A bácsfeketehegyi Izida Anya- és Gyermekvédelmi Egyesület az idei évben XV. alkalommal szervezte meg a Záporka Vers- és Prózamondó Találkozót.
A zsűri munka közben (Lakatos János felvétele)
Ez alkalommal a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületével közösen szervezték a találkozót. A járványhelyzet miatt a korábbi évektől eltérően most nem Bácsfeketehegyen tartották az eseményt, hanem a virtuális térben. A fogyatékkel élő személyek a veszélyeztetett kategóriába tartoznak, ezért felkészítőik videófile-ban rögzítették produkcióikat, és elküldték a szervezőknek. Összesen 59-en jelentkeztek a Záporkára, Bácsfeketehegyről, Magyarkanizsáról, Topolyáról, Szenttamásról és Szabadkáról.
A háromtagú zsűri szerdán ült össze Bácsfeketehegyen, az Izida székházában, és hozott döntést a helyezésekről. Ez alkalommal Barta Júlia versfelkészítő, Tóth Anita magyartanárnő és Dudás Zita gyógypedagógus értékelték a beérkezett produkciókat. A Záporka egyedülálló Vajdaságban, mondta el lapunknak Barta Júlia.
– A Záporkának nagyon nagy létjogosultsága volt, van és lesz. Reménykedünk benne, annak ellenére, hogy nagyon nehéz volt az idei évben. Ettől függetlenül nagy öröm számunkra, hogy 59-en jelentkeztek a versenyre, ellenben egy kicsit szomorúak is vagyunk. Először történt, hogy online érkeztek a versek, és azt éreztük, hogy a színvonal lecsökkent. Ennek több oka is lehet, többek között az is, hogy a gyerekekkel március óta nem foglalkoztak. Másrészről még csak október van, és ezeknek a gyerekeknek több idő kell, hogy felkészüljenek. Nem tudjuk az okát, de igénytelenségre is figyelmesek lettünk. Több esetben azt éreztük, hogy a felkészítő pedagógus igénytelen volt. Idáig a Záporka fellépői, amikor megjelentek a versenyen, tiszteletet adtak az öltözékükkel, megjelenésükkel. Most viszont volt rá példa, hogy maszatos tábla előtt szavaltak olyan zajban, hogy nem lehetett érteni a szöveget – mondta el Barta Júlia, majd hozzáfűzte, hogy az igénytelenség inkább a kezdő csoportokra volt jellemző. A korábbi években a pedagógusokkal közösen értékelték a produkcióikat, és ez nagyon sok segítséget jelentett a felkészülésben, fogalmazott a zsűritag.
Az idei évben a Záporkára jelentkező fiatalok kevesebbet hoztak ki önmagukból, mint a korábbi években, mondta el lapunknak Dudás Zita.
– Igazából a pedagógus feladata, hogy abból, akivel dolgozik, a maximumot hozza ki. Most viszont azt láttuk, hogy mintha senkinek sem lett volna ideje, ereje és türelme, hogy mindent beleadjon. Véleményem szerint fogyatékos gyerekekkel, fiatalokkal online nem lehet dolgozni. A személyes kapcsolat elengedhetetlen, meg kell ismerni a gyereket és a képességeit. Ez a versválasztásnál is fontos. Ezzel is voltak gondok, pl. olyan standard verset mondattak el egymás után 3-4 gyerekekkel, ami az olvasókönyvben van. Nem választották ki a gyerek számára a legjobb verset, amit ő is ért, amit átél és beleéli magát. Ez a vírushelyzet sajnos alább vitte az ambíciókat és az elvárásokat. Remélem, hogy jövőre a gyerekek rendesen fognak iskolába járni, mert elsősorban az értelmileg fogyatékos gyerekeknél nem lehet másképpen oktatni – fogalmazott Dudás Zita.
Az online versmondás nem felel meg minden korosztálynak, számolt be lapunknak Tóth Anita.
– Hallottunk sok jó és sok nem jó verset. Sok kortárs költőtől is hallottunk verset, ami nagyon pozitív. Az időseb fellépőktől hallottunk klasszikus verseket, ami szintén jó választás, mert hozzájuk illik. Az online versmondással kapcsolatban azt vettük észre, hogy a 13-tól 23 éves korosztálynál működött ez a forma, az idősebbeknél is valamilyen szinte, viszont a kisebbeknél nem. Sajnos, sok gyerek úgy mondott verset, hogy szeretett volna minél hamarabb túlesni rajta. Senki sem figyelt oda, hogy a vers érhető legyen, s hogy valakik azt meg fogják hallgatni – fogalmazott a zsűritag.
A XV. Záporka Vers- és Prózamondó Találkozó eredményhirdetésére szombaton fog sor kerülni. Ez alkalommal az eredményhirdetés is online formában fog megvalósulni. A rendezvényt támogatta a tartományi oktatási titkárság, Kishegyes község önkormányzata és a bácsfeketehegyi helyi közösség.
