2021. augusztus 2., hétfő

Lifka Sándor emlékére

A vajdasági magyar mozgókép napja alkalmából koszorúzásra került sor Szabadkán

A vajdasági magyar mozgókép napja alkalmából szervezett Vajdasági Magyar Filmek Fesztiválja keretében idén is megkoszorúzták Szabadkán Lifka Sándor szobrát. Ahogyan azt Iván Attilától, a rendezvényt szervező Cinema Filmműhely elnökétől megtudhattuk, a fesztiválon hét filmet mutattak be, hat vajdasági településen – Zomborban, Újvidéken, Szabadkán, Zentán, Topolyán és Magyarkanizsán – Lifka Sándor szobra mellett pedig ezúttal is megkoszorúzták Bosnyák Ernő sírját is Zomborban:

Iván Attila, Bicskei Zoltán és Gordana Guberinić a Lifka-szobor koszorúzásánál (Fotó: Lukács Melinda)
Iván Attila, Bicskei Zoltán és Gordana Guberinić a Lifka-szobor koszorúzásánál (Fotó: Lukács Melinda)

– Magyarkanizsán beszélgetések is zajlottak a vetítések után, és ezek pluszt adnak az otthoni mozizással szemben. A közönség akár találkozhat is az alkotókkal, de ha nincsenek jelen, egymás közt is társaloghatnak a látottakról. A továbbiakban a filmek minden bizonnyal online felületen és a televízióban is megtekinthetőek lesznek – hallottuk Iván Attilától.

Gordana Guberinić, a szabadkai Lifka Sándor Art mozi igazgatója, filmes pionírunk jelentőségét emelte ki:

– Büszke vagyok arra, hogy egy olyan intézmény élén lehetek, amely Lifka Sándor nevét viseli. Bármelyik európai filmfesztiválon jártam, a neve hallatán a filmes körökben mindenhol felkapták a fejüket. Ennek ellenére mégis úgy vélem, hogy szélesebb rétegben manapság sokan nincsenek tisztában az érdemeivel, hogy mennyit tett Szabadkáért, a régiónkért és valójában egész Európáért. Idén szerettünk volna többnapos rendezvénysorozatot tartani Lifka munkásságáról, a járvány miatt erre nem kerülhetett sor, de talán jövőre bepótolhatjuk – mondta Gordana Guberinić.

Bicskei Zoltán filmrendező a filmkészítés bonyodalmaira tért ki:

– Ami az idei filmtermést illeti, nem annyira rossz, mint amilyenek a körülmények. Készült kisjátékfilm, dokumentumfilm és filmvers is. Aránylag tehát elfogadhatóan bő a filmtermés ahhoz képest, hogy milyen szűkösek a lehetőségek. Ahogyan néztem a Lifka-szobrot és a talpazatára vésett dátumokat, arra gondoltam, hogy ma se könnyebb a filmrendezőknek és manapság is a saját erejükre vannak utalva, mint akkoriban Lifka. A pénzvilág ideológiát csinált ebből a műfajból, ami pedig nem tartozik bele, az esetleg csak kis műhelyekben és többszörös erőfeszítés árán jöhet létre. Nem csak a kultúrára vonatkozik, hogy a mai pályázós világ stratégiák mentén működik és kiszorul szinte minden, ami szívből jön. Úgy vélem, hogy a művészetekben vissza kellene állítani a mecenatúrát és a támogatóknak vállalniuk azt, hogy mit segítenek. Amíg ez nincs, az egész egy zsákbamacska, bürokratikus vesszőfutás, nagyon kevés eredménnyel. A vajdasági magyar filmgyártás próbára lett téve, most talán kicsit jobban kell támaszkodnunk a saját erőnkre, mint máskor. Több lemondással és kevesebb támogatással kell számolnia annak, aki nem üzleties, nem ideológiakövető megfontolásból, hanem a saját belső vezérlése által készítene filmet – fejtette ki Bicskei Zoltán.