A Nagytemetőben kondult meg a harang, és hangzott fel a Cifraszűr vegyes kórus előadásában a magyar Himnusz, amelyet egy emberként énekeltek a jelen levő tiszteletadók, akik azért gyűltek össze kedd délután, hogy leróják kegyeletüket és fejet hajtsanak az aradi vértanúk emléke előtt.
Az önkormányzat képviseletében Fejsztámer Róbert és Nebojša Rakić koszorúzott (Puskás Károly felvétele)
Az oromhegyesi Ulmus Egyesület fafaragótáborában készült el az a dombormű, amely az ártatlanul kivégzettek arcképét ábrázolja, és amely előtt minden évben a megemlékezést tartják. Vranić Váradi Lívia, az önkormányzat munkatársa felvezetőjében elmondta, hogy 1849-ben ezen a napon végezték az aradi vértanúkat, és ekkor lelte halálát gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök is.
A folytatásban a nemzeti gyásznap alkalmából főtisztelendő Horváth Ákos káplán atya tartotta meg az alkalomhoz illő egyházi szertartást. Tiszteletadó, emlékező beszédet Kávai Szabolcs történelemtanár tartott, aki szokásához híven egy vértanú életútját emelte ki. Idén Kiss Ernő életútját taglalva nyújtott bepillantást a kor szellemébe és gondolkodásmódjába.
– A nagybirtokos örmény–magyar származású Kiss család birtokai a Bánságban voltak. Kiss Ernő korán elvesztette édesapját, és a kor szokásának megfelelően katonai pályára lépett. A bécsi Theresianum elvégzése után hadnagyként szolgált az osztrák hadseregben. Gyorsan emelkedett a katonai hierarchián, és már 1845-ben kinevezték ezredparancsnoknak. Az addig feltétlen királyhűségéről közismert magyar nábob életét az 1848-as forradalom gyökeresen megváltoztatta. A történelemformáló napokban szülőföldje közelében, Nagykikindán teljesített szolgálatot. Az első naptól kezdve az új felelős magyar kormány szolgálatában állt. Szükség is volt a tapasztalt főtisztekre, hiszen éppen itt, a déli végeken kezdődtek a harcok. A bécsi kormányzat által titokban fellázított szerb csapatok felett aratta első győzelmét a nemzetőrökkel megerősített magyar honvédség. 1848. szeptember 2-án Kiss Ernő parancsnoksága alatt a magyar csapatok elfoglalták a Tisza bal partjánál felépített perlaszi szerb sáncot. Ebben a csatában körülbelül ötezer magyar és ugyanennyi szerb katona csapott össze. A kiváló hadvezetés, a fegyelmezettség, valamint a tüzérség és a gyalogság összehangoltsága döntötte el a csata kimenetelét. Kiss Ernő személyes bátorságával magával ragadta altisztjeit és katonáit is. Később a temesvári ütközetben három lovat is kilőttek alóla, mégis sértetlenül végigharcolta a csatát. Katonái körében az a legenda terjedt el róla, hogy nem fogja a golyó! Később az aradi kivégzésénél is az első sortüzet túlélte. Két golyó elkerülte, a harmadik csak a vállát horzsolta. Végül közvetlen közelről főbe lőtték. A kivégzésekor ötvenéves honvéd tábornok földi maradványai többszöri újratemetés és viszontagság után az általa alapított eleméri templomkriptában nyert végső nyugalmat – hangsúlyozta Kávai Szabolcs.
A megemlékezést Asztalos Alfréd klarinétjátéka tette fennköltebbé, majd az emlékműnél elhelyezték a koszorúkat is. A magyarkanizsai önkormányzat képviseletében Fejsztámer Róbert és Nebojša Rakić, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa nevében Kaisinger Tibor, a Magyar Nemzeti Tanács részéről Bajúsz Koncz Ágnes, a magyarkanizsai helyi közösség nevében Berecz Sándor és Mányi Zoltán, a VMSZ képviseletében Lackó Róbert, Huzsvár Ervin és Újvári Zsombor, a Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézmény részéről pedig Körmöci Valéria koszorúzott, majd az egybegyűltek a Cifraszűr kórussal együtt elénekelték a Szózatot, ezzel zárva a megemlékezést.
