2024. április 25., csütörtök

Hová tűnt a vásárlói kedv?

Egy fiatal pár megáll a ruhaüzlet előtt. Váltanak pár szót, a fiatalember, reklámzacskós csomagokkal a kezében kint marad, a nő bemegy az üzletbe. Néhány perc múlva egy újabb pár jelenik meg. A férfi szintén kint marad, a nő pedig bemegy. Így a kint maradt férfiak összeverődve, spontán beszélgetésbe kezdenek, míg barátnőjük, feleségük vissza nem tér egy újabb bevásárlószatyorral a kezében. Ez nem New York, nem is Párizs utcáin történik, hanem Belgrád legnépszerűbb utcáján, a Knez Mihailován.

Egyik kedves ismerősöm, aki évtizedek óta dolgozik a kereskedelemben, azt mondta nekem egyszer, hogy minden áru megtalálja a vevőjét. Ez Belgrádban különösen igaz. Van, akinek az olcsó, van, akinek a drágább a csábító, itt soha nem enyhül a vásárlói kedv. Legtöbbször mégis kiárusításkor a legtömegesebb a vásárlóerő a boltokban. Ilyenkor pedig az „aki kapja, marja” szabály érvényesül, különösen a ruhaüzletek női osztályán. Ha éppen valami megtetszett és nem vette le az ember a polcról, öt perc múlva már biztos nem találja a helyén, mert valaki másnak kevesebb idő is elég volt ahhoz, hogy döntsön: megveszi. A szezonális kiárusításokkor szinte 4–5 nap alatt kiürítik az áruházak akciós részlegét.

A járvány azonban megváltoztatta a várost. Tavasszal, amíg tartott a kijárási tilalom, valahogy számítani lehetett arra, hogy a rendelkezésre álló időt nem a ruhaüzletek látogatásával töltik majd az emberek, de a tilalom feloldása után, nyáron sem változott semmi. Hiába reklámozták a kirakatok az 50–70 százalékos leárazásokat, egy lélek sem volt kíváncsi a kínálatra. Az egyébként hatalmas fogyasztói társadalom többszörösen visszafogott hozzáállását a kisebb butikok nem tudják elviselni, sorban bezárnak. Bár Belgrád egy folytonosan megújuló város, és az, hogy egy vállalkozás befuccsol, nem okoz nagy feltűnést, hiszen néhány napon belül úgyis nyílik helyette másik, most nem ez történik. A belvárosban szinte egymás után roppannak meg a vállalkozók, olyanok is, ahol korábban jól ment az üzlet. Nem csak ruhaüzletek, műszerboltok, könyvkereskedések is bezártak már. A nagyobb üzletláncok próbálkoznak még, új üzletet nyitnak, például a napokban megnyitott, a régió legnagyobb áruházában is jelen vannak, ám kíváncsiskodóból messze nem volt és most sincs annyi, mint ahányan szoktak lenni egy-egy üzletmegnyitón.

A Knez Mihailovát most is sokan szívesen látogatják. Sétálóból most sincs hiány. Különös azonban, hogy nagyobb figyelmet kapnak az utcai zenészek, vagy a gesztenyesütögetők, sor áll a pattogatott kukoricás bódé előtt (járvány idején, amikor a kézmosás oly fontos!), a boltok viszont hiába csillognak immáron már ünnepi díszekben, még a kirakatot sem nézi meg szinte senki.

Séta után most is jólesik egy üdítő, egy lelket melengető tea, vagy egy frissítő kávé. Helyet találni a főutcán, különösen a legnépszerűbb kávézókban, továbbra is nehéz.