2024. április 25., csütörtök

Spanyolország Magyarkanizsán

A fotelből elérhetővé teszi a világot Balassa Emese

Évek óta már közbeszéd tárgya, hogy egyre több pályakezdő (is) elhagyja az országot, máshol boldogul, Szerbián kívül találja meg a jobb megélhetést, valamint az elismerést, pénzbeli juttatást is. Érvényes ez fiatalra, középkorúra, kétkezi munkásra, többdiplomásra egyaránt. Fehér hollóként tartható számon az, aki friss diplomával, szaktudással próbál boldogulni itthon. Ennél a hollónál már csak az fehérebb, amelyik Magyarkanizsára költözik. Balassa Emese nemrég óta él itt, de régebb óta fűzik ide szoros szálak.

Milyen szálak is ezek, és mikorra tehetőek?

– 2018 első felében jártam rendszeresen Magyarkanizsára, akkor még csak egy spanyoltanfolyam nyelvtanáraként. Akkor kezdtem el ismerkedni a várossal. 2018-ban és 2019-ben pedig már online munkám volt, megtehettem, hogy többet utazom. Többször utaztam az év folyamán Macedóniába, magyart tanítani egy családhoz, itt ismertem meg magyarkanizsai páromat, Vázsonyi Ákost, aki szintén ebből a célból élt akkor Szkopjéban, ő Petőfi Sándor-ösztöndíjas volt. Ettől kezdve még szorosabb szálakkal kezdtem el kötődni ehhez a kisvároshoz.

Aztán egyszer csak itt maradtál, lehet így mondani?

– Igen. Miután én is éltem fél évet Ákossal Szkopjéban, az ő ösztöndíjas küldetése lejárt. Tudatos döntés volt a részünkről, hogy Vajdaságba szeretnénk hazaköltözni. Én topolyai származású vagyok, szeretem Topolyát, ő viszont mindig is aktív volt magyarkanizsai szervezetekben, és sikerült megszerettetnie velem annyira az otthonát és az itteni embereket, hogy szívesen költözzem én is ide.

Befolyásolt a párkapcsolat, de ezenkívül milyen perspektívát láttál Magyarkanizsában?

– Mindig is nagyon barátságos kisvárosként tartottam számon ezt a települést. Több nagyvárosban éltem már, és mindig éreztem, hogy számomra valami kisebb hely lesz az, ami megadja az „otthon érzését”. Sokat utazunk, sok nyüzsgős országban és városban fordulunk meg, és mindezek után jólesik egy ilyen nyugodt helyre hazatérni, ahol a családunk közelében lehetünk.

Az Ifjúsági Otthon kapcsán merült fel a neved a karantén idején. A legrosszabbkor?

– Igen, mondhatni, a legrosszabbkor. Régóta foglalkozom a spanyol mellett élménypedagógiával és csapatépítéssel, ezért kerülhettem átmenetileg az Ifjúsági Otthon koordinátori posztjára is. Sok tervvel érkeztem, jó kihívásnak éreztem ezt a munkát. A karantén és a vírushelyzet azonban közbeszólt.

Milyen tevékenységeket tudtál végrehajtani akkori munkádban?

– Végeztem egy online felmérést a magyarkanizsai fiatalok körében arról, hogy milyen programokra jönnének szívesen. Ennek eredményeit vettem figyelembe a tervezéskor. Amit mindezekből sikerült megvalósítani, az egy társasjátékest-sorozat, élménypedagógiai játékos foglalkozás gyermekek számára, és gyakorlatközpontú olasz és spanyol nyelvi foglalkozást is szerveztünk, amely végül online fejeződött be, mert nem szerettük volna megszakítani. Pálfi Antóniával, egy munka- és szervezetpszichológia mesterszakos hallgatóval együtt kidolgoztunk egy pályaorientációs foglalkozássorozatot, amelynek a koordinálása már majd az utódom feladata lesz.

Legelőször is a spanyol nyelvtanfolyamról ismerhettük meg a neved, és most ismét ezzel kerülsz a köztudatba. Ez körforgás vagy tudatos választás?

– A spanyoltanítás 2016 óta folyamatosan jelen volt az életemben. Közoktatásban, nyelviskolában, online platformon. Néha teljes, néha mellékállásként. Kipróbáltam magam másban is, amit nem is szeretnék teljesen szüneteltetni, mert a fiatalokkal való foglalkozást is magaménak érzem, most azonban valóban újra úgy döntöttem, hogy elsődlegesen online spanyoltanárként folytatom tovább. Számomra ez a felület vált be a fenn említettek közül a leginkább. Lenyűgöz az, hogy mennyi online platform áll a tanárok rendelkezésére, hogy mennyire érdekessé és interaktívvá lehet tenni egy ilyen nyelvórát is. Ez egy folyamatos, izgalmas fejlődés.

Párommal, Ákossal nyitottunk egy vállalkozást. Ő online magyar mint idegen nyelv tanárként és magyar–angol fordítóként dolgozik benne, én pedig online spanyoltanárként.

A jövőben, ha a vírushelyzet is megengedi, egy harmadik szálon szeretnék elindulni, csapatépítéseket és problémakezelő foglalkozásokat kínálni osztályközösségek részére is. Ez egy másik vonal, amelyet régóta magaménak érzek, és más országokban, ahonnan a tudásomat hozom, már tapasztaltam, hogy jól működik, és szükség van rá.

Kezdeti fázisban van még a dolog, de mi az, amit már biztosan lehet tudni róla?

– Valójában maga a tevékenység nem új számunkra. Mindketten folyamatosan tanítottunk online, a fordítás is jelen volt a mindennapjainkban. A megnövekedett igény vezetett oda, hogy úgy döntsünk, szeretnénk ezt egy saját vállalkozás keretében folytatni. Education & Language Nomads néven lehet majd bennünket megtalálni, reméljük, a közeljövőben már több online platformon is.

Szerinted lehet itt boldogulni és hosszú távra tervezni? Mi a titka?

– Ezt a pozitivitást és lokálpatriotizmust biztosan a családomból, otthonról hozom, ilyen neveltetést kaptam. Szerintem fontos, hogy több területen mozogjunk, azokban mindig fejlődni és tanulni akarjunk, hiszen a világ is megállás nélkül fejlődik és változik körülöttünk. Úgy gondolom, fontos tudni váltani, fontos alkalmazkodni ehhez a gyors változáshoz, képezni magunkat folyamatosan. Szerencsésnek érzem magam, mert viszonylag korán rátaláltam arra a két területre, amely jelenleg a munkáim alapját képezik, a spanyol nyelvre és az élménypedagógiára. Alkalmam adódott az egyetemi éveim alatt sokat önkénteskedni, gyakorlatot szerezni, sok helyen és módon fejlődni, és mire a munka világába kerültem az egyetem elvégzése után, már biztos voltam a tudásomban és a céljaimban is. Nem tudom, ez-e a titok, de úgy érzem, nekem ez vált be, és hogy ilyen módon igen, lehet.

Hogyan látható Magyarkanizsa Balassa Emese szemével?

– Magyarkanizsára egy békés, nyugalmat árasztó kisvárosként gondolok, amelynek a mólóira, Tisza-partjára, városi parkjába vagy a közelében található Baráthok kútjához bármilyen hosszú, külföldi út után jólesik hazajönni és megpihenni, feltöltődni. Szeretem az érzést, hogy valahányszor sétálok a városban, vagy a Tisza-parton kávézom, ismerőssel találkozom. Számomra ez adja az otthon érzetét, egy nagyvárosban ez sokkal nehezebben elérhető a számomra.

Hogyan látható Balassa Emese a jövőben?

– Sok tervem van még. Bízom benne, hogy a vírushelyzet javulni fog, és lehetővé teszi, hogy a fiatalokkal tervezett munkáim is elindulhassanak. Szeretek kamaszokkal dolgozni, és hiszem, hogy nagy szükség van rá, hogy az élménypedagógia elemeit kihasználva egy osztályközösség csapattá alakuljon. Tudjon együtt, egymásért dolgozni, fejlődjön a kommunikációs készsége, egymást segítő és összetartó közösség jöjjön létre.

Folyamatosan fejlesztem magam, nagyon szeretnék néhány éven belül szexuális nevelési témájú, interaktív felvilágosító foglalkozásokat is elindítani Vajdaságban. Nagyon sok jó példát látok erre külföldön, több módszert, több ötletet, több hasznos levédett programot, amelynek a képzéseit szeretném elvégezni. Hasznos képzéseken vettem volna részt már a következő egy évben is, sajnos ezek többsége a közeljövőben meghiúsulni látszik a vírushelyzet miatt.