2024. április 19., péntek

A két legfőbb parancs

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.”

„Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: »Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?« Jézus így válaszolt: »Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.«” (Mt 22, 34–40)

Krisztusban Kedves Testvéreim!
A mai evangéliumban Jézus az Isten és a felebarát iránti szeretet főparancsára hívja fel a figyelmünket: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” Jézus ennek a két parancsnak az összevonásával tulajdonképpen összefoglalta a törvényt, és a lényegre a tette a hangsúlyt, azaz a szeretetre. Isten és a felebarát szeretete nélkül nem lehet a törvényt megtartani. Tehát a törvény alá van rendelve a szeretetnek. Meg kell jegyezni, hogy az Isten és az ember szeretetének parancsa a Tórában (zsidótörvényben) két különböző helyen található meg. Az Isten szeretetére vonatkozó parancs „Szeresd Uradat, Istenedet” a MTörv 6, 4-ben van leírva, amely szorosan hozzákapcsolódik az előtte lévő két mondathoz „Halld Izrael! Az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr!” Ez tulajdonképpen a törvény súlypontja, amit naponta a zsidók elimádkoztak és elismételtek, így beléjük rögzült, hogy egyedül Jahve (Isten) az életük középpontja. A másik parancs a Szeresd felebarátodat, mint önmagadat a Lev 19, 17–18-ban olvasható a következő formában: „Ne táplálj gyűlöletet szívedben testvéred iránt. Fedd meg embertársadat, s akkor nem osztozol bűnében. Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat úgy, mint magadat.” Ha jól megfigyeljük a fenti idézetet, akkor láthatjuk, hogy háromféleképpen van kifejezve a felebarát fogalma. A testvér, az embertárs, a néped fia ugyanaz, mint a felebarát és ez nem a vérrokonságot jelenti, hanem a hitben való testvériséget. Aki Izrael népéhez tartozik az olyan, mint egy vér szerinti családtag, akiről gondoskodni kell. A felebarát fogalmát és a szolidaritást a zsidók még kiterjesztették azokra az idegenekre is, akik megtelepedtek náluk és földjeiken dolgoztak (Lev 19, 33–34). Ezt jelentette a zsidó ember számára a felebarát. De Jézus számára ki a felebarát? Jézus a felebarát szeretetének parancsában igencsak radikális, hiszen kiszélesíti annak fogalmát. Azokkal is szeretettel kell viselkednünk, akik nem viszonozzák azt. Felszólít a kiengesztelődésre, a megtorlás ellen buzdít és a türelemre, hogy a jogtalanságot elviseljük embertársainktól. Ellene szól az egymás közötti versengésnek, és annak, hogy uraljuk a másikat. Egyszóval a végső cél Jézus számára a felebaráti szeretetben az ellenségszeretet, ami messze meghaladta a Tórát, messze meghaladta a zsidó tanítók gondolkodását, és még a mi elképzelésünket is. Tehát ha feltesszük magunkban a kérdést: Ki is a mi felebarátunk? Akkor igen csak széles listát kellene felsorolni. Egy szóval mindaz a felebarátunk, akinek itt és most szüksége van szeretetünkre és segítségünkre. Jézus utasítja a tanítványokat, arra, hogy gondoskodással és szeretettel forduljanak szükséget szenvedő embertársaikhoz. Álljanak készen a szolgálatukra. Ő maga mutatott példát erre. Ő a gyógyító, vigasztaló, a bátorító. Együtt érez az ínséget szenvedőkkel, azokkal, akik a társadalom kitaszítottjai. Szóba áll a bűnösökkel és a vámosokkal, hogy az elveszetteket vissza hozza Istenhez. Jézus meg akarja gyógyítani a teljes embert. Mind fizikai, és mind lelki bajaikból. Ezért elsődleges célja az emberrel, hogy az önértékelését adja vissza neki. „Fontos vagy, értékes vagy” kijelentések – még ha nem is szó szerint találhatóak meg Jézus szavaiban, amikor odafordul egy eltaszított emberhez – érezhetően jelen vannak a gesztusaiban. De Jézus nem csak a kitaszítottakhoz, és a nyomorban szenvedőkhöz fordul oda, hanem a gazdagabb, és vezető rétegekhez is. Meghívatja magát a farizeusokkal (Lk. 7, 36–50), találkozik az írástudó Nikodémussal. Minden társadalmi réteget megérint, mert célja, hogy megszüntesse az emberek közti válaszfalakat.
Krisztusban Kedves Testvéreim!

Összegezve Jézus mai tanítását levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Törvény vége és célja maga Krisztus, a beteljesítése a szeretet, a megvalósítása pedig az Istenben való új élet lehetősége, amire Jézus maga hív meg bennünket. Nekünk, kereszténynek ezen az úton kell járnunk: nem szakíthatjuk el, tehát az embertárs szeretetét az Istenszeretettől, vagyis az emberszeretetet nem fokozhatjuk le egyszerű humanitárius, emberbaráti cselekedetre. De Isten szeretetét sem szakíthatjuk el az embertárs szeretetétől, mert ez csak afféle eszményi, ábránd lenne. Az Isten- és emberszeretet szoros kapcsolatban van egymással. Aki megízlelte már Isten szeretetének örömét, indítást érez, és indítást is kell, hogy érezzen arra, hogy ezt az örömet megossza embertársaival. Az Istentől kapott szeretetet tovább kell adnunk másoknak is, mert csak ezáltal válik igazán valósággá és hitelessé keresztény életünk.

Ámen.
(A szerző a szabadkai Székesegyház káplánja.)