A járványügyi szabályozások miatt nyitórendezvény nélkül nyílt meg Vladan Joler és Stevan Kojić művészek Új exraktivizmus: a gépekről, az emberi erőforrásokról és a természetről című kiállítása pénteken a Vajdasági Kortárs Művészetek Múzeumában. A kiállítás két része bár elkülönül egymástól, a munkák jól kiegészítik azt. Az egyik alkotó a teljes adattá válást és a mesterséges intelligencia algoritmusait vizsgálja, amíg a másik a természet és a technológia, valamint a társadalom viszonyára reflektál.
Fotó: Komáromi Dóra
A mindennapjaink része lett, hogy nap mint nap adatokká válunk különböző módokon, hiszem minden, amit az interneten csinálunk, a legtöbb esetben gond nélkül nyomon követhető. Az adataink folyamatosan egy nemzetközi piacon keresztül forognak, amelyet valamilyen szolgáltatásért cserébe kínálunk fel, legyen az akár ingyenes internet, közösségi média vagy éppen egy-egy egyszerű rendelés. Vladan Joler többek közt ezt vizsgálta és mutatta be művészi perspektívában. Az adatvizsgálat folyamán feltérképezték többek közt a Szerbiai internetes infrastruktúrát, nyomon követték egy csomag életét a világon keresztül, de vizsgálták például a Facebook szociális hálózatát vagy az online térben kialakuló politikai és vásárlási algoritmusokat is. A kiállításon mindemellett helyet kapnak régebbi információhordozó felületek is, diafilmlejátszók, faxgépek, dokumentumok, amelyeknél fizikai formájukban kezünkbe vehetjük az adatot. A különböző technológiák összehasonlításánál persze rájöhetünk arra, hogy mennyivel több adatot és információt tárolnak ma már a különböző rendszerek, és hogy ezekhez mennyivel egyszerűbb ma már hozzáférni.
A kiállítás másik felében leginkább hibrid installációkat láthatunk, amelynél Stevan Kojić az élő természetet ötvözi a technológiával. A művész egyrészről a növényekkel és a természetellenes fényekkel játszik, másrészről pedig mint egy kísérletben. Ebben a kísérletben a természet és a technológia egyfajta önfenntartó rendszerként működik. A technológia például elegendő mesterséges fénnyel és vízzel látja el a növényeket, a növények pedig információforrásként szolgálnak a technológiának, amely a levelekre helyezett érzékelőknek köszönhetően felveszi az az által érzékelt környezeti hatásokat, a feldolgozás folytán a rendszer érdekes adatképeket alkot belőlük. Kojić Jolerhez hasonlóan installációiban több technológiát is felhasznál, például audiovizuálist, digitálist és elektronikust is. A kiállítás leghangsúlyosabb és kétségkívül legnagyobb darabja is egy pulpitus, amely egyfajta új élettérként, új meditációs térként is értelmezhető, hiszen sok esetben másol egy átlagos életteret, ahova a mindennapokban is elvonulok, csak ez most egy kicsit abszurdabb formában.
