2024. március 28., csütörtök
SZABADKAI HISTÓRIÁK

Egy arzénos asszony Palicson

1929 júniusában pattant ki a tiszazugi méregkeverő asszonyok ügye, amelyről a korabeli magyar sajtó úgy írt, mint az évszázad bűnügyéről. Ekkor derült ki, hogy a tiszazugi falvak asszonyai hosszú évek óta mérgezték hozzátartozóikat. Légypapírból kiáztatott arzénnal szabadultak meg férjeiktől, idős, beteg szüleiktől, beteg, sérült gyerekektől. Összesen 28 embert állítottak bíróság elé, akikre összesen 162 gyilkosságot tudtak rábizonyítani, amelyeket 1911 és 1929 között követtek el. 1929–1931 között 12 tárgyalást tartottak az ügyben, és hat halálos ítélet született. Közülük három elítéltet felakasztottak, egyet felmentettek, kettő büntetését pedig életfogytiglanra változtatták. További nyolc személy életfogytiglant, a többiek pedig 5–10 év közötti szabadságvesztést kaptak.

A tiszazugi üggyel párhuzamosan nyomozás indult az alföld más falvaiban is. A Pesti Hírlap 1930. június 28-ai száma arról számolt be, hogy a Kalocsa melletti Fajsz községben történt arzénmérgezések ügyében a szegedi csendőrség nyomozó osztálya befejezte a nyomozást. A bizonyítékok alapján első körben öt asszonyt tartóztattak le. A nyomozás során megállapították, hogy az asszonyok a mérget özvegy Hegedűs Péterné Barna Viktória szülésznőtől vették. Barna Viktória, aki férjét, fiát és vejét mérgezte meg, januárban, miután a csendőrök kihallgatták, méreggel öngyilkosságot követett el. Az ügynek volt egy további gyanúsítottja, aki a vizsgálatok során már nem élt Magyarországon. A Pesti Hírlap 1930. augusztus 12-ei száma így ír erről:

„A Fajsz községben előfordult arzénmérgezési esetek egyik gyanúsítottja, Takács Istvánné, Váradi Franciska már régebben a Szabadka melletti Palicsra költözött. Takácsnét azzal vádolja az ügyészség, hogy 1916-ban nevelőatyját, Kupusz Pétert, 1920-ban pedig első férjét, Bajzik Ambrus fajszi gazdálkodót arzénnal megmérgezte, hogy vagyonukat a maga számára megkaparinthassa. A kalocsai ügyészség megkeresésére a szabadkai rendőrség most letartóztatta a kettős gyilkossággal gyanúsított ötvenéves jómódú parasztasszonyt és értesítette a kalocsai ügyészséget, hogy Takács Istvánnét a napokban Kelebia határállomáson át fogja adni a magyar csendőrségnek.”

Az ügyben végül, Váradi Franciskával együtt, összesen tizenkét asszonyt tartóztattak le. Közülük tizenegyen csakhamar kiszabadultak. Így 1931. február 4-én Váradi Franciska egyedül állt a kalocsai törvényszék elé. A vádlott tagadta bűnösségét. Azzal védekezett, hogy Hegedűs Péternét nem is ismerte.

„Kihallgatta a bíróság a vádlott asszony férjét, Papp Mihály földmívest is. 1921-ben kötöttek házasságot, öt évig éltek együtt, akkor széjjelmentek, mert a férj észrevette, hogy az asszony őt csak a dologra használja és ötödik kerék a szekérben. Azt mondja, hogy 1925 telén felesége egyszer éjszaka nyugtalanul forgolódott az ágyában, álmában beszélni kezdett és szörnyülködve vette ki a szavakból, hogy felesége többször említi az azóta öngyilkossá lett Hegedűs Péterné nevét, mérgezésekről beszél. Reggel felelősségre vonta az asszonyt, hogy kivel beszélgetett álmában. Eleinte védekezett az asszony, majd később beismerte, hogy Hegedűsné mérget ajánlott neki, amivel a férjét elpusztíthatja. Ezek után vigyázott az életére és az ételből sohasem evett addig, amíg a felesége meg nem kóstolta előbb. Kovács csendőrtiszthelyettest figyelmeztette is, hogy ha ő (a tanú) el találna pusztulni, nézzen utána a dolognak” – olvasható a Pesti Hírlap tudósításában.

A kalocsai törvényszék Váradi Franciskát 1931. április 1-jén bizonyítékok hiányában felmentette és azonnali hatállyal szabadon bocsátotta. Az ügy az ítélőtáblán folytatódott, ahol 1931 júniusában kimondták: „noha tény az, hogy Bajzik Ambrus arzén által pusztult el, mégis meggyőző bizonyíték nincsen arra, hogy a gyilkosságot a vádlott követte volna el”. Az, hogy Váradi Franciska visszatért Palicsra, vagy hogy mi lett a további sorsa, a tudósításokból nem derül ki.