2024. április 16., kedd

A jó káposzta titka: földből az asztalra!

A temerini Kiss gazdaság több mint három évtizede foglalkozik káposztatermeléssel

A csütörtöki nagypiac forgatagában sétálok. Idejét sem tudom már, mikor volt alkalmam utoljára végig pásztázni a gazdagon megrakodott pultokat, asztalokat és kocsisorokat. Élvezem a friss portéka illatát, az eladók és a vevők zsizsegését, miközben káposztaárusok után érdeklődök.

Kiss Norbert (Tóth D. Lívia felvétele)

Kiss Norbert (Tóth D. Lívia felvétele)

– A Kiss Borihoz menjél lányom, az ő káposztája a legjobb – mondja az egyik ismerősöm.

A piac vége felé mutat, ahol feltűnően sok kamion, utánfutó és kocsi roskadozik a rengeteg káposztafej súlya alatt. Alig lépek párat, és máris leállít egy újabb ismerős arc. Kibeszéljük magunkat, majd miután beszámolok arról, mi járatban vagyok, ő is útbaigazít:

– A Kisséket keresd meg, nekik mindig friss árujuk van.

– Ismerem Bori nénit, apum is náluk vásárol – erősítem meg az állítást, és már indulok is a híres temerini termelők felé.

 A káposztások között hamar meg is lelem az örökké mosolygós, fáradhatatlan asszonyt. Épp két idősebb nénivel beszélget, akik friss reszelt káposztát vásároltak.

– Majd én felemelem, maga csak tartsa erősen azt a biciklit!

– Jaj, lányom, nem esik le ez nekem hazáig?

– Dehogy esik, nézze, hogy odafogattam, úgy áll ez, mint Katiban a gyerek! Csak tolja azt a biciklit, ne szálljon fel, nehogy elhúzza a súly.

– Tolom, lányom, tolom. Aztán mit mondasz, te? Nyissam ki éjjelre ezt a nejlonzsákot, hogy levegőzzön? Vagy hagyjam inkább csukva? Mert nincs időm ma eltenni...

– Ahogy akarja, de ha kinyitja, félek, hogy beletalál majd egy fránya büdösbogár. Semmi baja nem lesz, ha így hagyja. Tegnap késő este reszeltük, nézze milyen ropogós! Kibírja ez holnapig.

Kissék friss termékeiért sokszor sorban állnak az emberek a temerini piacon (Tóth D. Lívia felvétele)

Kissék friss termékeiért sokszor sorban állnak az emberek a temerini piacon (Tóth D. Lívia felvétele)

A nénik megköszönik a kedvességét, és lassan tovább állnak. Rajtam a sor, bemutatkozom hát, ahogy illik...

– Tudom én, ki vagy te lányom! No, meg apud sokat vásárol ám nálunk – mondja a temeriniek által oly kedvelt termelőcsalád arca, Kiss Borbála. A szorgalmas asszony azonnal szabadkozik, amikor a lényegre térek: nem úgy van az, ők mindannyian sokat dolgoznak. A termelést férje, János vezeti. Fiukkal, Norberttel együtt reggeltől estig a földeken vagy a fóliasátrakban tevékenykednek, de nagyon sokat besegít nekik lányuk, Hajnalka is.

– A káposzta termelésével még apósom kezdett el foglalkozni, mi pedig folytattuk. Ha visszaszámolok, több mint harminc éve csináljuk már. Apósom annak idején még a futaki káposztát termelte, de mi már nem azt ültettünk. Úgy tapasztaltuk, hogy nem kifizetődő a termelésben. Nagyon lazák a fejek, és a vásárlóink sem voltak megelégedve vele. Így mi már huszonpár éve a Bravo fajtát termesztjük. Minden évben jó a termés, gyönyörűek a fejek és a vevők is meg vannak elégedve – meséli Borbála, aki elmondja azt is, hogy a legtöbbet az őszi káposztából szüretelnek.

A káposzta betakarítása az első fagyokig tart

A káposzta betakarítása az első fagyokig tart

A családi gazdaságban ugyanis az idény mellett egész évben foglalkoznak káposztatermeléssel – kapcsolódik be a beszélgetésbe Norbert.

– Általában csaknem két holdon termelünk káposztát. Hálás növény, mert a többi zöldségféléhez képest kevesebb munka van vele. Palántálás után oda kell figyelni a locsolásra, attól ugyanis nagyon függ a termés minősége és mennyisége is. Permetezés után kétszer meg kell kapálni, és ennyi. Munka szempontjából is hálás, és igényesnek sem mondható. Egyedül akkor rossz, amikor ilyenkorra már fagyok vannak: igencsak megviseli az ember kezét, mire egy nagyobb mennyiséget leszüretel. De amúgy nincs vele gond. Szépen terem is: nem egész egy holdról átlagosan 28 tonna káposztát tudunk szüretelni.

Idén a termelők kilogrammonként 20 dináros áron kínálják a fejeket, a reszelt káposztával megtömött zsákokon pedig 30 dináros kilogrammonkénti árat ír. Norbert szerint a gazdaság szépen jövedelmez a káposztatermelésből.

– Olyan szempontból is megéri ezzel foglalkozni, hogy a búza vagy az árpa aratását követően ültetjük. A kalászosok átadásakor kapott jövedelmet befektetjük, és a káposzta eladásával profitálunk. Ilyenkor egész nap érkeznek a megrendelések és a vevők.

Az őszi káposztából holdanként 28 tonnát is leszüretelnek a Kiss gazdaságban (Tóth D. Lívia felvétele)

Az őszi káposztából holdanként 28 tonnát is leszüretelnek a Kiss gazdaságban (Tóth D. Lívia felvétele)

– Sokszor van, hogy reggel megszedjük a kocsikat, és délután ismét megyünk ki a földekre. Előkészíthetnénk többet is, de nem szeretjük, ha elfonnyad. Reszelve is mindig csak annyit készítünk elő, amennyi biztosan elfogy. Persze ez azzal jár, hogy nincs se reggele, se estéje az embernek: volt, amikor éjfélkor álltunk neki reszelni, mert este az össz zsákot felvásárolta egy házhoz érkező vevő – meséli Borbála. Kérdésemre, hogy megéri-e foglalkozni a darabolással, Norbert ad egyértelmű választ.

– Érdemes. Bár elég kiegyensúlyozott a termés, de mindig akadnak kisebb vagy nagyobb fejek, amelyeket csak reszelten tudunk értékesíteni.

– Különbözőek az igények. Vannak, akik csak reszelten teszik el a káposztát télire, a legtöbben keverik a fejeket a darabolttal, a szerb családokban viszont általában csak fejesen savanyítanak – teszi hozzá a tapasztalt piacozó asszony. Érdekel, hogy savanyítás szempontjából milyen az általuk termesztett fajta.

– Ha a futakihoz hasonlítjuk, akkor talán egy héttel később savanyodik, viszont nem romlik meg. A vevőink sohasem panaszkodtak rá. Sok ügyfelem idén azzal dicsekedett, hogy még mindig van valamicske a tavaly eltett savanyú káposztából, vagy nemrég fogyasztották el az utolsó adagot. Az íze miatt nagyon fontos, hogy egészséges és érett fejeket vásároljanak az emberek. Régen az volt a felfogás, hogy az első fagy jót tesz a káposztának, ám a mai fajtáknál nem ez a mérvadó: a beérés a lényeg. Erre mi nagyon figyelünk, és arra is, hogy frissen adjuk el.

– Mi elsősorban Temerinben értékesítjük a termékeinket: a piacon van egy kialakult és megbízható vásárlói körünk, a helyi üzletek is szeretik tőlünk átvenni az árut, de még háznál is megtalálnak bennünket a vevők. Ezt a minőségi és friss áruval értük el, és ezzel igyekszünk továbbra is meghálálni a bizalmat – egészíti ki anyját Norbert.

A Kiss család gazdaságában ugyanis a káposzta mellett a többi termék is a földből kerül eladásra. Az 1000 négyzetméteres fűtött fóliasátor mellett közel 6 holdon termesztenek zöldségféléket, így egész évben ellátják a temerinieket finomságokkal.

A fejeket 20, a reszelt káposztát pedig 30 dinárért kínálják a temerini piacon (Tóth D. Lívia felvétele)

A fejeket 20, a reszelt káposztát pedig 30 dinárért kínálják a temerini piacon (Tóth D. Lívia felvétele)

– Elsősorban a paradicsom az, ami, úgymond, híressé tett bennünket, de a palántáinkat is előszeretettel vásárolják az emberek. Mi már a tél folyamán nagyban dolgozunk: általában holland magvakat szerzünk be, ezek a melegágyban szépen kifejlődnek, és tavasszal a palánták eladásával kezdünk. Túlnyomórészt paradicsom- és paprikapalántákat vásárolnak tőlünk, de szinte minden más növénycsemete is megtalálható a pultjainkon – ismerteti a tavaszi kínálatot Norbert, majd édesanyja veszi át tőle a szót.

– Májusban már érett paradicsomunk van, általában sort állnak az emberek érte. A melegágy alatt még spenótot is szoktunk termeszteni, utána pedig a földeken már érik az első káposzta, az uborka és a karfiol, de termesztünk baburapaprikát, erős paprikát, krumplit, vörös- és fokhagymát is. Ja, és igen: zöldbabunk és főzni való kukoricánk is van, de az idén először batátát (édesburgonyát) is termeltünk – sorolta Borbála.

Norberttől azt is megtudtuk, hogy édesapjával összesen 20 hold földet művelnek, amelyen a zöldségfélék mellett kalászosokat, kukoricát és szóját is termelnek. Beszélgetés közben nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy a 25 éves ifjú milyen szeretettel és odaadással mesél a családi vállalkozásról.

– Beleneveledtem, a szüleim hagyatéka észrevétlenül vált a részemmé. A középiskolát is csak azért végeztem el, hogy legyen egy oklevelem. Egyébként a helyi Lukijan Mušicki iskolában tanultam közgazdasági szakon, egy rövid ideig dolgoztam is a végzett szakmámban, de visszatértem a növénytermesztéshez. Mindig is tudtam, hogy ebben érzem jól magam. Nem tudatos döntés volt ez. Gyerekként teljesen egyértelmű volt, hogy kell a segítség, hát csináltam. Aztán múltak a napok, hónapok, évek, és egyszerűen már nem tudtam úgy felkelni, hogy ne menjek ki a fóliasátorba vagy a földekre. Számomra ez nem munka, inkább az életem része. Szeretem csinálni, jól érzem magam benne és így elégedett is vagyok. Ennyi – zárja le a témát nemes egyszerűséggel Norbert.

Édesanyja még elmondja, hogy szerinte vállalkozásukat az eddigiekben is családi összefogással fejlesztették, és ezután is ezt az utat látja járhatónak. Jelenleg azt élvezi legjobban, amikor a döntéseknél az édesapa, János tapasztalata a fia merészségével párosul, és közösen visznek sikerre egy-egy ötletet.