Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

A tragikus idők tragikus hősei

Botlik József új könyvéről II.

Mák Ferenc

2020. november 16., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

1941 őszén a polgári közigazgatás bevezetése megszilárdította a politikai helyzetet a Délvidéken, és 1941. december 31-én kihirdették „a visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítésről” szóló 1941. évi XX. törvénycikket. A hazatért Délvidék területeiről Bárdossy László miniszterelnök 1942. február 5-én tett indítványa alapján huszonhat képviselőt hívtak be a Képviselőházba, akik 1942. február 9-én jelentek meg a Magyar Országgyűlésben. Az újvidéki Reggeli Újság 1942. február 5-én vezércikként megjelent A miniszterelnök benyújtotta a Házban a délvidéki képviselők behívására vonatkozó indítványát című írásában közölte, a Magyar Szent Koronához visszacsatolt Délvidékről a törvényhozásba meghívót kapott: Bagi Péter, Bartol István, Bogner József, dr. Deák Imre, Dungyerszki Bogdán, dr. Egerth Jakab, dr. Falcione Árpád, ifj. Fodor Sándor, Hamm Ferenc, Hartner Nándor, vitéz Horváth Ferenc, Horváth Lajos, Kalmár Tihamér, Koráni Elemér, dr. Nagy Iván, dr. Országh Pál, Pecsornik Ottó, Popovics L. Milán, Schlachter Ádám, Spreitzer József, Sztuchlik Lajos, dr. Takács Ferenc, Trischler Lajos, Vámos János, Vojnich Gyula, Vukovics Gergely. Néhány nappal később, 1942. február 9-én a lap A Délvidéket három magyar és egy német tag képviseli a felsőházban című írásában arról is beszámolt, hogy a magyar Felsőházban Krámer Gyula, dr. Sántha György és Ágoston Sándor magyar képviselők mellett, Welker Keresztély német képviselő kapott helyet. Ők képviselték a magyarságot (és a délvidéki német közösséget) a háborús esztendők során a Magyar Országgyűlésben. Sokan közülük 1944 őszén, a partizánok bevonulásakor a kegyetlen vérengzés áldozatai lettek, csak néhányuknak sikerült nyugati országba távoznia. Az ő tragikus élettörténetüket dolgozta fel Botlik József Nemzetünket szolgálták – A visszacsatolt területek felsőházi és képviselőházi tagjai a Magyar Országgyűlésben (1938–1944) című (2020), a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány kiadásában megjelent, páratlanul becses történeti munkájában.

Takács Ferenc plébános 1941. április 11-én üdvözli a Péterrévére bevonuló honvédeket

A huszonhat képviselőházi és a további négy felsőházi képviselő élettörténetében benne van a Délvidék 1918–1944 közötti történetének minden jelentős részlete; a magyar iskolák és a magyar egyesületi élet megszervezésétől kezdve, a hírlapok kiadásán át egészen a magyar irodalmi élet intézményeinek létrehozásáig részesei voltak minden kezdeményezésnek. Bartol István földművest Doroszlóról hívták be. Az ő irányításával működő Doroszlói Gazdakör szervezte meg az 1930-as évek elején a Gyöngyösbokrétát, a bácskai magyarok első nagy találkozóját. Elnöke volt az 1941 őszén megalakult Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség helyi szervezetének. A magyar honvédek bevonulásakor személyében biztosította a sztapári szerbek sértetlenségét, akik hálából 1944 őszén megmentették őt a partizánok kivégző osztagától.

Bogner József gimnáziumi tanár, konviktusi igazgató Szabadka város képviselőjeként vett részt a Magyar Országgyűlés munkájában. 1931-ben Zágrábban a német nyelv, irodalom, és a délszláv irodalomtörténet tanáraként szerzett oklevelet, 1932-ben részese volt a Zágrábi Magyar Egyetemi Hallgatók Kultúregyesülete megszervezésének. 1937-ben Szabadkán telepedett le, ahol megalapította a magyar diákotthont – a Bogneráj intézményt. Az 1943. március 14-én Zomborban megalakult Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság alelnökévé választotta. 1944 őszén a partizán hadbíróság Bogner Józsefet „a népfelszabadító mozgalom, a Szovjetunió és a szabadságszerető népek ellen elkövetett rágalmazásokért, fasiszta propagandáért, a megszállókkal való együttműködésért, amelyeket mint képviselő, újságíró és lapkiadó elkövetett”, a nép ellenségének nyilvánította és golyó általi halálra ítélte. Harminchét éves korában 1945. április 25-én Szabadkán végezték ki. István fia csak a kivégzés után 49 évvel, 1994. április 25-én kapta meg apja halotti anyakönyvi kivonatát.

Nagy Iván neve először ugyancsak a Zágrábi Magyar Egyetemi Hallgatók Kultúregyesülete szervezői sorában merült fel, a horvát néphez való kötődése egész pályáját meghatározta. Az 1930-as évek második felében magyar politikusként – szakítva a Várady Imre vezette Országos Magyar Párttal – csatlakozott a zágrábi befolyás alatt működő Egyesült Ellenzék vajdasági csoportjához. 1935. december 8-án az ő szerkesztésében jelent meg A Nép című lap, amely nevéhez hűen a falu, a vidék magyarságához kívánt szólni. 1944 őszén a Vörös Hadsereg elől a magyar Országgyűlés tagjainak egy csoportjával előbb Sopronba, majd onnan Németországba távozott.

Koráni Elemér újvidéki plébános 1924-ben a zombori főgimnázium magyar tagozatának hittantanáraként kezdte a pályáját, 1929-ben kinevezték az újvidéki belvárosi Szent Rókus-templom plébánosává. Írásai, belpolitikai kommentárjai rendszeresen megjelentek az 1922-ben indult Délbácskában, meghatározó szerepe volt az 1934 óta Reggeli Újságként megjelenő lap Szenteleky Kornél által szerkesztett A Mi Irodalmuk című melléklet megjelentetésében. A ’30-as évek második felében Koráni Elemér csatlakozott Nagy Iván mozgalmához, és A Nép című lap külpolitikai rovatát vezette. A partizánok háborús bűnösnek nyilvánították, de a plébános még időben elmenekült előlük, és az esztergomi zárdában lelt menedékre.

Takács Ferenc segédlelkészi évei után 1936-ban került Péterrévére. Rendszeresen publikált a Reggeli Újságban, az ő szerkesztésében jelent meg havonta két alkalommal a Hírnök című hitbuzgalmi lap, és az évente nyolcezer példányban szétosztott Katolikus Naptár. 1940-ben munkásságát így méltatták: „szóval, tollal és tettel egyaránt egyik legképzettebb szellemi munkása és leghivatottabb előharcosa a magyar kulturális életnek”. 1944. október 8-a után a bevonuló partizánok letartóztatták, kegyetlenül megkínozták, testét megcsonkították, majd november 19-én a falu nagymiséről távozó lakosai szeme láttára kivégezték. Gyilkosainak egyike 1991-ben még Péterrévén élt. A partizánok Takács Ferenc plébánossal együtt a falu 600 magyarját végezték ki. Mindannyiuk élettörténete megrendítő része a „fölszabadulásunknak”.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége