Ne égessük el az avart!

Lapunk heti körkérdésére (Mit csinál a lehullott falevelekkel?) a válaszadók bő egy negyede állítja, hogy összegyűjti és komposztálja a faleveleket, ami környezetbarát megoldás a kerti szerves hulladék kezelésére. Legtöbben még mindig zsákba rakják a leveleket és kiteszik a szemeteskuka mellé, így az a hulladéktelepre kerül. Szerencsére kevesen foglalkoznak avarégetéssel, legalábbis ez derült ki a körkérdésből. Mások (15%) nem foglalkoznak az avarral, otthagyják a fák és bokrok alatt, a természetre bízva a szerves anyag lebontását.

MIÉRT NE ÉGESSÜNK AVART?

Kevesen vállalták, hogy elégetik a lehullott faleveleket, vagy az avarégetők nem olvasták a körkérdést. Mindenesetre ilyenkor ősszel elég gyakran találkozhatunk a falvak, kertvárosok utcáin, a házak kertjében tüzet rakó, faleveleket, avart égető személyekkel, akik fittyet hánynak a tűzgyújtásai tilalomra és a környezetvédelmi előírásokra. A kisebb településeken gyakoribb a kerti hulladék és az avar égetése.

De lássuk, miért is nem ajánlatos, sőt egyenesen egészségkárosító az avarégetés. Nem is gondolnánk, hogy mennyire káros a környezetre és az emberi egészségre a felhalmozott falevelek égetése. Azon túl pedig könnyen kicsúszhat az ellenőrzés alól a tűzkakas. A szél feléleszti, tovaviszi a lángokat és máris megvan a baj. A szerbiai előírások tiltják az avar és a tarlóégetést, de ennek ellenére ősszel a fél Vajdaság füstöl a kukoricaszár égetésétől.

Az értékes szerves anyagból az égetés során hamu keletkezik, mely csak kis mennyiségben alkalmas talajjavításra. Viszont komposztáláskor maradéktalanul elbomlanak a növényi részek és hasznos humusz keletkezik. Egy átlagos kerti tűz, melyben vegyesen égetünk avart, füvet, gyomnövényeket és gallyakat, erősen légszennyező. A halomba rakott és meggyújtott nedves növényi maradványok égéshőmérséklete alacsony, sokáig csak füstöl. Az avarhalmaz a rossz oxigénellátás miatt nagy részben nem szén-dioxiddá, hanem szén-monoxiddá ég el, amely már kis mennyiségben is mérgező.

A szakemberek megállapították, hogy egy méretes, mázsás avarkupac elégetésekor 5–7 kg szén-monoxid keletkezik. Nagy mennyiségben keletkeznek rákkeltő részecskék is, mérgező aromás szénhidrogének és tüdőkárosító nitrogén-oxidok. A nagy szennyezést elsősorban az alacsony égéshőmérséklet és a magas nedvességtartalom okozza. Az avarfüstöt belélegezve fejfájás, szédülés, émelygés, a látás- és hallásképesség csökkenése, asztmás roham, szív- és érrendszeri zavarok jelentkezhetnek.

A levegőbe kerülő nitrogén-oxidok mellékhatása tüdővizenyőt okozhat. Továbbá belélegzéskor a tüdőnkbe kerülő metil-etil-keton hatással lehet a központi idegrendszerre, toxikus következménye lehet az emberi reprodukcióra. A füstben található fenol szintén hatással lehet a központi idegrendszerre, a szívre, a vesére, valamint okozhat szívműködési zavarokat és légzési elégtelenséget.

KOMPOSZTÁLÁSBAN A MEGOLDÁS

A komposztálás az avar eltüntetésének legtermészetesebb alternatívája. Valamennyi kerti hulladék és falevél, az avar is komposztálható. A folyamat során az elhalt növényi részeket mikroorganizmusok bontják le és alakítják át értékes humusszá. A humusz hosszú távon tárolja és a növények számára könnyen felvehető formában adagolja a növekedéshez szükséges ásványi anyagokat. De talán ennél is fontosabb, hogy a tömegének sokszorosát kitevő víz megkötésére, tárolására képes. A komposztálás során elkerüljük a káros légszennyezést, értékes humuszhoz, növényi trágyához jutunk. Komposztálni mindenki tud. Mindössze néhány négyzetméter árnyékos helyre és egy kis időre van szükségünk a kertben. A komposztálás alapvető szabálya a komposztálandó anyag megfelelő aprítása, a komposzt rendszeres keverése, nedvesen tartása és a tűző nap elleni védelme.

Jó, ha a komposzt közvetlen kapcsolatban van a talajjal, mert a lebontó mikroorganizmusok onnan „költöznek” bele. A komposztálás folyamata kb. egy év, de a vastagabb növényi maradványok lebomlása tovább tart. Tévhit, hogy a dió meg a tölgy levele nem komposztálható. Ezek tartalmaznak olyan vegyületeket, amelyek gátolják más növények növekedését, de néhány hónap alatt ezek is teljesen lebomlanak.

A komposztot időnként nem árt megkeverni. Hasznos segédeszköz az aprítógép és a komposztálódás-gyorsító anyagok, de ezek hiányában halomba rakva is komposztálhatunk. Az avarégetés-pártiak a növényi kártevők irtásával próbálják igazolni cselekedetüket. Vannak, akik attól tartanak, hogy a növényi kártevők nem pusztulnak el a komposztálás során. A kártevőktől való félelem ilyen formája alaptalan, mivel a lebontó, kórokozó szervezetek általában a növény egy adott életciklusában fertőzőképesek, sőt kimondottan ellenségei egymásnak. Egész más szervezetek károsítanak egy élő növényt, mint amelyek a lebontást végzik a komposztban.

A jó komposzt nagyobb mennyiségben komoly hőtermelésre képes, amely a legmakacsabb kártevőket is elpusztítja. Gondoljunk csak a falusi udvarok végében gőzölgő ganéjrakásra. Faluhelyen ismeretlen fogalom volt a szemeteskuka, a szerves hulladék ment a ganéjrakásra, a többi meg a kemencében elégett.