Minden anyuka álma, hogy a szinte magatehetetlen újszülöttből egy év alatt hatalmas tempóban száguldozó kis rosszcsont legyen. Vannak azonban lustább és fürgébb babák, és a fejlődés tempója sem mindig olyan, mint ahogyan mi azt elképzeltük. De vajon mikor „normális” a csecsemő mozgásfejlődése, és mikor kell elkezdeni valóban aggódni?
Az ember életében a mozgás a fogantatástól kezdődik. A magzati mozgások már a fogantatás utáni 6. héten megjelennek, így még az anya sem érzékeli. Az anyaméhen belüli mozgás sok mindenről árulkodhat. A megfelelő anya-magzat kapcsolat a problémamentesebb szülés feltétele is lehet. Az anyát érő külső és belső környezeti és érzelmi hatások a magzatra is hatnak, s ezek fontosak a jövő szempontjából. A magzatnak vannak olyan mozgásai, amelyeket a babának születése után újra kell tanulnia, mert a fizika törvénye, a nehézségi erő hatására elveszíti őket. Ilyen például a gerincmozgások nagy százaléka. Születés után az újszülöttet azonnal orvosi ellátásban és megfigyelésben részesítik. Ha nem, akkor a fiziológiai mozgássorában jelentkező problémák nehezen észrevehetők. Gyakran előfordul, hogy a csecsemő lustaságával hárítják el a problémát.
Mozgásfejlődést befolyásoló tényezők
A babák mozgásfejlődése nagyon sokféle lehet, amit nagyon sok tényező befolyásol. Így például az, hogy milyen a baba testalkata: a kisebb, filigránabb babák általában valamivel könnyebben mozognak, mint nagyobb súlyú társaik, akiknek mozgásfejlődése kicsit komótosabb lehet, de nem törvényszerű.
Mozgásfejlődést befolyásoló tényező még a baba izomzatának milyensége (puha vagy kemény), ez testszerte vagy csak egyes testtájakon érezhető – megegyezik- e a jobb oldal a bal oldallal?
Szintén befolyásoló tényező a babák személyisége, temperamentuma. Vannak, akik izgő-mozgó kukacok, kísérleteznek, és ha nem járnak sikerrel, újra kezdik a mozgás gyakorlását, míg végül elérik a céljukat, ugyanakkor vannak olyan társaik, akik teljesen nyugodtan szemlélődnek, játszanak hosszú időn át.
Nem mellékes az sem, hogy a baba hol és milyen keménységű felületen tölti el ébren levő idejének nagyobb részét (anya/apa karjaiban, kiságyon, járókában, talajon, nagyágyon).
Fontos kiemelni, hogy a mozgásfejlődést befolyásoló, nem elhanyagolható tényező, hogy a baba mennyit van kézben, ahol nyilván kevesebb lehetősége van a mozgás gyakorlására. Ráadásul ilyenkor gyakran ugyanabban a helyzetben van, mert többnyire erősebb kezükben fogják őt a szülők, ami kialakíthat vagy fokozhat már fennálló asszimetrikus tartásokat, mozgásokat de passzivitást mindenképp. Ezért tanácsos az ébrenlétnek nagyobb részét nem ölben töltenie.
Mit tehet a szülő a baba legoptimálisabb mozgásfejlődése érdekében? Rendszeresen masszírozhatja a babát már 1 hónapos kortól. A masszírozás pozitív hatást fejt ki a baba teljes fejlődésére, így a mozgásfejlődésre is. Hintáztathatja fekvő hintában már 1 napos kortól, naponta lassan, nyugtatóan, vagy ritmusosan énekelve, ahogy a babának jobban tetszik. A hintázás egy fejlesztő játék, amit ösztönösen használtak már régen is, de ma már tény, hogy fejlesztő hatású.
Melyek azok a mozgások, amelyeknek hiányát észre kell venni?
A gyermek fejtartása: hason fektetve a csecsemőnek 1-2 másodpercig önállóan emelnie kell a fejét. Ha ez elmarad, a csecsemőnél hypotón tartásról beszélünk. A kezek, a lábak mozgásának megfigyelése, a kezek fogó-markoló reflexeinek megfigyelésével kezdődik. Ha a csecsemő kezét megérintjük, markol. Figyeljük meg a markolás erősségét. Akkor jó, ha nem erős és nem túl gyenge. A lábakkal jól érzékelhető, rugó mozgásokat tesz. A csecsemő kezével, lábával jól kifejezi az őt érő élményekből adódó érzelmeit, az örömőt, az anya közelségét, a veszélyt. A védőnők egyre többször felfigyelnek a csecsemőkori mozgásproblémákra, ezért többen már jóval korábban jelentkeznek a mozgásfejlesztő foglalkozásra.
A csecsemő mozgásfejlődésében hosszú időnek kell eltelnie, mire a baba feláll és járni kezd. A fordulás (hasáról hátára, hátáról hasára) 4-6 hónapos korban normális. Az ülést, felülést gyakran megelőzi a felállás. Az ülés és felállás így akár egyszerre is kialakulhat. 7-8 hónapos korban a csecsemő gyakran megmarkolja a kiságy rácsát, és megpróbál felállni. Többszöri visszatottyanás után felismeri az ülés örömét. A mászás kialakulása is erre az időszakra tehető. Ha a csecsemő mozgástere biztosítva van, a baba hamar kúszni, majd mászni kezd a játékai vagy valamilyen tárgy után. A biztos járásnak előfeltétele a mászás, ami segíti a gyermek gerincének, hátának erősödését, a farizmok, combizmok, lábizmok fejlődését, a nyak és a fej tartásának erősödését. A járásnak 10-12 hónapos korban kell kialakulnia, az egyéves kor után még nem járó gyermeket meg kell figyelni. Milyen a fej és a hát tartása? Hogyan mászik? Milyen a láb és a lábfej tartása?
Gyakran előfordul, hogy a járás késése nem ortopédiai elváltozásokban keresendő. Az elindulás feltétele az egyensúlyi rendszer megfelelő működése. A kisgyermek megismerő tevékenységének feltétele a normális mozgássor kialakulása.
Mit nevezünk normális mozgássornak?
A fiziológiás mozgások meglétét megelőzi az idejében átforduló, ülő, álló, mászó és járó gyermek. Mindegyik mozgásnak megvan a jelentősége a mozgás tekintetében, és ugyanígy a lelki fejlődésben is. A mászás nemcsak az állás és a járás minőségét határozza meg, hanem a gyermek fejlődését is. Mindegyik mozgássorhoz megfelelő fejlődéspszichológiai történések kötödnek. Ilyenek pl. a játéktevékenység vagy a beszéd kialakulása. Ha ebben az életszakaszban jobban odafigyelnének a szülők, a család, a szakemberek, talán kevesebb volna a tanulási zavarokkal küzdő gyermek. Mászás közben kezd kialakulni a térészlelési, a térorientációs fejlődés. Egy felmérés során olyan anyukákat kérdeztek meg, akiknek a gyermekével nem volt semmi probléma: mikor állt fel a gyermekük? A válaszokból kiderült, hogy 35 megkérdezettből 30 nem emlékezett a pontos időpontra. Azt, hogy mikor kezdett el járni, a többség csak körülbelül tudta. Ugyanennyi problémás gyerek anyját megkérdezve gyermeke felállásának idejét a többség csak körülbelül tudta. Arra a kérdésre, hogy gyermekük mikor kezdett el járni, szintén csak körülbelüli választ adtak. Ez bizonyítja, hogy erre a fejlődési időszakra gyakran nem figyel a szülő. A kisgyermek felállásának, elindulásának, járásának megfigyelése rendkívül fontos. Az egyensúlyi rendszer jó működése elengedhetetlen feltétele a járásnak. A járás ugyanis ennek a működésnek a minőségétől függ. A széles alapon való járás gyakori eséssel, a koordináció zavarával, más agyi zavarokkal is összefüggésbe hozható. Ilyenkor szakorvosi kivizsgálásra van szükség. A szükséges neurológiai, ortopédiai kivizsgálások után következhet a szomatopedagógiai, mozgásnevelői vagy mozgásterapeuta végzettségű gyógypedagógus munkája. Feladatuk a fiziológiai mozgássor, a koordinációs finommozgások kialakítása mozgáspedagógiai módszerekkel. A rehabilitációs – habilitációs programot egyénekre adaptálva alkalmazzák. A mozgásnevelő megnézi a gyermeket, és abból adódóan építi fel a kezelést. A kiszabott gyakorlatokat valójában olyan játékok segítségével végzik, amelyekkel a gyermeket „becsapják”. Odacsalogatják a gyermeket olyan eszközökkel, amit meg akar fogni, amire rá akar mászni, próbál megharapni stb. Vannak hinták, amelyek szenzoros, integrációs programra építenek, így javul az egyensúly, a koordináció. Masszázs egy medencében, vagy átmászás az alagútban és ehhez hasonló gyakorlatok is sokat segítenek.
Mint már előzőleg említettük, minden mozgásterápia egyénre szabott. A mozgászavar jellegét csak a szakember tudja megállapítani. Egy látszólag egyszerű mozgászavar, a fáradékonyság mögött nagyon súlyos betegségek húzódhatnak meg.
Fontos tudatosítani a szülőkben a gyakorlati anyagot, a terápia fontosságát, előrevetítve azt, hogy mi történhet, ha nem veszik komolyan a munkát. Örvendetes, hogy a fejlesztőkben több mozgássérült gyermek megtanult járni, fizikai erőnlétük is javult, természetesen mindez az anya, a család és a szakemberek csapatmunkáját igényli.
