2024. március 29., péntek

A Tanárnő

A szabadkai VM4K vendége Horváth Emma volt

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ csütörtök esti rendezvényén a vendég ezúttal Horváth Emma Külhoni Magyarságért-díjjal kitüntetett, Vajdasági Magyar Művészeti-, és Magyar Életfa díjas előadóművész, nyugalmazott tanár, a Csáth Géza Művészetbaráti Kör vezetője volt, akivel dr. Némedi Imre, főiskolai tanár, előadóművész beszélgetett költészetről, szavalásról, tanításról, utánpótlás-nevelésről.

Némedi Imre és Horváth Emma a VM4K-ban (Fotó: Lukács Melinda)

Némedi Imre és Horváth Emma a VM4K-ban (Fotó: Lukács Melinda)

– Amikor a szervezők megkérdezték tőlem, hogy beszélgetnék-e Horváth Emmával, örömmel feleltem igennel, mert ennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhetett. A tanítványai nevében is mondhatom, hogy számunkra ő a csupa nagybetűs TANÁRNŐ, akitől a fiatalságunkban oly sokat kaptunk. Ami engem illet, aki ma vagyok, az nagyban neki köszönhető – tudtuk meg Némedi Imrétől.

Az est kezdetén Horváth Emma a gyerekkoráról beszélt:

– Apám a vasúton dolgozott és méhész ember is volt, tőle tanultam meg a természet tiszteletét, de festett is, anyukám pedig sokat énekelt és verset mondani is tanított. Nagyon hálás vagyok nekik. A bátyám sokat segített abban, hogy egyetemet válasszak, arra biztatott, hogy idegen nyelveket tanuljak, méghozzá Zágrábban. Ő Ljubljanában tanult, de megbeszéltük, hogy minden hónapban küldünk egymásnak levelezőlapot, és csaknem minden levelezőlapján az állt, hogy aki tanul, az nem bukhat meg. Ez bátorítóan hatott rám, össze kellett szednem magamat – hallottuk Horváth Emmától, aki az angol–francia szakot választotta, mivel a bátyja franciát tanult a középiskolában és megtetszett neki ez a nyelv.

Némedi Imre arra is visszaemlékezett, hogy Horváth Emma szigorú tanárnő volt, sokat követelt, de sokkal többet adott:

– Soha nem bántam meg, hogy tanár lettem, óriási öröm gyerekeket tanítani mindarra, amit később használnak az életükben – mondta Horváth Emma.

A továbbiakban azt is megtudhattuk, hogy Horváth Emma a magyar irodalmat a gimnáziumi tanárnője által szerette meg, aki versmondásra is biztatta:

– Úgy voltam vele, hogy bármi is lesz a munkám, mintegy kéz a kézben, a versmondás népszerűsítésével is foglalkozok. Amikor viszont elkezdtem tanítani a versmondást, sok negatív megjegyzést hallottam és ez elbizonytalanított. Akkoriban gyakran jártam Budapestre, hallgatni az ottani versmondókat. Egyszer Ady-esten voltam, amelyen színészek léptek fel, az egyikük pedig teljesen magával ragadott. Az illető Gáti József volt. Már azt se tudom mit szavalt, arra kaptam fel a fejemet, ahogyan szaval. Ekkor azt mondtam magamnak, hogy így akarok verset mondani. Eltelt egy idő, de nem tudtam, hogyan kerüljek a közelébe. Egyszer itthon, a szokásom szerint épp a Danilo Kiš könyvesbolt kirakatát néztem, és megláttam egy könyvet, amin az állt, hogy Gáti József: A versmondás. Azonnal megvettem és kiderült, hogy a Nemzeti Színház tagja. Levelet írtam neki, válaszolt, elfogadott tanítványnak, és visszaadta az önbizalmamat – hallottuk Horváth Emmától.

Sokan a tanárnőt onnan ismerik, hogy az immár 52 éves Csáth Géza Művészetbaráti Kör vezetője:

– Dévavári Zoltán alapította meg a Csáth-kört, amikor tízéves volt az Életjel. Ő kért meg rá, hogy vállaljam el az ifjúsági irodalmi színpad irányítását. Nagyon hálás vagyok neki – mondta Horváth Emma, aki az est végén elszavalta egyik kedvencét, Ady Endre A szamaras ember című versét, Némedi Imrétől pedig megtudhattuk, hogy a Csáth Géza Művészetbaráti Kör újabb műsorokra készül, amelyekre a járványügyi intézkedésektől függően kerül majd sor.