2024. április 26., péntek

Az első találkozás a beteggel

Az adai Mihalek Nóra doktornő az idén az Év családorvosa a Kárpát-medencében pályázat egyik junior díjasa lett

Mihalek Nóra adai, fiatal orvos és Lajkó Flórián kavillói orvostanhallgató az Artériás hipertónia kezelése az elsődleges egészségügyi ellátás szintjén című dolgozatukkal érdemelték ki az Év családorvosa a Kárpát-medencében pályázat idei junior díját. A nemrégiben diplomázott, 25 éves Mihalek Nóra jelenleg az Újvidéki Egészségházhoz tartozó Vršačka-ambulancián orvos-gyakornok. A három nyelven beszélő, kutatómunkát végzett és több külföldi szakmai képzésen is részt vett orvos-gyakornokkal a junior díjról és a szakmai terveiről beszélgettünk.

A közelmúltban vehette át a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete által adományozott az Év családorvosa a Kárpát-medencében pályázat idei junior díját. Hogyan élte meg ezt az elismerést?

– Ez a díj számomra nagy megtiszteltetést és megerősítést jelent, mivel egyre gyakrabban tapasztalom, hogy az orvostanhallgatók és a fiatal orvosok kerülik az egészségházban töltendő gyakorlatot. Főleg azok, akik a gyakornoki időt töltik. Szerintem minden kezdő orvos az elsődleges egészségügyi ellátás szintjén kell, hogy kezdje a tapasztalatszerzést, mivel ott valósul meg az első kapcsolat a páciens és az orvos között. Ez az első kapcsolat határozza meg a gyógykezelés egész további alakulását, ezért minden orvosnak itt kell tapasztalatot szerezni és aztán tovább haladni a klinikai munkában.

A díjat egy kollégájával közösen készített dolgozatért kapták. Mivel foglalkozik a dolgozat?

– Lajkó Flórián negyedéves orvostanhallgató kollégámmal együtt készítettük a dolgozatot. Témája az artériás hipertónia vizsgálata az Európa Kollégium lakóinak körében. Ezt a témát azért választottuk, mert a magas vérnyomás egy olyan betegség, ami a lakosság nagyon nagy százalékát érinti. Ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes lenne felmérni a fiatalok körében, hogy mit tudnak erről a betegségről és milyen rizikófaktoroknak vannak kitéve. Fontosnak találjuk, hogy a válaszadók többsége beszámolt arról, hogy a családjában előfordul a betegség és megemlítették, hogy ők milyen rizikófaktoroknak vannak kitéve. Ezek közül a legfontosabb a helytelen táplálkozás, a fizikai aktivitás hiánya és a stresszes életmód. Igyekeztünk megoldást találni arra is, hogyan lehetne ezen egy kicsit javítani. Az Európa Kollégium nyújt is erre lehetőséget a különböző sportszakkörökön és a véradó akciókon keresztül, illetve közéleti esteken, ahol erről tájékozódhatnak a hallgatók.

Hogyan alakult a szakmai életpályája, most hol teljesít szolgálatot?

– Az orvosi tanulmányaimat 2014-ben kezdtem az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karán integrált orvosi szakon, ahol idén augusztus 6-án diplomáztam. A diplomamunkámat fiziológia tantárgyból írtam, amivel korábban is foglalkoztam, mivel különböző kutatómunkákban vettem részt, ahol a búvárkodás élettani változásaival foglalkoztunk. A gyakornoki időt augusztus 24-én kezdtem az Újvidéki Egészségház keretében működő Vršačka-ambulancián, ahol gyakornoki tevékenységem 13 hetet foglal magába. Utána a Vajdasági Klinikai Központban és a Kamenicai Onkológiai Intézetben tervezem folytatni a gyakornoki időt. Az egészségházban egy családorvos mellett vagyok gyakornok. A felügyelete alatt vizsgálom a pácienseket, recepteket és beutalókat írok, különböző szisztematikai vizsgálatokat végzek. Ez volontőr munka, de minden munkanap bejárok az egészségházba. Ha délelőttös vagyok, akkor 7 és 13.30 óra között, ha délutános, akkor fél kettőtől 20 óráig. Már említettem, hogy nagyon sok kezdő gyakornok nem végzi el ezt a gyakorlatot, mert feleslegesnek tartja. Engem senki nem kötelez, hogy ezt csináljam és bejárjak, de szerintem nagyon fontos itt kezdeni a tapasztalatszerzést, mert az elsődleges egészségügyi ellátás az alapja a gyógykezelésnek.

Hasznos volt az egészségházban eltöltött eddigi időszak, sok tapasztalatot gyűjtött?

– Igen, hasznos volt. Talán a leghasznosabb az volt, hogy láttam, hogyan néz ki a mindennapokban az orvos és a beteg közötti kapcsolat. Tehát amikor bejön a rendelőbe egy beteg, akkor hogyan kell viselkedni vele, hogyan mondja el a panaszait, mert néha tényleg nehéz rájönni, hogy egyáltalán mire gondol. Nehéz elmagyarázni az egészségügyi terminológiát, ami miatt esetleg nem pontosan értjük egymást. Továbbá hogyan kell a súlyos betegekhez viszonyulni. Az egészségházban eltöltött időszakban leginkább az emberi kapcsolatok terén szereztem hasznos tapasztalatokat.

A klinikai központban és a kamenicai intézetben mire számít? 

– Ezekben az intézményekben sebészetből, belgyógyászatból, nőgyógyászatból és gyermekgyógyászatból kell majd gyakorlatot végeznem szintén egy orvos felügyelete mellett. Ez inkább tapasztalatszerzés lesz, ami alapján tudok majd dönteni, hogy milyen szakorvosi képzést válasszak, de ez még nem tartozik a szakorvosi képzéshez. A gyakornoki idő után kimehetek az államvizsgára és utána kaphatok licencet, amivel dolgozhatok. Az államvizsgát márciusban tervezem, miután a gyakornoki idő február végén lejár. Ez a terv, ha koronavírus-járvány nem szól ismét bele.

Több alkalommal járt külföldön szakmai úton orvostanhallgatóként. Hol járt és milyen céllal?

– Orvostanhallgatóként gyakorlaton és konferenciákon vettem részt külföldön. Thaiföldön és Peruban jártam gyakorlaton. Peruban 2019 júliusában voltam négy hét klinikai gyakorlaton gyermeksebészetből, Trujillo városában. Hatalmas tapasztalatszerzés volt látni, hogy egy távoli országban hogyan működik az egészségügyi ellátás, az orvosképzés, mennyi mindenben különbözik az egészségügyi rendszer, valamint gyakorlati szempontból mennyivel több dolgot megengednek az orvostanhallgatóknak, illetve mennyire más a viszonyulás a páciensekhez. Utána 2020 márciusában voltam gyakorlaton Thaiföldön, Hatjaj városában, ahol érsebészeti osztályon voltam három hétig. Ott is teljesen más világba tudtam betekinteni.

Miben más az egészségügyi rendszer Peruban és Thaiföldön?

– Peruban nagyon kevés orvosi műszerük és anyaguk van, amit fel tudnak használni a gyógyításhoz. Nagyon hasznos tapasztalat volt látni azt, hogyan találják fel magukat és a meglévő keveset is hogyan igyekeznek maximálisan kihasználni. A gyógyításban nemcsak az számít, hogy milyen műszerek állnak az orvos rendelkezésére, hanem az is, hogyan tudja feltalálni magát. A perui orvostanhallgatók talán nem tanulnak annyi elméletet, hanem a tanultakat inkább igyekeznek minél jobban a gyakorlatba átültetni és ott hasznosítani. Mivel nem áll rendelkezésükre annyi műszer, ezért nem annyira szigorúak velük szemben az előírások betartásánál. Thaiföld inkább hasonlít a mi egészségügyi rendszerünkhöz. Ott egy nagyon jól felszerelt kórházban voltam, de nem gondolom, hogy az egész országban így lenne. Nem volt valós betekintésem a helyi egészségügyi rendszerbe, mert kivételesen nagyon jól felszerelt kórházban voltam gyakorlaton.

Hogyan sikerült orvostanhallgatóként eljutnia ezekre a helyekre?

– Peruba a International Federation of Medical Students Associations (IFMSA) szervezeten keresztül jutottam el. Ez egy olyan szervezet, amely orvostanhallgatóknak biztosít cserediákprogramot, ami négy hetet foglal magában. A programon belül lehet kutatási és kórházi gyakorlatra jelentkezni. Ez a szervezet az egyik legismertebb az orvostanhallgatók körében. Thaiföldre pedig a helyi és az Újvidéki Egyetem közötti megbeszélés alapján jutottam el. 

A jövőben tervez-e hasonló tanulmányi utakat? Van-e rá mód és lehetőség?

– Nagyon remélem, hogy lesz rá lehetőségem. Ezek voltak a legszebb pillanatai az egyetemista éveimnek. Továbbra is igyekszem felkutatni a lehetőséget, hogy külföldön is fejlesszem a tudásom. Az elkövetkezőkben szerintem előbb lesz lehetőségem szakmai konferenciákon részt venni, mint ahogyan korábban is volt. A kutatómunkáknak köszönhetően szakmai konferenciákon mutathattam be munkámat Hollandiában és a Portugáliában. A szakmai konferenciák szerintem nagyon jó lehetőséget biztosítanak a kapcsolatépítésre, valamint, hogy lássam, hogy más országokban hogyan tanulnak az orvostanhallgatók, illetve hogyan gyógyítanak az orvosok.

A kutatómunkája során milyen témakörökkel foglalkozott?

– Élettanból és kórélettanból készítettem kutatómunkákat. Élettanból több éven keresztül foglalkoztunk a búvárkodás során fellépő élettani változásokkal. Én is foglalkozok nyílt vízi búvárkodással hobbi szinten. A jövőben szeretném letenni a felsőfokú búvárvizsgát, amivel már 40 méter mélységbe merülhetek. A búvárkodás nagyon közel áll hozzám. Valószínűleg azért is tetszett annyira ez a téma, mert össze tudtam kapcsolni a hobbit és az orvoslást. Sokat foglalkoztam ezzel a témával és nagyon érdekesnek tartom. A kórélettanból pedig a metabolikus szindróma szövődményeivel foglalkoztunk. Ez kötődik egy kicsit az artériás hipertóniához, innen is eredt az ötlet a dolgozathoz. Foglalkoztunk az elhízással, a lipid akkumulációs termék számításával is. Igyekeztünk egy új paramétert találni, amely alkalmas lehet a zsírmáj kialakulásának korai felismerésére. A kutatómunkát orvosként is szeretném folytatni. Tervezem, hogy jelentkezek majd doktori képzésre, de előbb teljesítenem kell a gyakornoki időt.

A pályaválasztás alkalmával miért választotta az orvosi pályát? Ezt szakmának vagy hivatásnak tartja?

– Az orvosi pályát mindenképpen hivatásnak tartom az emberekkel való kapcsolat specifikussága miatt. Amikor találkozok egy beteg emberrel, aki elpanaszolja a baját, akkor nem tekinthetek rá megoldandó szakmai feladatként. Már általános iskolás koromban érdeklődtem a kémia és a biológia, de leginkább az emberi szervezet működése iránt, ez középiskolában egyre inkább csak erősödött. Nem tudom miért döntöttem mellette, számomra egyértelműnek tűnt, hogy egyszer orvos leszek. Viszont fontos pillanat volt a szakmai fejlődésemben, hogy a gyakornoki időt dr. Dijana Filipović doktornőnél kezdtem eltölteni, aki közben már nyugdíjban volt. Jelenleg dr. Belinda Popović mellett vagyok orvos-gyakornok. Nagyon meghatározó pillanat volt számomra, amikor láttam, hogy dr. Dijana Filipović hogyan kommunikál és viselkedik a betegekkel, mert nagyon ért a nyelvükön. A betegek boldogan jöttek hozzá, alig várták, hogy elmeséljék az újdonságokat, hogy mi történt velük. Szerintem csak így érdemes családorvosnak lenni. A családorvosnak ismerni kell a páciens családi, kulturális és szociális hátterét, a foglalkozását, mindent, ami az embert azzá teszi, ami. Nagy különbség van orvos és orvos közötti is. Nekem szerencsém volt, hogy egy ilyen doktornőnél kezdtem a gyakornoki időt, akinél láthattam, hogy ezt hogyan érdemes csinálni.

Az orvosi pályán belül milyen szakterületen szeretne tevékenykedni?

– Van elképzelésem, hogy milyen szakorvos szeretnék lenni, de még inkább arról, hogy mi nem szeretnék lenni. Nagyon széles a lehetőségek skálája, nem tudnék egyet sem kiemelni. A sebészeti ágak érdekelnek, a sebészet és az aneszteziológia. Ezek a szakirányok érdekeltek már egyetemista koromban is, de nem mondanám biztosra, hogy ezt fogom választani. Ez még a lehetőségektől is függ.

Fiatal orvosként hol képzeli el az életét és a karrierjét?

– Újvidéken szeretnék maradni és dolgozni, amennyiben ez lehetséges. Viszont nem zárkózok el külföldi továbbképzéstől sem, azzal, hogy utána visszatérnék a szülőföldemre. Az egyetemista éveim alatt nagyon megszerettem Újvidéket, ahol feltalálnám magam és boldogulnék. A város, a klinikai központ, a kamenicai intézet is nagyon szimpatikus számomra.