2024. április 23., kedd
40. NOMUS, ÚJVIDÉK

Beethoven páratlan remekei

A jubiláris 40. NOMUS/ Újvidéki Zenei Napok fesztivál szerdai megnyitó koncertjén a közönség a székvárosi Zsinagógában Ludwig van Beethoven két halhatatlan művét élvezte.

Diana Adamjan és az Újvidéki Művészeti Akadémia Szimfonikus Zenekarának ragyogó koncertje a székvárosi Zsinagógában (Fotó: Bozsoki Valéria)

Diana Adamjan és az Újvidéki Művészeti Akadémia Szimfonikus Zenekarának ragyogó koncertje a székvárosi Zsinagógában (Fotó: Bozsoki Valéria)

A nyitókoncert első részében Beethoven D-dúr hegedűversenye (op. 61.), a komponista egyetlen e műfajban készült alkotása, „a hegedűversenyek fejedelme”, a klasszikus hegedűirodalom páratlan remeke csendült fel. Franz Clement, a korszak híres hegedűművésze rendelte meg Beethoventől. A bemutatón 1806. december 23-án a Theaer an der Wien színháztermében Clement egyetlen zenekari próba nélkül, a frissen írt kottából játszotta le a hegedűversenyt. A darab igazi sikerét mégis három és fél évtizeddel később élte meg, 1944-ben Joseph Joachim tizenkét esztendős hegedűvirtuóznak és a Londoni Filharmóniát vezénylő Félix Mendelssohnnak köszönhetően.

A székvárosi NOMUS nyitókoncertjén az örményországi fiatal hegedűs, Diana Adamjan (Diana Adamyan) játékát nemcsak a közönség és a szakmabeliek, hanem az előadását kísérő Újvidéki Művészeti Akadémia Szimfonikus Zenekarának tagjai és Andrej Bursać zongoraművész és karmester, az Újvidéki Művészeti Akadémia rendes egyetemi tanára, a Karmester Tanszék vezetője is vastapssal jutalmazta.

Beethoven V. (c-moll) szimfóniája (op. 67.), amelyet a műsor második részében az Újvidéki Művészeti Akadémia Szimfonikus Zenekarának a tolmácsolásában, Andrej Bursać karmester vezénylésében élvezhettük, a szakirodalom szerint „sokkal hősiesebb”, mint a „sorsszimfóniának” nevezett Eroica. Írása idején Beethoven a harmincas évei közepén volt, magánéleti problémákkal küzdött folyamatosan előrehaladott siketsége következtében. A zeneszerzőnek a sorssal való óriási harca az ötödik tételben az emberi méltóságba vetett hitének a kifejezésével zárul.