2024. március 29., péntek

„Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!”

„Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: – A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: »Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!« De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: »A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!« A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. * Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: »Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?« De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: »Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!« Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!” (Mt 22, 1–14)

Krisztusban Kedves Testvéreim!
A mai evangéliumban a királyi menyegző példabeszédét olvastuk. Ez a történet minden ember számára készített lakoma képével ábrázolja az üdvösséget, az eljövendő boldog örök életet. Isten minden embert meghív az Ő országába, Egyszülött Fiának menyegzőjére, ami a megtestesüléssel kezdődött és a kereszthalálban teljesedett be. Az evangéliumban azt halljuk, hogy a mennyek országa hasonló a királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak. A király az Istent jelképezi, a lakoma a megtestesült Fiú által hozott üdvösség, a szolgák a próféták és az apostolok, a meghívást visszautasító vagy a szolgákat bántalmazó és megölő szereplők a választott nép tagjai és mindazok, akik, a mai nap is elutasítják Jézust. Ez a példabeszéd nagyon hasonló a múlt vasárnapi evangéliumban elhangzottakhoz, ahol a gonosz szőlőmunkásokról beszélt Jézus. Csak annyi a különbség a mai történettől, hogy a szőlőmunkások példázatánál a gazda valami olyat kért a munkásoktól, amit kötelességük volt megadni. A mai történetben pedig semmi kötelességet nem kértek a meghívottaktól. Szabad választásuk volt, hogy elmenjenek a menyegzőre. De hát, mint tudjuk, hogy nem mentek el, hanem visszautasították a király jóságát, a meghívást, amelyet ingyenes ajándékként kínálták fel nekik. Tulajdonképpen a menyegzőre való meghívás visszautasítása, Isten szeretetének visszautasítását jelenti. Ma is sok olyan ember van, akik meg vannak győződve saját igazságukról, akik meg vannak győződve arról, hogy nekik nincs szükségük Istenre, az üdvösségre és Jézus Krisztusra. Vagy előfordul az is, hogy ezeket az embereket annyira lekötik a világi dolgok, a pénzkeresés, hogy nincs idejük Istenre, nincs idejük üdvösségük munkálására. Ha éltünk végéig így élünk és nem indulunk el időben, nem engedünk Isten meghívásának, akkor a vesztünkbe rohanunk és a halálunk pillanatában lehet, hogy már késő lesz, hogy befogadjuk Jézust az életünkbe. Meg lesz rá akkor is a lehetőség, de addigra már oly keménnyé válhat a szívünk, hogy Isten szeretetének befogadására már nem leszünk képesek. „A menyegző kész!”: Isten Fia megtestesült és áldozatul adta magát az emberiség üdvösségéért. Isten azonban továbbra is hív bennünket: „Menjetek ki a keresztutakra, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre” – mondja szolgáinak. Mi is ott vagyunk a mindennapok kereszteződéseiben és lehetőségünk van arra, hogy mindennap elfogadjuk Isten meghívását, jóságát, szeretetét. Legyünk hát készen mindig igent mondani erre a hívásra. Azonban a lakomára való meghívás és az oda történő belépés még nem jelenti a végső üdvösséget. Ez a következőkből derül ki: „Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.” Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Természetesen nem a külső ruha hiánya miatt vetették ki a sötétségre ezt az embert, hanem azért, mert nélkülözte az üdvösségre szükséges belső, lelki felkészültséget. A menyegzői ruha ezt a lelki felkészültséget jelenti, amit kapcsolatba tudunk hozni a keresztségünkkel. Az ünnepi ruha nélkül megjelent vendég azokat az embereket jelenti, akik a keresztség szentségében Krisztushoz kapcsolódtak, de nem ennek megfelelően élnek. Olyan emberek ezek, akik névleg az Egyházhoz tartoznak, de nem élnek kegyelmi életet, vagyis nem veszik magukhoz a szentségeket, nem keresik az Istennel való kapcsolatot, hitüket nem kísérik tettek. Látszólag Krisztus tanítványai, de szívük mélyén nem Krisztusiak, nem fogadják be Krisztust az életükbe.
Krisztusban Kedves Testvéreim!
A mai evangélium arra figyelmeztet bennünket, hogy ne csak névleges keresztények legyünk, hanem legyünk készek válaszolni az Isten szeretetére minden nap. Életvitelünk legyen krisztusi, szeretetben tevékeny, másokat szolgáló és Istent magasztaló, hogy tetteinkről is lássák, kihez tartozunk. Így válunk nem csak meghívottakká, hanem választottakká is, mert mindazok a választottak, akik Jézust választják, és mint az Urat be is fogadják.
Ámen.


(A szerző a szabadkai Székesegyház káplánja.)