A verbászi és a verseci Ökológiai Mozgalom volt a házigazdája annak a Verbászon szervezett kerekasztal- beszélgetésnek, amelyet a Fásítsuk be Vajdaságot! elnevezésű hálózat kezdeményezett. Az összejövetel célja a megfelelő szakmai támogatás beilleszkedése az egyesületek és a hálózat munkájába, különösen a jogi tanácsadásra vonatkozóan, valamint a felügyeleti és ellenőrzési szolgálatokkal való szorosabb együttműködés kiépítése volt. Az egyesületek önfinanszírozásának modelljeiről is beszélgettek. A kerekasztal-beszélgetésen a hálózat 24 környezetvédő tagszervezete közül 15 egyesület képviseltette magát. A meghívott vendégek közül jelen volt Milena Grahovac, a Tartományi Mezőgazdasági, Víz- és Erdőgazdálkodási Titkárság erdészeti és vadászati felügyelőségének vezetője, Marko Đurković erdészeti felügyelő, a fővárosi Pravni skener egyesület két jogásza, Marina Mijatović és Lidija Jovanović, valamint Predrag Sušić, a helyi Ecology Syistem újrahasznosítással foglalkozó cég igazgatója, aki egyúttal a zombori Erdőtelepítő Mozgalom képviselőjeként is bekapcsolódott a munkába.
(Illusztráció: pixabay.com)
A hálózat munkájának koordinátora és a verseci zöldek elnöke, Dejan Maksimović bevezetőjében kitért arra, hogy az ökológiai illeték címén befizetett eszközök jelentős részét szinte soha nem céleszközként használják fel, és ez komoly veszélyt jelent az amúgy is sokasodó ökológiai problémák megoldása szempontjából.
A találkozón legtöbben a terepen történő folyamatos erdőirtással kapcsolatos témakörben szólaltak fel. Szóba kerültek a Fruška gorán, a Verseci-hegységen, a Delibláti-homokpusztán, Fehértemplomon, Szenttamáson stb. történt kíméletlen favágások, továbbá az ezekhez kapcsolódó ismert és kevésbé ismert döntések.
Mint elhangzott, az egész tartományban mindössze hat erdészeti-vadászati felügyelő dolgozik, ami valóban túl kevés, főleg amikor terepen megjelenő problémák megoldásáról van szó, nem beszélve arról, hogy a felszerelésük minősége sem a legjobb. Ezeknek az embereknek gyakran a helyszínen kell bizonyos kompromisszumos döntéseket hozni, miközben a fákat valaki(k) hanyag munkája miatt kivágják, ezzel együtt pedig tulajdonképpen legalizálják a törvénytelenséget.
A terep figyelemmel kísérése során az egyesületeknek, illetve képviselőiknek sok esetben először meg kell(ene) ismerniük az erdős területeket ahhoz, hogy megkülönböztessék az illegális kivágást és a fák tervezett eltávolítását. A gyakori illegális favágás ugyanis visszaszorítja az egyesületek által előre tervezett szabad területeken történő fásítást, magyarán negatívan motiválja a fásítani szándékozó tagságot. Mint elhangzott, Bánátban különösen kritikus a helyzet, itt kellene legelőször konkrét irányba lépni. Olyan döbbenetes tények is elhangzottak, hogy nagyon sok erdő nincs benne a kataszteri nyilvántartásban, sőt, a teljes DTD-rendszer sem. Ennek ellenére, amennyiben a környzetvédelmi aktivisták illegális favágást észlelnek, megtehetik a feljelentést, a felügyelőség pedig reagálni fog. Mint elhangzott, a korszerű technikának és az internetes térképeknek köszönhetően szinte percek alatt megállapítható, hol és mekkora erdős terület van/volt, és ennek alapján is levonhatók az összejövetelen elhangzott tények és következtetések.
Madártani szempontból is aggodalomra ad okot a tény, hogy Vajdaság vészesen kevés erdősített területtel rendelkezik. Hiszen egyes madárfajok megfelelő fa, erdő híján elköltöznek vidékünkről. Ezért az elkövetkező erdősítési folyamatok tervezésekor fontos kikérni a Szerbiai Madártani Társaság véleményét is.
A tanácskozás végén a jelenlévők egyetértettek abban, hogy Vajdaság az erdőket illetően Európában az egyik legszegényebb terület. A szakértők véleménye szerint a jelenlegi fásított területet legalább a duplájára kellene növelni ahhoz, hogy utolérjük a fejlettebb európai országok erdős vidékeit. A fák és a megfelelő szélvédő övezetek hiánya milliós károkat okoz évente a mezőgazdaságban, ugyanakkor az erdős területeknek fontos szerepe van a széltől, árvizektől, hófúvásoktól való védelemben is.
