Az idén 100 éves Vitézi Rend konzervatív értékrendet valló, katonai hagyományokat ápoló, pártoktól független szervezet, amely napjainkban egyesületi formában működik. A doroszlói Holló Róbertet szeptember 26-án, a budapesti belvárosi ferences templomban avatták vitézzé. A közösségi tevékenységekben aktív fiatalembert előzőleg tagjai közé fogadta a 7. számú huszárezred is, mára annak főhadnagya lett. Ezekkel a hagyományőrző tevékenységekkel szorosan összefügg, hogy Róbert lótartással is foglalkozik. A nemzeti értékrendet, a hagyományőrző megnyilvánulások gyakorlatát szeretné átadni a fiatal generációknak, az utódoknak is.
Hogyan, milyen indíttatásból kerültél kapcsolatba a huszársággal?
– A huszárság régi nagy álmom volt. 2002-ben a falunknak, Doroszlónak a 250 éves fennállását ünnepeltük, ez alkalomból nálunk jártak vendégként a siklósi huszárok. Már akkor nagyon megtetszett az, amit tőlük, bennük láttam. Egy ideig tartottuk velük a kapcsolatot, majd megszűnt az összeköttetés, de később a közösségi oldalon keresztül ismét felelevenült. A véletlen folytán találkoztunk újra Siklóson, és ezt követően folytatódott a kapcsolattartás. Érdeklődtem, hogyan lehetne hozzájuk csatlakozni? Elmondták, hogy ők egy hagyományőrző klub, várják és fogadják az érdeklődőket. Beléptem a soraikba, elkezdtem lótartással is foglalkozni, a két dolog pedig szorosan összefügg. A belépést követően megvettem a huszári ruházatot, azóta is rendszeresen részt veszek náluk minden fajta megmozdulásban: túrákon, koszorúzásokon. Itthon, a saját közösségemben is igyekszem aktív lenni. A nemzeti ünnepekkor, közösségi alkalmakkor huszárruhában koszorúzom, tisztelettel adózom az ünnep előtt. A falunkban, Doroszlón szintén szerveztem huszárezredi bemutatkozót, az egyik helyi szüretbál alkalmával. A doroszlóiak örömmel fogadták, érdekesnek és értékesnek találták ezt a tevékenységet.
Az ezredben szintén díjazták az igyekezetedet, hiszen a belépés után nem sokkal előléptettek, majd a Vitézi Rend is soraiba fogadott.
– A kezdetekkor magam sem gondoltam, hogy ilyen sikeres előmenetelem lesz. A huszárezreden belül előbb tiszti, majd hadnagyi, sőt főhadnagyi rangot kaptam. Ezt követően Misi bácsi törzskapitány úr javasolt engem a Vitézi Rendbe. Mondanom sem kell, mekkora örömmel fogadtam, megtiszteltetésnek érzem, és felelősségtudattal vállaltam.
Mit kell tudni a Vitézi Rendről, illetve miként zajlott az ünnepélyes vitézavatás?
– Az 1920-ban alapított Vitézi Rend tagságát hosszú ideig csak örökölni lehetett. Mintegy tíz évvel ezelőtt változott meg a rendszer, és most már felterjesztés által is lehetségessé válik a Rendhez való csatlakozás. A Vitézi Rendnek jeles tisztségviselői vannak Magyarországon, Felvidéken, Délvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Kanadában, Németországban, Skandináviában, a Benelux Államokban. A Rendnek a hagyományőrző mellett van katonai rendvédelmi, katasztrófavédelmi tagozata, hadisír gondozási és karitatív csoportja is.
Ami az avatást illeti, nem mindennapi helyszínen, a budapesti belvárosi ferences templomban, ötórás egyházi szertartás keretében avattak vitézzé, száz másik vitéz-jelölttel egyetemben, a főkapitány úr által, papi méltóságok, a Szent Korona jelenlétében. A vitézségi okiraton a következő főkapitányi sorok szerepelnek: ,,Én, mint a Vitézi Rend főkapitánya emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója által alapított Vitézi Rend hagyományainak megfelelően vitézségének és nemzeti érzésének kiváló tanúbizonyságot adó vitéz Holló Róbert urat az országos Vitézi Szék javaslatára, miután a vitézi esküt letette, vitézzé avattam és a rend tagjai sorába felvettem.”
Családostól mentünk az ünnepre: feleségem, Anna, továbbá két fiam, Róbert és Hunor is elkísért. Külön boldogság és megtiszteltetés volt számunkra, hogy az idősebbik gyermekem, Róbert, Vitéz kadéti rangot kapott. Amikor betölti a tizennyolcadik életévét, akkor Vitéz lovaggá avatják majd.
Adott tehát az utánpótlás. Milyen terveid vannak ebben a vonatkozásban családilag, illetve közösségileg?
– Ahogy már említettem is, lótartással szintén foglalkozom. Terveim között szerepel egy nagyobb testű ló, gidrán megvétele. Jelenleg van egy welsh pónink. Azon kiválóan tudnak gyakorolni a huszártanoncok. Nyugodt lóról van szó, a gyerekek az ügetést tanulhatják általa. Vannak a huszárság iránt érdeklődő fiatalok a faluban. Velük szeretnék majd rendszeresen foglalkozni. Különböző gyerektáborokba szintén szívesen elmegyek bemutatkozni, ha meghívnak, és valóban minden érdeklődőt szeretettel fogad az ezred. Hozzá kell tennem, bár természetes, hogy hölgyeket is. Magyarországon nagy számban vannak huszárlányok, hölgyek az ezred tagjai között is. Ami Vajdaságot illeti, egy temerini hölgy tagtársról tudok az ezredben.
A huszárezred évente tart egy lovastúrát, amely négy napig tart a Villány-vidéken. Ilyenkor bejárjuk a településeket, bemutatkozunk, koszorút helyezünk el a nemzeti emlékezés helyszínein. Ezenkívül egész éven át tartunk bemutatkozásokat magyarországi óvodákban, iskolákban.
A fentiekből következtethető, hogy nagy a közösségi és az egyéni összetartás is a huszárezred tagjai között. A nemzeti értékek, hagyományok jelentőségét igyekszünk átörökíteni a jövő nemzedék tagjaiba is. Saját közösségemben szintén rendszeresen tevékeny vagyok, és várom, fogadom a huszárezred, a nemzeti hagyományőrzés iránt érdeklődők jelentkezését – mesélte Holló Róbert, vitéz úr, a 7. számú huszárezred főhadnagya.
