2024. március 29., péntek
PIROS CERUZA

„A vírusnak köszönhetően”

„A vírusnak köszönhetően… felfutott az online piac” – olvasom a minap a hírt az egyik internetes portálon. Megakad a szemem a köszönhetően szón. Nem hinném, hogy ennek a borzasztó vírusnak, amely fenekestül felfordította életünket, veszélyezteti egészségünket, szétzilálta társas kapcsolatainkat, bármit is köszönhetnénk. Hiszen, mint mindannyian tudjuk, a köszönet szót hálánk kifejezésére használjuk. Annak mondunk köszönetet, akinek valamiért hálával tartozunk: például az orvosi segítségért, az alapítványi támogatásért, a tanárnak egész évi fáradozásáért és még számos más esetben. Nem mondunk köszönetet viszont akkor, ha valami bajba sodor minket. És ez a vírus pontosan ezt teszi: nagy bajt hoz a fejünkre. Helyette inkább azt mondhatnánk, hogy a vírus vagy a vírushelyzet miatt felfutott az online piac. Ez a névutós szószerkezet pontosan kifejezi, hogy mi az oka az online vásárlás fellendülésének.

A köszönhetően szó hasonló, de még bizarrabb kontextusban is előfordult már: „A járványoknak köszönhetően sokan haltak meg” – erre a mondatra hívta fel a figyelmemet egy kedves ismerősöm. Mintha azért kellene hálásnak lenni, hogy oly sok halálesetet okoztak a járványok. Bizonyára nem erre gondolt az a személy, aki leírta a mondatot, mint ahogy az sem, aki „legfontosabb betegségeinkről” cikkezett. A legfontosabb helyett például a leggyakoribb, legsúlyosabb jelzők illettek volna a betegségek szó által megnevezett jelentéstartalomhoz.

Ezeken a példákon töprengek, miközben az egy hónappal korábban megtartott Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok tudományos tanácskozásán elhangzott gondolatok foglalkoztatnak. A nyelvművelés időszerűségének kérdését vetettük fel, meghallgattuk a pró és kontra, azaz a nyelvművelés mellett és ellene szóló véleményeket. Több nézet is felmerült, amelyek ellene foglaltak állást. Ezek közül a fent említett példák kapcsán kettőt említhetnénk. Az egyik az, hogy ha meg lehet érteni, amit a közlő fél ki akar fejezni, akkor a nyelvi kommunikáció eleget tesz a feladatának, a másik pedig, hogy anyanyelvi beszélő nem hibázhat, hiszen anyanyelvén szól.

Érdemes talán más nézőpontból, a nyelvművelés szempontjából is megközelíteni a kérdést. A nyelvi igényesség vonatkozásában közel sem mindegy, hogy csak a megértésre koncentrálunk, vagy a lehető legpontosabban szeretnénk kifejezni magunkat. A közlendő minél tökéletesebb kifejtése magas szintű nyelvismeretet, nyelvi kultúrát, a nyelv kifejezőeszközeinek biztos tudását feltételezi, magabiztosságot ad, és otthonosságérzést biztosít a nyelvhasználó számára. Ha megelégszünk azzal, hogy elég, ha megértenek, akár kézzel-lábbal is besegíthetnénk a kommunikációba. Ezzel az eszközzel idegen környezetben, általunk nem nagyon ismert idegen nyelv esetében egyébként gyakran élünk, de anyanyelvvel kapcsolatban többre, minél magasabb szintű nyelvismeretre kellene törekednünk. A nyelvművelés többek között ehhez is hozzá szeretne segíteni.

Érdekes felvetés, hogy anyanyelvi beszélő anyanyelvén nem hibázhat. Ennek hátterében a nyelvi norma kérdése húzódik meg, nevezetesen az, hogy kell-e egyáltalán nyelvi norma, illetve hány nyelvi norma van. Egy? Több? Bármit is gondoljunk erről, mégis hibásnak érezzük a vírusnak köszönhetően, a járványoknak köszönhetően megfogalmazást. Nincs nyelvtani szabály, amely szerint ez hibás, maga a mondat is érthető, de anyanyelvünk szellemében mégsem jó, zavaró. Vagy az utóbbi időben a felgyorsult világban bekövetkezett rengeteg nyelvi változás közepette már nem is érzékeljük az ilyen nüanszokat? Szeretném hinni, hogy nincs így. A nyelvművelés többek között magában foglalja a nyelv sajátos szellemének őrzését, az ettől idegen gondolkodás- és kifejezésmód elkerülésének tudatosítását.