2024. április 18., csütörtök
65. STERIJA JÁTÉKOK

Öt Lepa Brena színpadon

Egy korszak lenyomata ez az előadás

Lezárult ugyan a Sterija Játékok, ám érdemes visszatérni arra az előadásra, amelyet nagy érdeklődéssel várt a székvárosi közönség. A Szerb Nemzeti Színházban játszották a Bitef Teatar és a Flying Ginger közös produkcióját, amely Jugoszlávia legnagyobb show-biznisz szimbólumáról kapta a Lepa Brena projekt nevet. Szövegét Olga Dimitrijević, Vedrana Klepica, Slobodan Obradović, Maja Pelević és Tanja Šljivar írta, Dimitrije Kokanov alkalmazta színpadra, Vladimir Aleksić és Olga Dimitrijević saját koncepciója alapján rendezte.

Lepa Brena Jugoszlávia legnagyobb énekessztárja, az ország show-bizniszének és fejlődésének a jelképe volt. A zűrzavaros nyolcvanas években kezdett felfelé ívelni a pályája, mintha követte volna mindazokat a szociális, gazdasági átalakulásokat, amelyek Jugoszláviával történtek, beleértve az ország szétesését, majd később a tagállamok szégyenlős újratalálkozását a kulturális térségben.

Az említett szerzők Lepa Brena alakjába sűrítették a show-biznisz témáit, azaz a nyolcvanas évek szocialista gazdaságába a kapitalista piacgazdálkodást, majd a háborút, a kapitalizmusba való átalakulást és végül az egykori ország iránti nosztalgiát.

Emellett Lepa Brena figurája egyesíti a társadalmi-politikai kontextust a mi személyes történetünkkel, affektusokkal és átélt tapasztalatainkkal.

A teoretikusok régóta felfigyeltek arra, hogy a jugoszláv népszerű zene mennyire gyakran közvetíti az egész jugoszláv térség közös tapasztalatának érzését. A kritikusok véleménye szerint ő a polgárok számára a régi ország jelképe, növekedésüknek és a szexualitás felfedezésének a szimboluma. A projektum nem önéletrajzi előadás, hanem az előadás szerzői Jugoszlávia legnagyobb show-biznisz szimbólumán keresztül lényegileg szólni akartak e térség komplex és belső ellentéteiről az elmúlt majdnem négyévtizedes időszakban. Szólni akartak a társadalmi-politikai átalakulásokról, a büszkeségről és fájdalomról, a kiábrándulásokról és reményről, és a polgárokról is.

Maga a produkció a szerzői csapat és öt színművész különféle előadói gyakorlatának kísérlete a színpadon. Öt Lepa Brena monológja került egymással kapcsolatba, és nagyon széleskörű dialógusformát alakított ki. A projekt a színészet, a tánc és zene különféle nyelvezetét aktivizálta a színházban, ily módon minden részvevő párbeszédbe lépett az említett tematikai kerettel, kollektív múltunkkal, saját érzelmeinek lerakódásaival és személyes tapasztalataival.

A zene Draško Adžić, a díszlet Nikola Knežević, a jelmez Milica Kolarić és Senka Kljakić, a koreográfia Igor Koruga munkáját dicséri. Jovana Gavrilović az építő Brena szerepét játszotta, Jasna Đuričić a vállalkozónő Brenát mutatta be, Jelena Ilićre az énekesnő Brena szerepét bízták, Tamara Krcunović a jugoszláv Brenát, Ivan Marković pedig férfiként a szexualitás Brenáját alakította. A témával összhangban csendültek fel az ismert Jugoslovenka, a Sanjam, a Hajde da se volimo, a Luda za tobom c. ismert szerzemények. A másfél órás szórakoztató darab a Sterija Játékokon bizonyította, hogy ragyogóan kommunikál a közönséggel.