Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

A történeti múlt fényei és értékei

A magyarság és a latin hagyományok

Mák Ferenc

2020. október 12., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Haller Jenő szlavóniai Julián-tanító 1916-ban a budapesti tudományegyetem bölcsészeti tanszékén magyar nyelvészetből doktorált, és még ugyanabban az esztendőben Eszéken napvilágot látott A légrádi tájnyelv című nyelvészeti szakmunkája, A Magyar Királyi Államvasutak osijeki felső népiskolájának értesítője az 1915/1916. tanévről pedig közölte Hasznos-e a latin nyelv? című értekezését, melyben a latin nyelv védelme – semmivel sem pótolható jelentősége és értéke – mellett foglalt állást. A nyelvészeti diplomájára méltán büszke, ifjú tudóst „a klasszikus műveltséggel részben szembehelyezkedő »modernisták« szívéből kitört” latinellenes hangulatkeltés késztette állásfoglalásra. „Halál a latin nyelvre!” – hallatszott szerte Magyarországon a tudományos körökben, melynek forrását Haller Jenő a következőkben vélte fölfedezni: „Tagadhatatlan, hogy az ó-kori rómaiaknak államnyelve ellen irányuló törekvést – miként vihar a pernyébe temetkezett, lappangó zsarátnokot – hatékonyan éleszti az olaszok elleni gyűlölködés, mert sok felszínesen ítélkező egyén a régi, antikkorabeli Rómát a D’Annunzio szópuffancsain felnevelkedett, s a santo egoismo mámorától elkábított jelenkori rómaival azonosnak tekinti.” Mielőtt tehát terítékre kerülne a latin nyelv gimnáziumi és felső népiskolai latin oktatás létjogosultságának kérdése, érdemes újra megvizsgálni, vajon „van-e, lehet-e csak némi haszna is egy régen elhantolt nyelvnek, melynek holttá nyilvánítása, mint a hazajáró kísérteté, évről-évre megismétlődik; lehet-e valamelyes erkölcsi (elméleti) vagy pláne gyakorlati haszna a latin nyelv elsajátításának, avagy megérett-e az már teljesen a tűzre, s lomtárba vetni való hitvány lim-lom-e?” A legfontosabb kérdés tehát az: 1. Mi ma a latin nyelv tanulásának célja? Haller Jenő meglátása szerint a maga korában már nem az a cél, hogy a gimnazista a latint szóban és írásban minél tökéletesebben elsajátítsa, hanem csak az, hogy a gimnáziumi tanuló „a lehanyatlott, s a történeti múlt sötét távlatába merült római népnek állami, szociális és kultúrviszonyait lehetően megismerhesse”. A végső cél kettős: 1. „a római életnek széleskörű áttekintése”, eredeti forrásmunkákból, s nem fordításokból; 2. „a latin íróknak és szónokoknak alapos, a szerkezet finomságáig, a stílus sajátszerűségéig hatoló megismerése”, hogy e motívumokból „öntudatosan szemlélhesse a növendék ama sokféle hatást, melyet a latinság saját nyelvünkre gyakorolt”. Végső elemzésben azután ez a kettős cél egy magasabb egységbe olvad: az öntudatos, történeti alapokon nyugvó műveltség megszerzésébe.

A latin nyelv elsajátítása tekintetében nem kevésbé lényeges a kérdés: 2. Mivel érhető el a kitűzött cél? A latin olvasókönyvekben – hovatovább, a múzeumokban – föllelhető képek nemcsak a római életet visszatükröző mozaikdarabkák, hanem arra is alkalmas eszközök, hogy „a magyar fiú előtt ismeretlen néplelket megismertessék”, benne az érdeklődést fölkeltsék, s azt folyvást fokozzák. P. Ovidius Naso Metamorphoseon libri (Átváltozások könyve) című műve, „az ó-kor e naivan bölcselkedő és alkotó agyának legértékesebb terméke, s költői teremtő erejének legízesebb gyümölcs, amelyben tudás, játsziság [játékosság – M. F.], szellem, naivság, mese, humor váltakozva keveredik”. Hozzá fogható Tullius Cicero szónoklatainak gyűjteménye, amely Magyarországon a századok során egész orátori iskolákat teremtett, Deák Ferenc, Kossuth Lajos és Kölcsey Ferenc is mindenkor szívesen hagyatkozott azok bölcseleti tartalmára. Mellettük Horatius Flaccus költői munkái váltak Magyarországon ismertté és halhatatlanná.

Arany János, Jókai Mór és Eötvös József életművének ismeretében bátran föltehetjük a kérdést: 3. Hatott-e a latin nyelv irodalmunkra? Azonnal le kell szögezni: „a magyar nyelvtudományt és grammatikát magyar tudósok századokon át latin nyelven művelték, s foglalták rendszerbe”. Első nyelvtanunk szerzője Sylvester Erdősi János (1539) a Grammatica Hungaro-Latinát Ciceró nyelvén szerkesztette meg. Az ő nyomdokain halad Szenci Molnár Albert is (1610) megírván Novae Grammaticae Ungaricce libri duo című nyelvkönyvét. A reneszánsz latinitás ismerete után érdemes rámutatni: a humanizmus az ó-kori görög és római nép életét „annyira tökéletesnek, követésre méltónak tartotta, hogy valósággal ideálnak tekintette”. Ezért rajongtak az „eszményi latin stílusért”, ezért törekedtek e stílus jegyeinek elsajátítására a kor magyar kiválóságai is, s lett Erdősiből Sylvester, Csezmicei Jánosból Janus Pannonius.

A fejtegetésekből okszerűen következik a gyakorlati kérdés: 4. Kell-e manapság valakinek a latin nyelv? Igenis kell! – válaszolta röviden Haller Jenő, majd hozzátette: „Szükséges az általános műveltség elérését célzó intellektuelnek, mert az egyetemes műveltség egyik alappillére a klasszikus ismeret. Szükséges a latin nyelv tudása többféle lateiner-pályán is.” Hasznos a fizikusnak, botanikusnak, feltétlenül nélkülözhetetlen a levéltárosnak, a történetírónak, orvosnak, a classica-philologia tanárának, a patikáriusnak, a római jog és a kánonjog művelőinek, a jogásznak, a teológusnak egyaránt.

Haller Jenő a latin nyelv gyakorlati hasznáról szólva nem mulasztotta el méltatni annak iskolai oktatásban játszott szerepét sem. Való igaz, hogy a gimnázium, a maga latinos műveltségével és gazdag klasszikai hagyományaival minden értelmiségi pályára utat nyit. Igaza van a tudós Beöthy Zsoltnak, mikor azt mondja, hogy „a latin nyelv Magyarországban voltaképpen magyar nemzeti tárgynak tekinthető”, annyira összeforrt kultúránkkal. Ennélfogva minden szülő csak fia jövőjét biztosítja, ha őt a szép jövővel kecsegtető gimnáziumi tanfolyamba íratja be. Márpedig az ifjúság jövője: a haza jövője! Más a helyzet a polgári iskolák esetében: ezt az iskolatípust azok számára teremtette a közoktatásügyi kormányzat, akik az elemi népiskolában tanított anyagnál többet akarnak lelkükben elraktározni, akik azonban már nem vágyakoznak olyan magasabb, nívósabb tudományos képzettségre, aminőt a gimnázium, vagy a reáliskola nyújt. „Ez a tanintézet-fajta tehát azt a célt szolgálja, hogy a hazának művelt gazda-, iparos- és kereskedő társadalmi osztályt neveljen.”


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége