a Kongresszus előtt elmondott beszédének tartalmi lényegéhez, amely magában foglalta ama nevezetes 14 pontot is. Az Egyesült Államok elnöke demokrata elkötelezettségének lényegét így foglalta össze: hazájában az egyéni szabadság mindenek feletti értékét, kifelé minden nép szabadságát hirdette. „Mi azért avatkoztunk be a háborúba – mondta –, mert olyan sérelmek érték a jogokat, amelyek a legérzékenyebben érintettek bennünket, és lehetetlenné tették volna népünk életét.” Békeelképzelésének lényege szerint a népek szövetsége mit sem ér a népek megelégedettsége, szabad élete nélkül.

A mi kívánságunk – emelte ki beszéde elején –, hogy a béke idejében és nyíltan, minden titkos megállapodás nélkül jöjjön létre. A hódítások és a területszerzések ideje elmúlt, mint ahogyan elmúlt a titkos szerződések ideje is, amelyeket egyes kormányok erőfölényük birtokában kötöttek, és amelyek alkalmasak voltak arra, hogy egy váratlan pillanatban felborítsák a világ békéjét. „Mi azt követeljük, hogy a világot úgy rendezzék be, és olyképpen biztosítsák, hogy minden békeszerető nemzet nyugodtan élhessen. Mi azt követeljük, hogy minden nép maga teremtse meg a berendezkedéseit és minden nép igazságot, és méltányosságot találjon a világ többi nemzeténél, és biztosítva legyen erőszakosságokkal és önző társadalmakkal szemben” – emelte ki beszédéven Wilson elnök, majd rátért az általa elképzelt békekötés részleteire.

Az igazságos berendezkedés első pontja az, hogy minden békeszerződés nyilvános legyen, és hogy ne legyenek titkos nemzetközi megállapodások, hanem a diplomácia mindig nyíltan, az egész világ szeme előtt dolgozzék. A második a tengeri hajózás szabadságának biztosítása, a harmadik minden gazdasági korlátozás gyors megszüntetése, a negyedik megfelelő biztosítékokat követel ahhoz, hogy a népek fegyverkezése a belső biztonság legalsóbb fokára csökkenjen le. „Az ötödik pont az összes gyarmati követelések szabad, őszinte és teljesen pártatlan rendezése, amely azon alapul, hogy szigorúan követi azt az alapelvet, hogy az összes szuverenitási kérdések eldöntésénél az érintett lakosság érdekeinek kell, hogy ugyanannyi súlyuk legyen, mint a kormányok jogos követeléseinek, amely kormányok jogainak határt kell szabni.” Fölismerhetően ez volt a népszavazás elvének hangsúlyozása. A hatodik pont a megszállt orosz területek feltétel nélküli, halaszthatatlan kiürítéséről, a hetedik Belgium kiürítéséről, a nyolcadik a Poroszország által 1871-ben megszállt francia területek felszabadításáról, az elzász-lotharingiai kérdés megoldásáról, a kilencedik az olasz határok „nemzeti vonalak” szerinti kiigazításáról szól. A tizedik pont szerint „Ausztria-Magyarország népeinek, amelyeknek helyét a nemzetek között megoltalmazni és biztosítani kívánjuk, a legelső alkalommal lehetővé kell tenni az autonóm fejlődésüket.” A tizenegyedik pont kiemeli: „Romániát, Szerbiát és Montenegrót ki kell üríteni, és a megszállt területeket helyre kell állítani. Szerbiának szabad és biztos kijáratot kell adni a tengerhez. A különböző Balkán-államok egymás közt való viszonyait barátságos megbeszélések útján nemzetiségi hovatartozásuk történelmileg megadott vonalainak értelmében kell megállapítani. A különböző Balkán-államok politikai és gazdasági függetlenségét és területi sérthetetlenségét garanciák útján kell megteremteni.” Tizenkettedik az oszmán birodalom török része szuverenitásának a garantálását, a tizenharmadik pedig a független lengyel állam létrehozását követeli. A tizennegyedik pont kimondta: „Meg kell teremteni a népek általános szövetségét. Külön szerződésekkel kell gondoskodni arról, hogy a nagy és kis államok politikai függetlensége és területi integritása kölcsönös garanciák által biztosíttassék.” Wilson elnök békeelképzelésében világosan fölismerhető a népek és nemzetiségek igazságának és ama jogának alapelve, hogy „azonos feltételek mellett szabadon és biztonságban éljenek egymás mellett, tekintet nélkül arra, vajon erősek-e vagy gyengék. – Majd így fejezte be beszédét: Elérkezett az emberi szabadságért való utolsó háborúnak erkölcsi kulminációs pontja.” Kései elemző szerint ez volt a „győzelem nélküli béke” megteremtésének gondolata.

Az európai nagyhatalmak vezetői a tizennégy pontban megfogalmazott elvekre nyilvánosan nem reagáltak, mi több: a továbbiakban oly mértékben mellőzték, hogy Wilson elképzelései, a nemzeti önrendelkezés jogával kibővített elvei a további tárgyalások során nem játszottak szerepet. A békeszerződés aláírása kétségtelenül az amerikai elnök csúfos veresége volt.