2022. július 1., péntek
65. STERIJA JÁTÉKOK

Öt Lepa Brena színpadon

Egy korszak lenyomata ez az előadás

Lezárult ugyan a Sterija Játékok, ám érdemes visszatérni arra az előadásra, amelyet nagy érdeklődéssel várt a székvárosi közönség. A Szerb Nemzeti Színházban játszották a Bitef Teatar és a Flying Ginger közös produkcióját, amely Jugoszlávia legnagyobb show-biznisz szimbólumáról kapta a Lepa Brena projekt nevet. Szövegét Olga Dimitrijević, Vedrana Klepica, Slobodan Obradović, Maja Pelević és Tanja Šljivar írta, Dimitrije Kokanov alkalmazta színpadra, Vladimir Aleksić és Olga Dimitrijević saját koncepciója alapján rendezte.

A Lepa Brena projekt egyik jelenete
A Lepa Brena projekt egyik jelenete

Lepa Brena Jugoszlávia legnagyobb énekessztárja, az ország show-bizniszének és fejlődésének a jelképe volt. A zűrzavaros nyolcvanas években kezdett felfelé ívelni a pályája, mintha követte volna mindazokat a szociális, gazdasági átalakulásokat, amelyek Jugoszláviával történtek, beleértve az ország szétesését, majd később a tagállamok szégyenlős újratalálkozását a kulturális térségben.

Az említett szerzők Lepa Brena alakjába sűrítették a show-biznisz témáit, azaz a nyolcvanas évek szocialista gazdaságába a kapitalista piacgazdálkodást, majd a háborút, a kapitalizmusba való átalakulást és végül az egykori ország iránti nosztalgiát.

Emellett Lepa Brena figurája egyesíti a társadalmi-politikai kontextust a mi személyes történetünkkel, affektusokkal és átélt tapasztalatainkkal.

A teoretikusok régóta felfigyeltek arra, hogy a jugoszláv népszerű zene mennyire gyakran közvetíti az egész jugoszláv térség közös tapasztalatának érzését. A kritikusok véleménye szerint ő a polgárok számára a régi ország jelképe, növekedésüknek és a szexualitás felfedezésének a szimboluma. A projektum nem önéletrajzi előadás, hanem az előadás szerzői Jugoszlávia legnagyobb show-biznisz szimbólumán keresztül lényegileg szólni akartak e térség komplex és belső ellentéteiről az elmúlt majdnem négyévtizedes időszakban. Szólni akartak a társadalmi-politikai átalakulásokról, a büszkeségről és fájdalomról, a kiábrándulásokról és reményről, és a polgárokról is.

Maga a produkció a szerzői csapat és öt színművész különféle előadói gyakorlatának kísérlete a színpadon. Öt Lepa Brena monológja került egymással kapcsolatba, és nagyon széleskörű dialógusformát alakított ki. A projekt a színészet, a tánc és zene különféle nyelvezetét aktivizálta a színházban, ily módon minden részvevő párbeszédbe lépett az említett tematikai kerettel, kollektív múltunkkal, saját érzelmeinek lerakódásaival és személyes tapasztalataival.

A zene Draško Adžić, a díszlet Nikola Knežević, a jelmez Milica Kolarić és Senka Kljakić, a koreográfia Igor Koruga munkáját dicséri. Jovana Gavrilović az építő Brena szerepét játszotta, Jasna Đuričić a vállalkozónő Brenát mutatta be, Jelena Ilićre az énekesnő Brena szerepét bízták, Tamara Krcunović a jugoszláv Brenát, Ivan Marković pedig férfiként a szexualitás Brenáját alakította. A témával összhangban csendültek fel az ismert Jugoslovenka, a Sanjam, a Hajde da se volimo, a Luda za tobom c. ismert szerzemények. A másfél órás szórakoztató darab a Sterija Játékokon bizonyította, hogy ragyogóan kommunikál a közönséggel.