A Topolyai Művésztelep legutóbbi alkotótábora keretében 11 festőt és két szobrászt látott vendégül a házigazda telepvezető Zsáki István festőművész, aki a találkozó utolsó napján bejelentette, hogy visszavonul. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Intervenció című telep volt az utolsó, amelynek vezetéséért, szervezéséért ő volt a felelős, és 1993 után átadja a stafétát az ifjú alkotónak, Klájó Adriánnak.
Zsáki Istvántól a döntés hátteréről érdeklődtünk.
Zsáki István, és a Topolyai Művésztelep emlékkönyve (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
– Majdnem 80 éves vagyok, és nehezemre esik a szervezéssel járó kihívás, a felelősség és a munka. Ha visszatekintek a mintegy 3 évtizedre, akkor azt mondhatom, hogy nagyon gazdag tevékenység zajlott ez alatt az idő alatt a Topolyai Művésztelepen. Annak idején 1993-ban Ádor Páltól vettem át a telep vezetését, akkoriban még más szelek fújtak, egy-egy találkozó alkalmával két hetet együtt töltöttünk, és alkottunk. Nem sokkal később menekültek érkeztek a művésztelep épületébe, és mi évekig máshol jöttünk össze. Korábban telente január-február tájékán is szerveztünk telepet, a külföldiek mellett Belgrádból, de messzebbről is érkeztek festők, grafikusok. Mára változott a világ, csak egy-két napra érnek rá a művészek. Valamennyi telep alkotótáborát, a résztvevők nevét megörökítettük egy nagy méretű emlékkönyvben, és szinte mindegyik bejegyzéshez a lapokon mellékeltünk egy-egy rögtönzött alkotást, vagy benyomást: 1995-ben a Capriolóban munkálkodtunk, és fennmaradt, hogy „kiszáradtunk”, vagy például 2015-ben, amikor a répaszállító kamionok tönkretették a telepre kivezető utunkat, és csak traktorokkal tudtunk kijönni – hangsúlyozta Zsáki, aki az emlékkönyvben rátekintett az idei találkozó lapjára, amelyen egy maszkos figura szerepel.
Zsáki István 1942-ben született Topolyán, az általános és középiskolai tanulmányait szülőhelyén végezte el, a képzőművészet szakos tanári oklevelét a pristinai pedagógiai főiskolán szerezte meg. Érdeklődési körei a festészet, szobrászat, régebben a film, fotó, a zománctechnika. Fő témája a vajdasági táj, képein azonban ez a táj drámai feszültséggel terhes, tragikus, a pusztulás világát idézi. A Topolyai Művésztelep vezetése mellett tagja a Vajdasági Képzőművészek Szövetségének, alapító tagja a 9+1 Nemzetközi Művésztelepnek, illetve a tevékenységével mára felhagyott szabadkai Bucka Gányó Művésztelepnek. Eddigi munkáját több díjjal jutalmazták, a csurgói ifjúsági művészteleppel 1970-ben átvehette a Forum-díjat, majd 1974-ben a Topolyai Művésztelep, négy évre rá pedig a becsei művésztelep díját, 1981-ben Nagyapáti Kukac Péter- díjban részesült, a ’90-es években két alkalommal is neki ítélték oda a hajdúböszörményi művésztelep nívódíját. Művei megtalálhatóak a makói, a tokaji, a hajdúböszörményi, a zalaegerszegi, a pesti, a szabadkai, zentai, lendvai, počitelji alkotótáborok fundusában. Az 1953-ban alapított Topolyai Művésztelep vezetését 1993-ban vette át Ádor Páltól.
