2024. március 29., péntek

A képregény él

Beszélgetés Benes László zentai képregényrajzolóval

A képregény az egyik, ha nem az egyetlen olyan műfaj, amely egyidős az emberiséggel. Gondoljunk csak a barlangrajzoló őseinkre, az egyiptomi hieroglifákra, amelyek a sikeres vadászatokról, eleinket fenyegető veszélyekről, az egyiptomiak hétköznapjairól, ugyanakkor győzelmeikről is szóltak. A képregény végigkísérte az embert a saját történelmén, és a világ fejlettebb országaiban a művészetekkel egyenrangúként kezelik. Egészen a múlt század kilencvenes éveinek közepéig a vajdasági magyarság körében is népszerű volt.

A zentai Benes László még a Magyar Szó évtizedekkel ezelőtti számaiban közölt képkockák által „megfertőződve” kezdett el maga is képregényeket rajzolni. Édesapja, Benes József grafikusművész hatására maga is megpróbálkozott a képzőművészettel, de még gyermekként rájött, hogy ezt nem neki találták ki. Ettől függetlenül nagyon szereti ezt a művészeti ágat, és az újvidéki pedagógiai iskola képzőművészeti szakán megtanult rajzolni, szobrászkodni. 1971-ben bemutatkozott a Képes Ifjúság által szervezett, fiatal vajdasági képzőművészeket bemutató tárlaton, ahol alkotásait díjazták is.

– Akkoriban nagyapámék Bajmokon járatták a Magyar Szót, s én ebből kivágtam a képregénycsíkokat. Amennyire emlékszem, akkor a Miki egér, a Rip Kirby és a Flash Gordon képregény jelent meg benne folytatásban, amelyeket kivágtam, majd a csíkokat a nagyszüleim hatalmas kapujára ragasztottam ki naponta kovásszal. Hozzájuk mindig is sokan jöttek ismerősök, így kisgyermekként megmutattam nekik ezeket – mesélte, ahogyan arra is visszaemlékezett, hogy egyszer óriási meglepetés érte, amikor az egyik vasárnapi Magyar Szó közepén megjelentettek egy színes képregénymellékletet.

– Valójában ez az akkori Buksinak (a szerb nyelven megjelenő Kekec gyermeklap magyar változata – a szerző megj.) volt a reklámnyomtatványa, s ettől kezdve nagymamámnak elő kellett fizetnie a csütörtökönként megjelenő lapra – mesélte nevetve, és elmondta azt is, hogy ő persze nem tudta kivárni, hogy a postás elhozza az újságot, ezért a dédimamájától pénzt kért, és csütörtökön kora reggel elszaladt az újságoshoz, hogy megvegye a Buksi aktuális számát. Így mire a postás megérkezett az újsággal, ő addigra már át is olvasta. Később, amikor Újvidéken a Forumban dolgozott tíz évig, a képregényekkel való kapcsolata folytatódott.

– Akkoriban nagyon népszerűnek számítottak a képregények, és sok kiadvány jelent meg – mesélte László, majd hozzáfűzte, végül a kilencvenes években döntötte el, hogy ő is elkezd képregényt rajzolni. Akkoriban egy brosúrában jelentetett meg írásokat, és eltervezte, hogy képregényeket is készít ide. Ezt nem sikerült megvalósítania, ezért az első munkáját a Jó Pajtásban jelentette meg Róka Rocky Bandája címmel. A közlésért fizettek is, ami nagy szó volt az ínséges miloševići időkben. A képregény néhány hónapon keresztül jelent meg a lapban. Ezután Dudás Károlyt, az akkori Szabad Hét Nap főszerkesztőjét is megkereste, aminek köszönhetően alkotásait elkezdték közölni az újságban. Az első a Rózsa Sándor, a megjövendölt betyár, amely 1995. szeptember 7-én jelent meg. Ezt követte a Rózsa Sándor temetője 1995. december 21. és 1996. január 11. között, a Zentai csata pedig 1996. szeptember 12. és október 17. között. 1998-ban A Csodaszarvas című jelent meg a Vajdasági Magyar Kalendáriumban, majd pedig elkészítette a Gerillák című, Rózsa Sándornak az 1848–49-es szabadságharcban betöltött szerepéről készült, igen terjedelmes alkotását, amely viszont elveszett a Szabad Hét Nap szerkesztőségében.

Ezt követően Vonatrablás címmel elkezdett még egy Rózsa Sándor-történetet rajzolni, illetve a Királylátogatást. Most pedig a Vámháború című képregényén dolgozik: a Zenta és Szeged közötti 1470-es vámszedési viszályról szól, amely a két város közötti fegyveres konfliktussá terebélyesedett.

László napilapunknak mesélt arról is, miképpen rajzolja képregényeit.

– Először is magát a formátumot, a táblát határozom meg, de igyekszem tartani magam a klasszikus képregényformához. Ezután grafitceruzával felvázolom az alakokat, ruha nélkül, majd felöltöztetem őket, végül az egészet tussal vagy markerrel átrajzolom. A készülőfélben lévő Vámháború történetben e két technikának az ötvözetével dolgozom.

Képregényeiben pontosan ragaszkodik a történtekhez, ám dramaturgiai okokból belevisz némi színességet is.

A Zentai Történelmi Levéltár a jövő év tavaszán tervezi megjelentetni a Zentai csata című képregényét, aminek társkiadója a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ és Zenta Község Idegenforgalmi Szervezete.

– Az elképzelés az, hogy mivel a történelmi esemény a tankönyvekben is szerepel, így ezt füzet formájában szétosztanák a diákok között. Én pedig számukra felajánlottam a Királylátogatás című munkámat, amely Ferenc József 1895. szeptemberi egynapos zentai látogatását meséli el. A képregény él, és világszerte óriási népszerűségnek örvend. Nagyon sok jelenik meg, sokuk művészi formában, én is ezt szeretném elérni. A képregénynek mint a kilencedik művészetnek egyik nagy előnye, hogy amit az ember megálmodik, azt papír és ceruza segítségével meg is tudja alkotni, ugyanakkor manapság sok képregényfesztivál és vásár van, ahol nemcsak adják és veszik a füzeteket, hanem a szerzők is bemutatkoznak.