2024. március 29., péntek

Ne csak böjti időszakban fogyasszunk halat!

Megkezdődött a lehalászás a Kapitány-rét halastavon – A koronavírus terjedése a halgazdaságoknak sem kedvez

Kispiac alatt, a magyarkanizsai Járáson elterülő Kapitány-rét halastavon a múlt héten megkezdődött az őszi lehalászási idény.

Kora reggeli halászat az egyik haltároló medencéből (Gergely József felvétele)

Kora reggeli halászat az egyik haltároló medencéből (Gergely József felvétele)

A halgazdaság egyik tóegységéről már leengedték a vizet, és ennek nyomán az úgynevezett halágyban összegyűlő pontyokat méretes hidraulikus emelőkarra szerelt merítőháló segítségével halásszák ki a vízből. A halastónál helyben is vásárolható hal, a ponty kilója 350 dinár. Ez az ár jóval kedvezőbb annál, mint amit akkor kell fizetnünk, miután az áru már bekerült a kereskedelmi hálózatba.

Szerbiában a halfogyasztás még mindig jóval elmarad az európai átlagtól, a lakosság nagy része általában csak a böjti időszakban fogyaszt nagyobb mennyiséget. A legtöbb hal decemberben és januárban, valamint a húsvétot megelőző böjti időszakban fogy.

Krum Anastasov, a Kapitány-rét halgazdaság igazgatója, a Szerbiai Iparkamara állattenyésztési bizottságának a tagja elmondta, hogy a szélsőséges időjárás, a hosszan tartó meleg, csapadékmentes időszak mellett a koronavírus év eleji megjelenése és terjedése okozta a legtöbb problémát a halgazdaságok számára is.

– Tavasszal kezdődött a baj, a rendkívüli állapot bevezetésekor a húsvéti ünnepekre megrendelt halat nem lehetett eladni. A szokásos rendeléseket lemondták, elmaradt a húsvéti böjti időszakban szokásos mennyiség értékesítése. Ebben az időszakban 1200–1500 tonna halat, főleg pontyot szoktunk értékesíteni, de az idén ennek alig egyharmadát sikerült eladni. A hároméves piacérett pontyot el kellett volna adni, de a rendkívüli állapot miatt a nyakunkon maradt a hal, amivel csak baj van, mert az ilyen ponty leívik, megöregszik, hajlamosabb a betegségekre, és egy részük el is pusztul. A hároméves termelési ciklus emiatt felborul, és ez számunkra óriási probléma és nagy veszteség – magyarázta Krum Anastasov, majd hozzátette, hogy Magyarországon az állam felvásárolta a vírushelyzet miatt keletkezett piaci pontyfelesleget, kisegítve ezzel a halgazdaságokat, Bulgáriában pedig az Európai Unió IPARD mezőgazdasági alapjából 8 millió eurós támogatást folyósítottak a halgazdaságoknak, amelyekből ott kevesebb van, mint Szerbiában.

Száz kiló hal egy merítéssel (Gergely József felvétele)

Száz kiló hal egy merítéssel (Gergely József felvétele)

– A haltenyésztők nevében a gazdasági kamarához fordultunk, hogy járjon közben a kormánynál, segítsen a bajba jutott haltenyésztőknek. A jelenlegi 10 dináros kilónkénti támogatásnál nagyobb segítségre lenne szükségük a halgazdaságoknak, legalább akkorára vagy hasonló nagyságúra, mint azt a környező országokban teszik – mondta a halastó igazgatója.

Krum Anastasov kiemelte továbbá azt is, hogy a többi mezőgazdasági ágazattal ellentétben a halgazdaságok nem kapnak mezőgazdasági támogatást, ellentétben a szomszédos országokkal, ahol a haltenyésztők kilónként 0,80 euró támogatást kapnak az államtól. A rendezetlen viszonyok miatt drága a hal Szerbiában, és alacsony a halfogyasztás, átlagosan évente mindössze 6-7 kilogramm halat eszünk meg fejenként. Állami támogatás hiányában, valamint a vírushelyzet okozta piaci értékesítési lehetőségek elmaradása és a magas tenyésztési költségek miatt a halastavak egy részében már felhagytak a tenyésztéssel, például néhány éve nem működik a törökkanizsai halastó sem.

Szerbiában több mint tizenháromezer hektáron létesült halastó, ám kevesebb mint tízezer hektár funkcionál akként. Vajdaságban jelentős területek vannak, amelyek nem alkalmasak növénytermesztésre, ezek egy részén lehetne halastavakat létesíteni. Jelenleg azonban ahelyett, hogy mi magunk termelnénk meg a halat, behozatalra szorulunk. A Szerbiában eladott halnak több mint a fele importból származik, dollármilliókat költünk halbehozatalra, pedig mi magunk is meg tudnánk termelni.