2024. március 29., péntek

Mit várhatunk a gyógyfürdőzéstől?

Ha Finnország az „ezer tó országa” elnevezést érdemelte ki, egy kis jóakarattal Magyarországot az ezer fürdő hazájának tekinthetjük. Nekünk, Vajdaságból átrándulóknak legalábbis úgy tűnik, hogy anyaországunkban nincs nagyobb község kiépített termálfürdő nélkül. Valójában mintegy 200 gyógyfürdő, de 1000-nél is több – jelentős részben gyógyvízhatású – meleg ásványforrás található.

Mindez arra vezethető vissza, hogy az Alföld felső kérge relatíve vékonyabb, s a mélyen rejtőző magma így jobban fel tudja melegíteni a felszín alatti vizeket. Természetesen a határsáv nem képez akadályt a meleg forrásoknak, jó példa erre Pacsér, Apatin, Magyarkanizsa – kissé gondosabb ráfordítással Vajdaság minden nagyobb községében kiépülhetnének termálvizes fürdők.

Termálvizek, gyógyvizek

Ha furás által vagy a spontánul feltörő víz eléri a 25-30 fokot, akkor termálvíznek tekinthető. Ahhoz azonban, hogy gyógyvíznek minősüljön, orvosi tanulmányokra van szükség. A gyógyvizek csoportosítása főleg az ásványianyag-tartalom alapján történik. Így például kalciumos-magnéziumos és kénes a budai fürdők vize, brómos-jódos a hajdúszoboszlói, a mórahalmi, a pacséri, az újvidéki, alkalikus a szegedi, a gyulai, kénes a mezőkövesdi, a harkányi, radioaktív és kénes a Hévízi-tavi, a Soko Banja-i, szénsavas és radioaktív a balatonfüredi, a Mataruška Banja-i, kloridos a gyopárosi és a pacséri fürdő gyógyvize. Vannak gyógyvizek, amelyek csak fürdőzésre alkalmasak, de vannak olyanok, amelyeket ivókúra-szerűen lehet fogyasztani.

Melyik mit gyógyít?

A medence mellett megtaláljuk a betegségeknek egy igen széles listáját, amelyekre a kérdéses gyógyvíz javasolt. Az egyszerű hévizek a reumás megbetegedésekre hatnak jótékonyan, a kénes források belélegzéssel fejtik ki áldásos hatásukat, de állítólag a bőrünkön keresztül is hatnak a szerveinkre. A húgyúti fertőzésekre és a vese betegségeire javallottak – állítják az ismertetők –, nőgyógyászati problémákat és prosztatagondokat pedig a jódos vizek enyhítenek. A radioaktív vizek fájdalomcsillapító hatásúak, a meszes, kalciumos-magnéziumos gyógyvíz elsősorban reumás bajok, zúzódások, íngyulladások ellen javallott, de a húgyutakat is védi. A kloridos vagy hétköznapi nyelven konyhasós vizek szintén a női nemi vagy húgyúti fertőzésekre ajánlottak, és általános gyulladáscsökkentők.

Ejtsünk néhány szót az iszappakolásokról is. Lényegében úgy hatnak, mint az említett gyógyvizek, talán kissé fokozottabban is, ezért nagyobb figyelmet érdemel a pakolás időtartama. Igaz, a gyógyvizeknél is napi 20–40 percre korlátozott a fürdőzés, de tanúi vagyunk a többórás ücsörgésnek is a medencében. Pedig a hosszadalmas fürdőzés valóban egészségügyi gondokat okozhat, különösen, ha rejtett ér- vagy szívproblémánk, agyi, pajzsmirigy- vagy más szervi károsodásunk van. Ha légúti betegséggel küzdünk, erősen javallott a barlangfürdő, elsősorban a magas páratartalom és ebből kifolyólag a rendkívül tiszta, pormentes levegője miatt.

Legkevesebb két hét

Mit várhatunk a gyógyfürdőzéstől? Nagy elvárásaink ne legyenek, bármelyik betegségről is van szó. Ha mégis valami segít, akkor az a kúraszerű alkalmazás, ami legkevesebb két hetet jelent. Az egy-két napos fürdőzésnek nincs más hatása a kellemes kikapcsolódáson kívül. Az akadémiai medicina a kéthetes, azaz a kúraszerű fürdőzés hatásfokát is igen óvatosan értékeli. Bár a gyógyvizek ismertetőjében szinte kivétel nélkül fellelhető a következő mondat: „a termálvízben található ásványi anyagok a bőrön keresztül felszívódnak és jellemző speciális jótékony hatásukat ezáltal fejtik ki”. Ez az állítás azonban ilyen formában túl meredek, orvosilag elfogadhatatlan. A hivatalos orvostan nem tudja elfogadni, hogy az ásványi anyagok koncentrációjának valamiféle szerepe volna a gyógyításban. Sem a jód, sem a klór, de szerencsére semmiféle ásványi anyag a bőrünkön keresztül nem szivároghat a testünkbe, hiszen a bőrünk elsődleges szerepe, hogy védjen az idegen anyagoktól. Nemcsak a bőrünk, az emberi szervezet egésze, többszörös rendszerrel védi sejtjeink fiziológiás 0,9%-os koncentrációját. Ha bőrünk átjárható lenne, a 3,5%-os tengervízben hamar halálos kimenetelű szervi károsodás érne bennünket. Nemkülönben járnánk az édesvízi uszodák 0,03–0,05% minerálkoncentrációjú vizeiben. Arra sincs meggyőző bizonyíték, hogy egyik fürdő hatásosabb lenne, mint a másik, tekintet nélkül a más-más ásványi összetételre. Ebből adódóan van az orvostársadalomnak egy gyógyfürdőszkeptikus rétege, amelynek meggyőződése, hogy gyógyhatás szempontjából mindegy, hol mártózunk meg, a fürdőszobánk meleg vizében, vagy egy hírneves termálfürdőben. Az éremnek azonban, hála az égnek, két oldala van. Ha fordítunk az érmén, azt találjuk: és mégis hatékony a gyógyfürdőzés! Ha nincs is ásványi átszivárgás a bőrünkön keresztül, akkor is van sok egyéb, ami miatt jól, mi több, gyógyultabbnak érzik magukat a termálvizek látogatói. Mindenekelőtt jól érezzük magunkat a számunkra oly gondosan kialakított kellemes, buborékoló, pezsgő, masszírozó meleg vízben. A magas mineráltartalmú gyógyvizekben megnövekszik a felhajtóerő, s a vízbe merített testünkön csökken az ízületekre, porckorongokra, jutó terhelés, ellazulnak merev izmaink, könnyed lesz a mozgásunk, amit ki tudunk használni olyan tornagyakorlatok végzésére, amikre a szárazon nem is gondolhatunk. Nem szabad elfeledni a placebo-hatást sem, nem kis szerepe van a gyógyulás érzetében. Mindent összevetve, egy-egy hétvégi pihentető wellness levezeti a munkanapokon felgyülemlett stresszt, élményt nyújtó hatása pedig felkészít az új munkahét indítására. A kúraszerű, 14 napos gyógyfürdőzéstől csodát nem várhatunk, de ha párosul a szakember által előírt mozgásprogrammal, jótékonyan hathat egyes, főképpen reumatikus eredetű betegségeinkre.