2024. március 28., csütörtök
NAGYSZÜNET

Értékelés, tanulás, iskolai légkör

Úgy tűnik, a gyerekek elsősorban azért járnak iskolába, hogy tudást szerezzenek. Persze, van még néhány említésre méltó szerepe az iskolába járásnak, a készségfejlesztés, a szocializáció, a kortárskapcsolatok kialakulásának lehetősége, de az iskola elsődleges funkciója, legalábbis a gyakorlatban, hogy az ott tanuló diákok megtanulják a tantervben foglaltakat. Az alternatív iskolai irányzatok ugyan törekednek arra, hogy a hangsúlyt a tanítás-központúságról áthelyezzék a tanulás irányába, ahol figyelembe veszik a tanuló gyerek egyéni képességet, készségeit, személyiségét és a csoport jellemzőit is.

A mindennapokban úgy tűnik, hiába élünk egy modernnek nevezett társadalomban, és használunk előrehaladott technikai eszközöket, mindez az iskoláztatásunkon kevéssé látszik. Oktatási-nevelési rendszerünk gyakorlati elavultságát legszembetűnőbben talán az iskolatáska mérete és súlya mutatja. Osztályfoktól függetlenül irdatlan mennyiségű tankönyv, gyakorló és füzet kerül bele, aminek a megismerésére, a benne való elmélyülésre esély sincs. Nyilvánvalóan a járványhelyzet éppen a sietséget segíti elő. A szűkebb időkeret leginkább a tananyag „leadására” serkent, a változatos tanulási és tanítási módszerek alkalmazása még kevésbé válik iskolai gyakorlattá. A tankönyvek feladatain és úgy általánosságban véve a tananyagon való átszáguldás leginkább azt segíti elő, hogy a megszerezhető tudás szerepéről elterelje a hangsúlyt, és olyan érzést teremt, hogy az iskolába járásnak az osztályzatok megszerzése az egyedüli célja.

Olvastam valahol, hogy a világ tele van önértékelési nehézségekkel küzdő emberekkel, akik az iskolában eredménytelenek voltak, mert csupa olyan dolgot vártak el tőlük, ami egyáltalán nem érdekelte őket. Nyilvánvalóan ez az iskolarendszer sikertelenségének a mutatója. Az alsóbb osztályfokokban az elsődleges célok között az írás-, olvasás- és számolási készség kialakulásának elősegítése lenne a cél, ami nyilvánvalóan csak úgy valósulhat meg eredményesen, ha az iskolába járó kisdiákok derűs légkörben, oldottan, jókedvvel járnak az intézménybe. A kritikai értékelés ebben az életkorban rendkívül károsan hat nemcsak a gyermek kibontakozó személyiségére, hanem hosszú távon a személy teljes iskolai pályafutására is. A gyerekeknek azért kellene motiváltnak lenniük ebben az életkorban, azért kellene kihívásnak tekinteniük az olvasás, írás és számolás készségének elsajátítását, mert érzik, hogy ezzel többek lesznek, általa választ kaphatnak az őket érdeklő kérdésekre az őket körülvevő világról. Semmiképpen sem azért, mert az aktuális tudásszint, amit meg tudnak mutatni, az valahányas osztályzatot érdemel. Azért hangsúlyozom, hogy amit meg tudnak mutatni, elő tudnak hívni magukból, mert számtalanszor megtörténik, hogy a gyerekeknek magasabb a tudásszintjük, mint amit az egysíkú iskolai értékelés során a tanár vagy a tanító abban a pillanatban lát. Minél kisebb a gyerek, annál fontosabbak a tudásszint értékelésének körülményei, módszerei.

Tapasztalataim szerint sokkal jobban teljesítenek az iskola-előkészítős gyerekek, ha az óvodában, saját környezetben történik az iskolaérettségi felmérés, mint amikor egyesével hozzák őket egy vadidegen iskolai környezetbe a szüleik. Idén az is megtörtént, hogy kesztyűben, maszkban kellett fogadni a kicsiket. Mélységes boldogsággal töltött el, hogy minden gyerekkel végig tudtunk haladni a feladatokon, bár minden igyekezetem ellenére egy édesapát is be kellett hívnunk „erősítésnek”, hogy jelenlétében föloldódjon a szorongóbb kislánya. Nyilvánvalóan minél idősebb egy tanuló, annál kevésbé van szüksége a körülmények optimalizására ahhoz, hogy eredményesen teljesítsen, de az egyetemisták beszámolói alapján azt kell mondanom, hogy általános és középiskolában az iskolai légkörnek az értékelésben kiemelkedő szerepe van. De ha például egy állásinterjúra gondolunk, akkor könnyen leszögezhetjük, hogy felnőttkorban sem mindegy, hogyan fogadnak bennünket.

Nem a könnyebbik utat választják azok a tanárok és tanítók, akik változatos módszerekkel értékelik diákjaik előmenetelét, és a hangsúlyt az osztályzatokról az eredményes tanulásra és készségfejlesztésre helyezik. A mai nehezített helyzetben nem mindig könnyű megtalálni a módját annak, hogy sokszínű értékelési és tanítási módszereikkel érdekfeszítőbbé, inspirálóbbá és hatékonyabbá tegyék a tanulást. A nem eredményorientált, tanulásközpontú, derűs, oldott légkör megalapozza diákjaink iskoláztatáshoz való hozzáállását, és így teljes életútját.