Március eleje és augusztus vége között, a tenisz járványszünetében Novak Đoković sokat szerepelt a médiában. Mondhatnánk, hogy többet, mint kellett volna, hisz a témáinak nagyobbára nemcsak a sporthoz nem volt semmi köze, hanem a hagyományos értelemben vett józan észhez sem. A tudományellenes és bulvárízű, az oltásokról, a boszniai piramisokról és hasonlókról tett nyilatkozatai óriási visszhangot keltettek, és az egészben csaknem elveszett a teniszbeli jövőjéről szóló egyetlen kijelentése.
Novak ugyanis egy pillanatban elmondta, hogy 33 évesen még két nagy célja van. Az első a nagy tornákon nyert serlegek száma szerinti elsőség, a másik pedig a ranglista élén eltöltött hetek szerinti csúcs megdöntése. Biztos, hogy elvégzett valamilyen számítást, amelyből kiderült, hogy terve nemcsak álom, hanem kivitelezhető is. Részletekbe nem bocsátkozott, viszont logikus, hogy csakis akkor lehet legtöbb nagy serlege, ha jó tempóban nyeri a GS-tornákat, s ha az első terv megvalósulónak látszik, a másik csúcs már magától értetődően megdől.
Amikor utánaszámoltunk, kiderült, hogy legjobb lett volna győzni a US Openen és a Roland Garroson is, ha már a wimbledoni tornát lemondták, amivel kialakult volna az öröklista Federer 20, Nadal és Đoković 19 élcsoportja, s már januárban Melbourne-ben meg lehetett volna rohamozni az első helyet. Ennek alapján közöltük e hasábokon a jóslatot, miszerint Cincinnati és Róma 1000-es tornái szolgálhatnak kellő ráhangolásként, amit követne a New York-i és a párizsi serlegvadászat.
Novak azonban az 1000-es tornákon nem tudta visszafogni magát. Győztesen végigcsinálta a New Yorkba áthelyezett Cincinnatit és később Rómát is, majd a tervei szerint fontosabb fellépéseken nem hozta a legjobbját. New Yorkban az idegei felett sem tudott uralkodni, és a meggondolatlansága miatt kizárták. Az elmulasztott alkalom kötelezővé tette a párizsi sikert, de Nadal túl nagy falatnak bizonyult a számára sokkal otthonosabb salakon.
Novak tehát most három serleggel késik Federer és Nadal mögött is. Januárban Ausztráliában lesz alkalma, hogy egyet lefaragjon a lemaradásból, a 2021. év műsora pedig aligha lesz elegendő, hogy beérje őket.
Đoković egyelőre a terv felét teljesítette. Pontosabban a legjobb úton halad, hogy az új GS-serlegek nélkül is maradjon a ranglista élén, és jövő márciusban túlszárnyalja Federer 310 hetes elsőségét.
A tenisz nyári és kora őszi folytatása rámutatott, hogy a férfiaknál semmi sem változott, a nagy öregek még mindig jobbak, mint a feltörő nemzedékek bármelyike, Dominic Thiem US Openje pedig csak a véletlenség műve, nem pedig a korosztálycsere biztos jele. Az osztrák különben sem fiatal játékos már, mint ahogyan az európai salakon remekelő argentin Diego Schwartzman sem.
Még furcsább képet mutat a női mezőny. Továbbra sincs domináns teniszezőnő, óriási meglepetésekkel zajlanak a legnagyobb tornák is, amelyeken az újoncok is képesek a sikerre. A közelmúlt azt sugallja, hogy senki sem tudott tartósan ott maradni az élbolyban, sorozatban produkálni az eredményeket, hisz a tornagyőzelmeket leginkább első fordulós kudarcok követik. Az idő majd megmutatja, hogy a lengyel Iga Świątek, Párizs legújabb bajnoka is ebben a sorban foglal-e helyet, vagy pedig magas szinten állandósuló teljesítménnyel úgy tarol majd, mint ahogy azt első újoncsikerei után a múltban például Szeles, Hingis, a Williams nővérek, Henin és Clijsters stb. tette.
