„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”
A fenti, Voltaire-nak tulajdonított idézet, mondhatni, a szólásszabadság jelmondata. Talán a mondat kissé naivan hangzik, de ha a viták során legalább annyi embernek szolgálna elvéül, mint ahányan idézték ezt a mondatot, akkor talán jelenkorunk közbeszéde is kicsivel jobb állapotban lenne. Valószínűleg az a Samuel Paty francia történelemtanár is erre gondolhatott, aki Conflans-Sainte-Honorine település középiskolájában, az általa tartott etikaóra keretében, a véleményszabadságról és annak határairól értekezve minden évfolyamnak megmutatta a Charlie Hebdo Mohamed-karikatúráit. Samuel Paty a 2015. januári Charlie Hebdo szerkesztőségét ért terrortámadások óta így tett az óráin. Előtte azonban mindig lehetővé tette, hogy akit érzékenyen érint a téma, vagy úgy érzi, hitét sértik a karikatúrák, elhagyhatja az osztálytermet. Mégis az egyik szülő apja a világhálón valóságos mozgalmat indított el a tanár ellen. Iszlamofóbiával vádolták, leváltását követelték, sőt Paty lakcímét, telefonszámát is kiposztolták. Az eredmény ismeretes. Október 16-án egy csecsen származású szélsőséges iszlamista többször megsebesítette, majd lefejezte a történelemtanárt.
A terrortámadás megrázta a francia közvéleményt. Párizsban több tízezren tüntettek a szólásszabadság mellett és a tanárokat ért erőszak ellen. Az eset ijesztő tendenciákra világít rá. A gyilkosság kapcsán francia pedagógusok arról számoltak be, hogy 2015-ben a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen intézett terrortámadás után több muszlim diákjuk is úgy vélekedett, hogy a Mohamed karikatúrát közlő lap munkatársai megérdemelték a halált. E véleményt nyilvánvalóan otthonról hozták magukkal. Samuel Paty halálát követő letartóztatásokban két kiskorút, egy 14 és egy 15 éves fiút is őrizetbe vettek. Őket azzal vádolják, hogy pénzért cserébe megmutatták a csecsen támadónak a történelemtanárt, az után, hogy jelezte nekik, hogy szeretné „megalázni és megütni” őt, valamint „bocsánatkérésre kötelezni”, amiért a diákoknak megmutatta a Mohamed-karikatúrákat.
A szólásszabadság az egyik alappillére a francia identitásnak, akár a szabadság, egyenlőség, testvériség jelmondat. Az állam felfogása szerint a szólásszabadság bárminemű korlátozása aláássa az ország egységét. Jól szemlélteti ezt az Ifop nevű közvélemény-kutató cég ez év szeptemberében közzétett felmérése, amelyet a Charlie Hebdo megbízásából végzett el. E szerint a francia lakosság 59 százaléka szerint az újságoknak joguk van vallási tartalmú karikatúrákat közölni. Az ilyen jellegű karikatúrák ma a franciák 29 százalékát háborítja fel. Ez az arány 2006-ban még 36 százalék volt. Viszont a 2015-ben a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen történt támadás, Samuel Paty meggyilkolása és a többi terrortámadás arra figyelmezteti a francia államot, hogy területén élnek olyanok, nem is kevesen, akik nem osztják az állam szólásszabadságról vallott nézeteit. Az a legijesztőbb, hogy sokan az áldozatokat hibáztatják, vagy éppen helyeslik a merényleteket. Az említett kutatás szerint a francia muszlimok – akiknek az aránya az országban már megközelíti a 10 százalékot – 69 százaléka úgy gondolja, hogy a Mohamed-karikatúrákat közlő újságok hibáztak. A kutatás eredményeiből továbbá az is kiderül, hogy a muszlimok 40 százaléka, a 25 év alatti muszlimoknak pedig a 74 százaléka fontosabbnak tartja vallásos meggyőződéseit a Francia Köztársaság értékeinél. Emellett a muszlimok 61 százaléka úgy gondol az iszlámra, mint az egyedüli igaz vallásra.
A fenti számok tükrében nem véletlen, hogy Emmanuel Macron október elején harcot hirdetett a szélsőséges iszlám, vagy ahogy ő nevezte, „az iszlamista szeparatizmus” ellen, valamint ismertetett egy törvényjavaslatot, amely megerősítené az állam szekuláris alapjait. A törvényjavaslattal szigorítanának a felekezeti iskolák ellenőrzésén, és szigorúan korlátoznák a magánoktatás lehetőségét, ugyanis hivatalos adatok szerint 50 ezer tanuló otthon tanul, túlnyomó többségük vallási meggyőződésből. Emellett az állam szigorúbban lépne fel a mecsetek külföldi finanszírozásával szemben is.
Nem kell előrelátó elemzőnek lenni ahhoz, hogy belássuk, Emmanuel Macronnak „az iszlamista szeparatizmus” ellen meghirdetett harca nagy ellenállásba fog ütközni, és új hadszínteret nyit a francia belpolitikában. A törvényjavaslattal kapcsolatban megszólalt Mohammed Moussaoui, a legfőbb franciaországi iszlám szervezet, a CFCM elnöke is, aki kijelentette, hogy támogatja a szólásszabadságot, ugyanakkor a Mohamed prófétáról készült karikatúrák használatának szabályozását javasolta. Moussaoui szerint ellenőrizni kellene a szólásszabadság tanítása céljából bemutatandó Mohamed-karikatúrákat. Vagyis javaslata szerint a francia diákoknak a szólásszabadságot a szólásszabadság korlátozása mellett lehetne csak oktatni. A francia jobboldal Macron intézkedéseit túl enyhének, míg a baloldal túl radikálisnak tartja.
Macron szavai azonban nem csak a francia belpolitikát bolygatták fel, hanem külpolitikai konfliktusokat is generáltak. Recep Tayyip Erdoğan Macron elmeállapotára tett vállalhatatlan kijelentéseket és bojkottot hirdetett a francia termékekre. A török elnök indulata nem véletlen, ugyanis Törökország egy nagy fedőszervezeten keresztül gyakorol befolyást a mintegy 600 ezer fős franciaországi török származású lakosságra. A törvényjavaslat e fedőszervezetre komoly csapást mérne. Közben szerte az iszlám világban tüntetéseket tartanak Macron ellen. A legijesztőbb pedig az, hogy Samuel Paty meggyilkolása után újabb lefejezés sokkolta Franciaországot. Félő, hogy az iszlám szeparatizmus ellen meghirdetett harc ürügyet szolgáltat majd a szélsőségeseknek az újabb merényletekre elkövetésére.
